Kategória: Vélemény

Szűrő

Dátum szűrő

Az élet napos oldala

Mondják, mindig ott kellene járni. Akkor is, ha hideg van, ha fénytelen az évszak és akkor is, ha ezt semmi nem indokolja. Érzem, hogy ezt kellene; mert boldognak és elégedettnek érezném magam és simogatná a lelkem is. Viszont inkább olvasom, mint látom, többeknek sikerül is. Kérdezem, ezt hogyan teszik? Bűvös varázsigék, technikák, vagy jó szem és személyiség kérdése az egész? Netán, tanulható, vagy egyszerűen csak van, akinek mindig összejön minden?

Advent margójára


Érdekes időszakot élünk meg. Azzal, hogy advent heteibe léptünk, minimum illő, hogy a legmagasztosabb érzéseinket kotorjuk elő lelkünk legpókhálósabb zugából. Az életet jobban játszóknak ez magától jön persze. A többinek kopírozni is ér ilyenkor.

A szavakon túl

Megsimogathatnak, tönkre tehetnek, mosolyt csalhatnak az arcunkra, ütésre is alkalmasak, széppé varázsolhatnak és tettekre inspirálhatnak. Tulajdonképpen mindenre használhatjuk őket. Hangulatunktól, helyzettől és a másiktól és még ezernyi tényezőtől függ, melyiküket és miért mondjuk ki, milyen sorrendben, mely hatást remélve. Bármit megtehetünk velük, azzal a felelősséggel, hogy ha elhangzottak, többé már nem tudjuk semmissé tenni őket. Kimondott szavaink távlatokat is nyithatnak, de falakat emelni is képesek – tehát olyan képesség birtokosává tesznek bennünket születésünktől kezdve, amelybe sokszor bele sem gondolunk.

Éttermi kínálat – makói módra

Nem a teljesség igényével, és főleg nem előre megfontolt szándékkal… De egy egész tapasztalás-sorozat után, visszatarthatatlanul kikívánkozik a kérdés: Miért nem lehet Makón, este tíz után, legalább hétvégeken, étteremben – sürgetés nélkül, kedves kiszolgálás mellett – enni?

Időre várva

Az egész életünk várakozásban telik. Várunk a megállóban, a rendelőben, hogy hazajöjjön a gyerekünk, elmúljon a betegség, kapjunk egy jobb állásajánlatot, megtaláljuk az igazit, hétvége legyen, hogy végre boldogok legyünk. A várakozás egy olyan hinta, ami átlendít időn, téren, a rossz dolgokon, előrevisz – de csak a következő állomásig, helyzetig, új álomig. Egyszerre párhuzamosan is, minden év- és napszakban tesszük és sokszor nem is tudatosítjuk, annyira természetes. Pedig nem szeretjük; mert lelassít, nyugalomra int és önismeretre tanít. Inkább idegesítő helyzetként éljük meg, mert a világ is azt sugallja, pörögjünk ezerrel és nincs időnk azon gondolkodni, milyen jó várni.

Az életet választotta – igaz történet alapján

Daganat. Méghozzá rosszindulatú. De radikális műtéttel szinte biztosan meg fog gyógyulni – mondta az orvos. A lány hallotta a szavakat, de nem fogta fel azokat. Egészen addig a pillanatig azt hitte, egészséges. Eszébe sem jutott, hogy vele ez megtörténhet. Rá egyáltalán nem jellemző módon, nem tudott szólni egy szót sem, csak azért küzdött, hogy a feltoluló könnyeit visszatartsa. Hallgatta az orvos szavait: mit kell tenni, mik a lehetőségek és hogy nem lehet tudni miért, de ez van, és hogy ezt ő sem gondolta – de nem értett semmit. Csak annyit fogott fel, hogy egy pillanat alatt megváltozott az élete.

Munkahelyen, boldogan?


Életünkből 90 ezer órát töltünk munkahelyen, (szóval az otthon után ez a második legfontosabb helyszínünk), de a statisztikák szerint, a dolgozóknak csak egyötöde érzi azt, hogy örömet okoz neki az a tevékenység, amivel foglalkozik. Tehát, az emberek 80 százaléka – ha nem is totál boldogtalanul, de nem inspiráltan – gyakran lélekölő munkával, jobbra és másra vágyva, olykor alig várva a munkaidő végét éli le a mindennapjait. Belegondolva, ez nagyon gáz. Kell és lehet valamit tenni? És egyáltalán, hol a hiba a gépezetben?

Minden rendben van

A ködös – látóhatár beszűkítő, fázós-befelé bújós időkkel együtt, jönnek a belülre koncentráló gondolatok is. Hogy milyenek vagyunk. Jókedvűek avagy frusztráltak, energiától duzzadóak vagy lehangoltak, fájdalmak közt kínlódók vagy életerősek… És hogy miért. Mitől. Mi-mindennek a hatására.

Fitt-lesz tapasztalataim

Már gyerekként is nagyon mozgékony voltam, anyukám szerint soha sem tudtam kitartóan egy helyben maradni. Így, viszonylag sokáig büntetlenül be tudtam vágni egy zacskó csipszet, vagy egy pár szelet vajas-mézes kenyeret, mondjuk egy jó Claire Kenneth könyv olvasása közben. (Ez az idő rég a ködbe veszett – a ponyva illúziókkal együtt -, de megmaradt a finom falatok iránti szenvedélyem.)

Elmúlik

Néhány napos kényszerű kórházi tartózkodásom alatt, pár óra különbséggel voltam szemtanúja egy szobában születésnek és halálnak. Ami leginkább megérintett a történésekből, nem a fájdalom vagy az öröm érzései voltak, hanem azé a végtelen természetességé, ahogyan a dolgok összekapcsolódtak. Bármilyen furcsa, azt gondoltam ezekben a pillanatokban, hogy rend van a világban.

 

Ahol laposra verték a Jobbikot

Van olyan település Magyarországon, ahol a jelenleg második erőként nyilvántartott Jobbik még a 2014-es eredményénél is gyengébben szerepelt. A Csongrád megyei Ambrózfalván a nyáron elhunyt polgármester utódát választották meg. Az ügy kiemelt érdeklődésre tarthatott számot, hiszen a község Lázár János választókerületéhez tartozik. Meg is rohamozta a Jobbik.

Szomszédok


Na nem a retro teleregény (amit egyébként imádtam és ha tehetem, belepillantok az ismétlésekbe), hanem maga a kőkemény valóság: közösségi létünk fontos szereplőiről van szó. (Hacsak nem vonultunk el remetének.) Nem választhatjuk meg őket, tehát azt mondhatjuk, bizonyos értelemben a családtagjaink. Különösen igaz ez akkor, ha társasházi lakosok vagyunk. Az együttélés ezen formája nagyon sok tapasztalattal gazdagíthatja napjainkat. Minden irányból részesedünk egymás életéből, a zajokból jól ismerjük a másik szokásait, hobbijait, időbeosztását és olykor intim pillanatoknak vagyunk akaratlanul is fültanúi. Bár bizarr szimbiózis olykor, de kétségtelenül megvan a lakótelepi térnek a maga varázsa is.

Kulturált szórakozás

Hagymaházi élmény. Kritika nélkül. Csak úgy, tényszerűen, a benyomásaim továbbgondolás és boncolgatás nélkül. Hogy valamiről beszélni konstruktív vagy fölösleges-e, az mindig nézőpont kérdése. A nézőpont helyzete pedig megint csak tőlünk függ, hogy azt a valamit pozitív vagy negatív előjellel, komikusnak vagy tragikusnak látjuk-e.

Csajos kipuf(f)ogó


„Biztos nő ügyetlenkedik előttünk, szemüveggel és kalapban”, „Ha holnap kocsival leszel a városban, akkor otthon maradok”, „Vettem ma gumifa magot-holnapra kihajt, jöhetsz felénk” – bizonyára már minden hölgytársam volt szenvedő alanya hasonló férfi poénoknak. (Hogy nem tudunk rajta jót nevetni?) Miért van az, hogy a nők, akik komoly logisztikával élik a napjaikat és remekül eligazodnak a bürokrácia, gyermeknevelés, háztartás és munkahely útvesztőiben, épp a forgalomban kell elveszettnek érezniük magukat?

Megyek és vásárolok

A boltokkal kapcsolatban egy fontos alapelvem van: Ahol nem kedvesek hozzám, oda többé nem megyek!

Mi a baj a könyvekkel?

Szerintem a könyvolvasás a legjobb dolgok közé tartozik az életben. Számomra a nyomtatott könyv a magamra fordított idő luxusát, a csendet és olyan belső kalandozást jelent, amit nehéz lenne mással pótolni. Egy legutóbbi felmérést tanulmányozva viszont rájöttem, egyre kevesebben osztják a véleményemet. Az utóbbi húsz évben felére csökkent a könyvet olvasók száma; és az is kiderült, szabadidőnk csupán 2%-át erre a tevékenységre. Állítólag mennyiségileg nem olvasunk kevesebbet, de mást és más formában. Mi a baj a könyvekkel?

A tankolás modern tudománya

Péntek délután, még éppen napsütötte 5 óra. Gyerek edzésen, fáradtság még nem hág tetőpontjára, egész heti erőltetett menet okozta gyomorgörcs kienged. Ideális az időzítés azon szükségletek kielégítésére, amit a koszos autó és az üres benzintank diktál.

Ebgondolat

Szokták mondani, a téma az utcán hever. Az állítás igazságáról személyesen győződhettem meg minap, amikor nem csak megláttam (utólag), hanem bele is léptem a lényegbe. A cipőm talpán lévő nyom alapján meggyőződhettem, hogy ugyan a kutya emésztésével minden rendben, valami viszont nagyon nincs.

Nem vagyok babonás

Ha most egy közvélemény kutató személyesen megkérdezné, hogy babonásnak tartom-e magam, biztos kapásból azt felelném, hogy nem. Pedig…

Szabad szombat avagy Makón biciklizni jó


De szép az élet! Süt az őszi nap! Mit is lehet csinálni gyerekekkel Makón, ilyen gyönyörű őszi napon? Sorjázom magamban a felmerülő lehetőségeket… Kalandpark, biciklizés, „nagyjátszótér”, szökőkútnál fagyizás… Á, a fürdőzéshez biztos nem lesz már elég meleg… Tényleg! Hány fok lehet?…

Szűrő

Dátum szűrő

Dátum kiválasztása