Vélemény

Olvasónk kérdezi: de miért írunk folyamatosan a földeáki sportcsarnok építésről?
Egyik olvasónk kérdezte egy facebookos kommentben, hogy miért írunk folyamatosan a földeáki sportcsarnok építéséről. A válasz egyszerű, a makói járásban ez a legnagyobb, szeptember óta folyamatosan zajló beruházás. Ráadásul a község lakói fél évszázada vártak rá. És persze figyelmetlen: mindenféléről írtunk és írunk is, ami a makói térségben élők életét érinti. Nem értik lelkes kommentelőink, hogy miért írunk egy-egy témáról többször is. Miért szerepel – ha naponta ugyan nem is…
Nem kerül semmibe
Mit ér egy mosoly és egy köszönés? Nemrégiben elvállaltam egy „szolgálatot”: beosztás szerint annyi a feladat, hogy egy meghatározott helyen és időpontban üdvözölni kell az érkezőket. Lehet pár szót váltani is velük, de a lényeg azon van, hogy az emberek érezzék a törődést és az odafigyelést. Először kicsit feleslegesnek tartottam az akciót, mert ugye az illem talaján mozogva, ez alap, főként, ha ismerőssel találkozunk meg amúgy is, ha bemegyünk valahová…
Mindennapi örömeink
Bármilyen kicsik is, kellenek, hogy legyenek. Nem tudom, ki mennyire tartja az adventi hagyományokat – nekem nagyon fontosak. A koszorú készítése közösségben és családban régóta ennek az időszaknak az elengedhetetlen kelléke, csakúgy, mint a hajnali roráték. Bevallom, kislányként nem csak a vallási vonatkozások vonzottak ilyentájt, hanem a férj- és szerencsejósló szokások is: a Borbála-ág és a fiúneveket rejtő papírlapok sorsolása sem maradhatott el. Ennek az eredményét mostanra már pontosan tudom…
Ünnepre hangolódni
Nem könnyű, de nem is lehetetlen feladat az idén. Már a második gyertya ég a koszorún, jelezve, félidőhöz érkezett az adventi készülődésünk – a naptár szerint. Hogy miként érzünk valójában, más kérdés. És egyáltalán nem meglepő, ha a hangulatunk idén nem ünnepi. De még van remény! Ebbe a pici, csendes érzésbe kell most belekapaszkodnunk, hogy minden tény mellett, karácsony közeleg. Az út odáig nem változott, csak a körülmények. Azok viszont…
De jó!
A dió sokkal több, mint amire először gondolnánk. Az idei esztendő nem kényeztetett el bennünket időjárási szempontból sem, extrákból kijutott bőven: tavasszal fagy, ősszel sok eső formájában, ami egyáltalán nem kedvezett a diótermésnek sem. Sajnos ez már látszott Iván napja körül is, ami sok más mellett ugyebár a jóféle diópálinka készítésének ideje. Az összes hozzávalóból egyedül csak diót lehetett alig találni, ami meg akadt, sem volt vitéz. Persze, a nem…
Példa-mutatók
Sokkal többet számítanak, mint gondolnánk. Nem is érezzük talán a fontosságukat akkor, amikor belénk lényegülnek. Sőt, ellenkezést és idegenkedést is kiválthat belőlünk, amikor tudatosítani szeretnék bennünk, mit és hogyan kell tennünk. Amíg gyerekek vagyunk, talán elfogadóan viselkedünk, (meg sokszor nem is tehetünk mást.) A kamaszkor már problémásabb, mert akkor mindent jobban tudunk, mint a felnőttek (mi is azok vagyunk szerintünk) és amit a szülők akarnak, az elavult természetesen. Aztán, mikor…
Novemberi kihívások
Kezdeményezések, amelyekhez bátran kell csatlakoznunk.   A szokványosnak egyáltalán nem nevezhető évünk utolsó előtti hónapja másképpen helyezi az egészségünket a középpontba, mint a többi. Remélhetőleg jó szokásként kezd meggyökerezni és vírusként terjedni a szűrővizsgálatokon való részvétel. Annak ellenére, hogy egy ideje már léteznek ingyenes és bárki számára elérhető lehetőségek a témában, a tapasztalat az, hogy sokan mégsem élnek vele. Ha mégis pozitívak akarunk maradni, ami most nagyon fontos, évről-évre mégis…
Maradj még!
De van, hogy nem lehet. Életünk során sokszor intünk búcsút; egy kapcsolattól, egy személytől, az álmainktól, a rossz szokásainktól, a korábbi életmódunktól is elköszönhetünk. Lezárunk életszakaszt, barátságot, munkahelyi időszakot, felépített terveket. Még ha mi is döntünk a változásról, akkor is fáj az elmúlás. Szerintem nincs olyan ember, aki szeret búcsúzni; mert mindig mögötte van valami végleges, az üresség és a hiány érzése. Sokszor mindezt csak az elválás után érezzük, amit…
Fedezd fel!
Nagy ajándék, ha tudunk annak örülni, amink van. Könnyű azt állítani, hogy mindig képesek vagyunk rá, mégis a gyakorlat azt mutatja, hogy bár a szándék sokszor megvan bennünk, mégsem sikerül elégedettnek lennünk. Bizonyára ismerős érzés a hiányon, az apró hibákon, a félresikerült napon, a döntéseinken vagy balul elsült dolgainkon való rágódás, bizonytalanság, éjszakai töprengés vagy önmarcangolás. Sokszor olyasmin is bosszankodunk (feleslegesen), amin nem igazán tudunk befolyásolni, pl. óra átállítása, vacak…
Csak nyugi!
Pár-kapcsolati klasszikus. Ne stresszelj! Miért hergeled magad? Béke!… és társai, amivel őrületbe lehet kergetni azt, aki amúgy is felspannolt állapotban van. Nem tudom, mennyire szándékos, de a férfiak (is és bocs!) nagymesterei tudnak lenni ennek a tudománynak. Lehet, más is átélte már, hogy valami dráma közben ilyesmivel akarták nyugtatgatni, kábé nulla sikerrel, vagy inkább mínusz kettővel. Már hallom is a pasi hangot a fülemben, miszerint „neked semmi se jó”, illetve…
Nem mindegy
És ha sokan így vélik, a világ is élhetőbb lehet. Még talán sosem volt annyi új és nem várt tapasztalásban részünk, mint az idén. (És hol van még a vége?)  Azon túl, hogy egy csomó felismerést tehettünk a magunk működésével kapcsolatban, ennyire nem éreztük a közösségben levés fontosságát sem. És most pont nem a csoportosulásokra gondolok, hanem az azonos elvek mentén működésre és a szabályok együttes betartására. Mert egyre inkább…
Saját kuckó
Fontos-e, hogy legyen? Ha túlesünk azon a stresszen, hogy vége a nyárnak, és ezzel együtt a melegítő napsugaras időszaknak, a gyors és gondtalan öltözködésnek, a késő esti beszélgetéseknek a szabadban, akkor ismét hangulatba jöhetünk. (Kivéve azok, akik eleve ősz-fanok, mert ők alig várták, hogy hulljanak a levelek, süljön a tök, lehessen télire eltenni finomságokat, be- és kifőzni, gesztenyézni és új színekbe öltözni…) Előbb-utóbb menthetetlenül felismerhetjük, hogy nagyon sok mindent lehet…
Tökös téma
Mert szezonja van, és most még nagyobb szükség van a vidámságra. És talán nem túlzás azt állítani, hogy mindenkinél van otthon valamelyik fajtája (már ha van kisebb-nagyobb kertje). Kinél díszít, van, aki a gazt próbálja uralni vele (általában nem jön be) és természetesen a legtöbben azért termesztik, mert szeretik. Van belőle bőven választék, szerencsére a tökfélék családja igen népes. (Jó esetben a sajátunk is, és így mindenki megtalálhatja az ízlésének…
Tanévkezdés a földeken
Kirándulásra gyűjtöttek az osztályok. Most, hogy ilyen szép napsütéses nyárutóval indult az új iskolai esztendő, többször eszembe jutott, amikor még a mezőgazdaság volt a helyszíne az első tanítási napoknak. Több tanév indult így a középsuliban és teljesen természetes volt, hogy táska helyett vödörrel indultunk otthonról; benne a szükséges eszközökkel, attól függően, hogy épp milyen munkába kellett mennünk. Nem mi döntöttünk erről, mint ahogyan a programban való részvételről sem. Mégsem emlékszem…
Pár-kapcsoló
Adásban vagyunk te és én. Szóval, a mi. Nem tudom, ki gondolkodott már azon, mennyivel egyszerűbb lenne, ha a társunkhoz való viszonyulásunkat, és a köztünk lévő vibrálást, mondjuk, egy rádióhoz hasonlóan lehetne szabályozni. Nyilván nem mindenben, csak nagyjából. De ha jól bevált, akkor lehetne a működést a csúcson felejteni. (Ezzel szemben a tapasztalat az, hogy folyamatosan állítgatni kell és finomra hangolni. Melózni kell vele, semmi sem magától értetődő, még hosszú…
Kiszombor üzenete: elég a cirkuszból, csak az összefogás visz előre!

A vasárnapi időközi polgármester-választás eredménye minden település számára példaértékű lehet: sikertelenségre van ítéltetve, aki önös politikai érdekeit hajszolva szembemegy a közösséggel, a közösség fejlődésével. Tagadásból nem épül jövő, csak az összefogásból és a szisztematikus településvezetői munkából.

Nyaralás a nagyszülőknél
A gyermekkor legszebb emlékei maradnak. Az idei nyáron aktívan bekapcsolódhattam egy kisiskolás lány szünidei hetébe. A programok fő helyszíne és gasztronómiai bázispontja a „messzi” mama és tata otthona volt. Ahol, mondanom sem kell, a hét nap annak varázsában telt, hogy a kisunoka szép élményeket szerezzen, meg közben nagyon jól is érezze magát. És ehhez igazából nem kellett sok. A nagyvárosban, esetleg társasházban élő gyerekek számára ugyanis óriási kaland a nagy…