Szekeres Anna

Gyere, beszélj!
Tények az egymás közötti kommunikációról és a riasztó jövőképről. Életem fontos részét képezi a másokkal folytatott párbeszéd. Imádok beszélgetni, ha otthonos közegben mozgok, néha le se lehet lőni. Általában szeretek mindent megvitatni és tényleg széles a skálája azoknak a történéseknek, amiről beszámolok a családtagjaimnak és a barátaimnak. (Nagyon érdekes, hogy ismeretlen helyzetekben, idegenek közt viszont nagyon visszafogott tudok lenni.) Gyerekként is igen cserfes voltam, minden érdekelt és szerettem mindenről véleményt…
Nem vagy egyedül…
Számos apró jel bizonyíthatja, amikről lehet, tudomást sem veszünk. Engem egy igen kellemetlen nyakfájás és ebből adódó kínlódás döbbentett rá erre a nyilvánvaló igazságra. Persze, nem vagyok árva gyerek, élnek a szüleim, van testvérem, rokonok, munkatársak vesznek körül és néhány jó barát is. De azért talán nem mondok újat, ha minden ideálisnak tekinthető körülmény ellenére néha úgy érzem, magam vagyok. Mert nem akarok senkit terhelni a gondjaimmal, úgy vagyok vele,…
Én kérek elnézést!
Udvariasságról és alapvető normákról jelen időben. Furcsa tapasztalások terepére léptem egy ideje. Például, mikor a munkatárs köszönés nélkül vág rá a kilincsre ügyintézéskor, a felettes meg emelt hangon fejti ki véleményét a közösségről.  A felsős nebuló ablaküvegként halad el a tanárai mellett a folyosón, a fiatal srác épp az ajtót csapja be az idős néni előtt reggel a boltban. A középkorú férfi az újságjába mélyedve, az ülésen elterpeszkedve próbál nem…
Mire jó egy válsághelyzet?
Először talán úgy érezzük csak gond, túlélve viszont életre szóló tapasztalatokat szűrhetünk le. Mindenki volt már olyan szituációban, amikor nem igazán látta maga előtt, hogyan tudja majd megoldani a problémát és még az is megfordulhatott a fejében, hogy ezt miként lehet átvészelni és túlélni. Van, hogy magunk miatt kerülünk a slamasztikába, de akad, hogy mások ténykedése okán. A lényeg ugyanaz, benne vagyunk, és ilyenkor nem nagyon látunk ki belőle. Meglehet,…
Jókor, jó helyen: középidőben
Miért is szuper, ha az ember negyvenes? Egyrészt, mert a tény adott és ebből kell tudni kihozni a legtöbbet. Más felől, ha az ember már kicsit tapasztalt ebből az időszakból, akkor tényleg rájön arra, hogy tényleg érdemes kiélvezni mindazt, amit ezek az évek nyújtanak. Nem önáltatás végett mondom, de most érzem igazán, hogy beértem. Sok mindenen nem görcsölök már, mint korábban. Ez nyilvánvalóan összefüggésben van azzal, hogy már nem nyomasztanak…
Képben lenni
Egy éles szemű (férfi) ismerősöm szerint, receptre kellene felírni a nőknek az önbizalom erősítő tréninget. Mondta ezt azután, hogy egy képemet fikáztam előtte. Nem volt meglepett, mint megtudtam, szinte alig találkozik olyan hölggyel, aki elégedett lenne a külsejével. (Aki igen, annak lehet érdektelenek a lentebb írtak.) Fotósként így szinte a munkája része a lelki szerviz. Mondjuk, még fényképésznek sem kell lenni, minden hímnemű ezt átélheti a családi rendezvényeken, nyaraláson és…
Mi lett volna, ha…
Minden nagy találkozás végül nagy (el)válással zárul? Már kislányként arról ábrándoztam, hogy milyen érzés lesz, ha az „Ő”-vel találkozom. Mindig csodálatosnak gondoltam a felismerést, ha rájövök, rá vártam, vele élem le az életem és boldogok leszünk, amíg csak tart az élet. A hajdani gyerek látszólag felnőtt, még ha belülről meg is maradt álmodozónak és reménykedőnek. Ha visszagondolok egykori énemre, akkor talán ezek a vonásaim azok, amik tisztán és sértetlenül maradtak…
Veszteségeink
Nem mindegy, mit kezdünk velük. Senki sem szeret veszíteni, viszont abban különbözőek vagyunk, hogyan éljük meg a kudarcainkat. Én nagyon nehezen, mert az önmagamat marcangolók táborát erősítem. Mondhatni, nem a sikerek iránt orientált, inkább a hibákat, bukásokat elkerülő személyek közé tartozom. Alapvetően mindig is ilyen voltam, és ahogyan telik rajtam az idő, ennek a vonásnak a tünetei erősödnek fel bennem. Hisz még ugyan tartom az ütemet és próbálok az elvárásoknak…
Szívzűrök
Nem rózsaszín téma, inkább reális: a legnagyobb kincs tényleg az egészség… Ez a kijelentés eszünkbe sem jut gyerekként, sem fiatal korunkban és ez így van jól. Tele vagyunk energiával, meg se kottyan semmi. Inkább az az érdekes, hogy lehetne egy kicsit próbára tenni a szerveinket a legnagyobb titokban. (Mindenkinek van első emléke a sutyiban elszívott cigiről, a becsípésről, alvás nélküli éjszakáról… lehet nem vagány és uncsi, ennél tovább nem merészkedtem…
A te Valentinod… na, persze!
Piros szívecskékbe öltöztetett, émelyítően édeskés hangulatú és parfümillatú napok következnek. Ciki, ha valaki ettől legszívesebben a falnak ugrana? Csipkés fehérneműtől kezdve, akciós vágykeltő szereken át egészen a fantasztikus virágkölteményig terjed a Valentin-napi ajándékozás repertoárja. Nem beszélve a páros bögrék, masszázsok, párnák, pólók és ki tudja mi még kínálatáról, amiktől roskadoznak februárban a kirakatok és a hirdetőújságok. Én nem igazán értem a február 14-e köré szervezett nap varázsát. Az üzleti megfontolásokat…
Állj ki magadért!
Nagy tudomány birtokában van, aki ösztönösen képes erre. Viszont akkor mi lesz a nyuszikkal? Az, hogy farkastörvények uralkodnak a munka frontján (és sajnos sokszor a magánéletünkben is) nem újdonság. Gondolom, ez mindig így volt és alapvetően a helyzet nem változik döntően a jövőben sem. A szitu tehát régóta adott, csak mintha a helyzet állaga keményedne, és a módszerei durvulnának mostanság. Önmagunk érdekeiért való kiállás úgy tűnik, nélkülözhetetlen kompetenciává vált. De…
Álság ez a válság?
Mi van, ha a lemez B oldala pörög egy ideje és elgondolkodik az ember, eddig mi minden történt és hogyan lesz ezután? Több olyan beszélgetés részese voltam munkaügyekben mostanság, amikor azt éreztem közben, hogy most mit is keresek én itt? A tanácskozások résztvevői, a stílus, a vázolt elképzelések nem igazán a jövőbe tekintésre inspiráltak, hanem inkább belső utazásra és magamba tekintésre. Nem arról van szó, hogy azt érezném, vén szatyor…
Állatian fontos
Mindannyiunk közös ügyéről és a felelősség kérdéséről néhány sor. Osztom azon véleményt, hogy amiként bánunk az állatainkkal, az sok mindent elárul rólunk. Tehát, ha nem tudunk valakinek hatalmat adni, akkor bízzunk rá egy háziállatot, hogy kiderítsük a jellemét és megismerjük a valódi énjét. Gondoskodni tudás, szociális érzék, empátia és a felelősség kérdéseire hamar válaszokat kaphatunk tollas vagy szőrös barátaink jóvoltából. De sokat lehet tanulni önmagunkról is egy-egy ilyen kapcsolódásból. Olyan…
Megfogadtam, hogy…
Az új esztendő nagy elhatározásokkal és lelkesedéssel indul, de meddig tart ki a lendület? Mi a baj a fogadalmakkal? Blog – Szekeres Anna Kutatások igazolják, hogy január 1-jét sokan mérföldkőnek tekintik és valóban az is. Úgy érezzük, hogy az elmúlt évvel számot vetve, a rosszakból tanulhatunk és a pozitívumokat tovább erősíthetjük – már ha mérlegeltünk egyáltalán. Ugyanis egy másik felmérés szerint a tudatosság, mint oly sok más esetben, itt is…
Tiszta lappal
Így indul mindannyiunk számára egy új esztendő. Rajtunk (is) múlik, miként íródik a következő 365 napunk. Megint (utólag tekintve nagyon gyorsan) eltelt egy év és ezzel ismét lezáródik egy fejezet az életünkben. Jó és rossz, szép emlékek és kevésbé sikerültek, veszteségek és gyarapodások kerülnek mérlegre éjfélkor. Pezsgődurranások, zajos köszöntések között azért átfut a gondolat rajtunk, mi mindent hagyunk magunk mögött. Ebben van valami felszabadító, de egy kicsit szorongató is az…
Karácsonyi álom
Múlt, jelen és jövő találkozik Szenteste. És nem csak az van velünk, akit látunk, és amit megéltünk. Nagyon szeretem a karácsonyt. Nem feltétlenül csak azért, amit általában gondolunk az ünnepről. Nekem ez nem csupán a szeretetről szól. Egyébként is elég különös, hogy konkrét napokat ki kell jelölni annak, aminek elvileg mindig működnie kellene. Arra viszont nagyon alkalmas, hogy a lényegre irányítsa a figyelmünket. (Már ha tényleg arra koncentrálunk és nem…
Meg akarom menteni a karácsonyomat!
Lehetetlen küldetés vagy azért felcsillan némi remény a megvalósítására? Manapság, mikor annyi „mentes” dolog van az életünkben, miért kell, hogy a karácsony sava-borsa is elvesszen? A cukor nélküli édességek, a pihenést nem ismerő munkanapok, a havat nem látott telek mellett eljön a boldogság és nyugalom nélküli ünnepek ideje is? Én őszintén szeretném hinni, hogy nem, bár magamon is érzem, hogy egyre nehezebb tartanom határidőket, feladatokat és leginkább a lelki nyugalmamat.…
Új kezdet
Bármely pillanatunk válhat azzá. De ha akarjuk, ha nem, egy új nap mindig ezt jelenti. A női kézilabda-vb norvég egyik játékosa kapcsán hangzott el, hogy öt hónappal második gyermeke születése után már bombaformában játszik a válogatottban és most mindent megtesz a csapata sikeréért. Ehhez állítólag a szülést követő hatodik napon már futóedzésekbe kezdett. Nyilván nem mindennapi teljesítményről van szó, ami megosztó, meghökkentő, megbotránkoztatható stb. lehet mások számára. Ha viszont azt…
Elsők
Amik nem csak a dobogó tetején állva lehetünk. Életünk végéig valahol, valamiben, valakinél azok vagyunk. Mert mindent el kell kezdeni egyszer… Szeretik a témát általában csak a szívügyekkel és az ellenkező nemmel kapcsolatba hozni. Nyilván pikáns és izgalmas báj lengi körül a felvetést, ami a gyakorlatban, valljuk be, mégis inkább a kezdők lelkesedéséről és a bénázásról szólnak, utóbb pedig vicces sztorikká szelídülnek. (Bocs, volt, aki kezdettől fogva mindenben profi… meglepetés…
Hálás téma
És közben annyira megszokott. Legtöbbször csak akkor jut eszünkbe, ha túl vagyunk valami komoly, veszélyes és embert próbáló helyzeten. Mi van velünk, emberek? Egy legutóbbi mozi élmény gondolkodtatott el, hogy olyan nagyon fontos elemek, mint egészség, család, kapcsolatok és maga az élet is, teljesen magától értetődő számunkra. Van, kaptuk, és ha jól működik, eszünkbe sem jut csak attól boldognak és elégedettnek éreznünk magunkat, mert ezeknek birtokában vagyunk. Eszünk ágában sincs…
MúltON túl
A régvolt eseményein szívesen révedezünk, de a jövőbe sokszor félelemmel és bizonytalansággal tekintünk. Szerintem többen vagyunk, akiknek gondot jelent, hogy a jelen pillanatban éljük az életünket. Nem arról van szó, hogy ne tennénk a dolgunkat és arról sem, hogy állandóan ábrándozgatnánk a feladataink közben vagy más időszámítás szerint telnének a napjaink. Egyszerűen – akaratlanul is – túl sokat töprengünk már megtörtént vagy a jövőben elkövetkezhető eseményeken. Érdekes, hogy legyenek bármilyenek…
Álmodnál velem?
A remények gyilkolása nem büntetendő cselekmény. De ki vagy mi az áldozat? Rövidre lehet zárni a témát azzal, hogy nincs probléma, ha nincs színes fantázia, sem túl nagy elképzelések. Mi akkor viszont, ha más álma nem túl nagy kérés, hétköznapi dolog vagy másnak jelentéktelen semmiség? De lehetne akármi, mert bárki csak maga tud a saját életében viszonyítani. Miközben a világ azt harsogja felénk, hogy legyünk bátrak, merjünk lépni és valósítsunk…
És csak futok és futok
A legjobb, hogy valami okán és nem csak után (mint tettem azt egy időben a buszhoz és órákra menet). Olcsó és egészséges terápia, hasznos időtöltés és még annyi minden. Mondhatni, egész életemben szedtem a virgácsaimat. Nem vagyok egy késős típus, inkább igyekvő és sűrítő, olyan „gyerünk, haladjunk!”-fajta. (Munkahelyen ez az ütjük-vágjuk a feladatokat kategória.) Szóval, nem ismeretlen számomra az időzavar, a teendők lista pipa és a felgyorsult szívverés kísérő jelensége.…
Mindenki ugyanazt akarja?
Sok kritika éri – olykor jogosan – manapság mindkét nemet. A nőkkel kapcsolatban a leggyakoribb, hogy csak a tömött buksza, a jó autó, és az egzisztencia érdekli őket. (Mármint a másik nemnél, a saját magukkal szembeni elvárásokról nem esik szó, mert mindenki alapból megérdemel mindent.) A pasiknál meg hogy csak az üresfejű cicababák vonzzák őket, a felületes viszonyok és persze a szex. Bezzeg a rendes, házias, tanulós lányok meg nem.…
Megszokások fogságában
Minden nap beveszem a rutin tablettát. Le kéne szoknom róla. Érdeklődve olvasom mindig az újságok hasábjain, ki mit vinne magával egy lakatlan szigetre. Én is eljátszottam a gondolattal, nálam mik lennének azok a fontos dolgok, amelyek nélkül most úgy érzem, nehezen tudnék meglenni, szóval, én hogyan válaszolnék a kérdésre. Általában mindenki egy-egy tárgyat említ, könyvet, fotót a szeretteiről, a naplóját… Persze vannak vicces, sikamlós és nehezen komolyan vehető dolgok, tudományok…
Túl öreg!?
Mondta egyik gyerek a másiknak, miközben rám néztek.  Tudom, hogy a lemez „b” oldala pörög egy ideje, de ennyire? Bár próbáltam nem túl nagy jelentőséget tulajdonítani az ügynek, de azért nem mondhatnám, hogy nem jutott eszembe később is. Persze egyből lejött, hogy egy játékhoz kerestek maguknak plusz egy főt és én tényleg nem vagyok az az egyből bokorba ugró típus, de azt is meg kellett állapítanom, hogy a gyerekek nagyon…
Mától minden megváltozik!?
Fogadkozás, ígéret, elhatározás, célkitűzés. Az elnevezés és a tartalom sokféle, a szándék ugyanaz, valami újat akarunk elkezdeni. Elvárás, belső igény, lelkiismeret vagy folyamatos próbálkozás? És mindig csak kívánunk, elképzelünk? Hát a hála hol marad?   Az elmúlt esztendőben bőven volt mit kérnem. Elsősorban pozitív fordulatot, egészséget, segítséget, fogyást stb. Mikor már a sokadik kívánságomat mantráztam magamban, akkor villant be, hogy már van, ami teljesült és úgy igazán hálás sem voltam…