Blog

Nem kerül semmibe
Mit ér egy mosoly és egy köszönés? Nemrégiben elvállaltam egy „szolgálatot”: beosztás szerint annyi a feladat, hogy egy meghatározott helyen és időpontban üdvözölni kell az érkezőket. Lehet pár szót váltani is velük, de a lényeg azon van, hogy az emberek érezzék a törődést és az odafigyelést. Először kicsit feleslegesnek tartottam az akciót, mert ugye az illem talaján mozogva, ez alap, főként, ha ismerőssel találkozunk meg amúgy is, ha bemegyünk valahová…
Mindennapi örömeink
Bármilyen kicsik is, kellenek, hogy legyenek. Nem tudom, ki mennyire tartja az adventi hagyományokat – nekem nagyon fontosak. A koszorú készítése közösségben és családban régóta ennek az időszaknak az elengedhetetlen kelléke, csakúgy, mint a hajnali roráték. Bevallom, kislányként nem csak a vallási vonatkozások vonzottak ilyentájt, hanem a férj- és szerencsejósló szokások is: a Borbála-ág és a fiúneveket rejtő papírlapok sorsolása sem maradhatott el. Ennek az eredményét mostanra már pontosan tudom…
Ünnepre hangolódni
Nem könnyű, de nem is lehetetlen feladat az idén. Már a második gyertya ég a koszorún, jelezve, félidőhöz érkezett az adventi készülődésünk – a naptár szerint. Hogy miként érzünk valójában, más kérdés. És egyáltalán nem meglepő, ha a hangulatunk idén nem ünnepi. De még van remény! Ebbe a pici, csendes érzésbe kell most belekapaszkodnunk, hogy minden tény mellett, karácsony közeleg. Az út odáig nem változott, csak a körülmények. Azok viszont…
De jó!
A dió sokkal több, mint amire először gondolnánk. Az idei esztendő nem kényeztetett el bennünket időjárási szempontból sem, extrákból kijutott bőven: tavasszal fagy, ősszel sok eső formájában, ami egyáltalán nem kedvezett a diótermésnek sem. Sajnos ez már látszott Iván napja körül is, ami sok más mellett ugyebár a jóféle diópálinka készítésének ideje. Az összes hozzávalóból egyedül csak diót lehetett alig találni, ami meg akadt, sem volt vitéz. Persze, a nem…
Fél-elem
Helyette egész-ség! Mostanában nem túl nehéz aggodalmaskodni; minden felől ömlenek ránk a nyugtalanító hírek. Nem csupán a médiából érkeznek aggasztó információk, az egymás közötti kommunikációnk alján is szinte kivétel nélkül ott lapul a téma. A vírus beférkőzött a kapcsolatainkba, jelen van egy egyszerű bolti bevásárlásnál, a családi ebéd témái közt (már ha merünk még együtt étkezni), a napi teendőink elvégzése közben. Nem könnyű olyan pillanatokat megélni, ahol önfeledtek tudunk lenni…
Novemberi kihívások
Kezdeményezések, amelyekhez bátran kell csatlakoznunk.   A szokványosnak egyáltalán nem nevezhető évünk utolsó előtti hónapja másképpen helyezi az egészségünket a középpontba, mint a többi. Remélhetőleg jó szokásként kezd meggyökerezni és vírusként terjedni a szűrővizsgálatokon való részvétel. Annak ellenére, hogy egy ideje már léteznek ingyenes és bárki számára elérhető lehetőségek a témában, a tapasztalat az, hogy sokan mégsem élnek vele. Ha mégis pozitívak akarunk maradni, ami most nagyon fontos, évről-évre mégis…
Maradj még!
De van, hogy nem lehet. Életünk során sokszor intünk búcsút; egy kapcsolattól, egy személytől, az álmainktól, a rossz szokásainktól, a korábbi életmódunktól is elköszönhetünk. Lezárunk életszakaszt, barátságot, munkahelyi időszakot, felépített terveket. Még ha mi is döntünk a változásról, akkor is fáj az elmúlás. Szerintem nincs olyan ember, aki szeret búcsúzni; mert mindig mögötte van valami végleges, az üresség és a hiány érzése. Sokszor mindezt csak az elválás után érezzük, amit…
Fedezd fel!
Nagy ajándék, ha tudunk annak örülni, amink van. Könnyű azt állítani, hogy mindig képesek vagyunk rá, mégis a gyakorlat azt mutatja, hogy bár a szándék sokszor megvan bennünk, mégsem sikerül elégedettnek lennünk. Bizonyára ismerős érzés a hiányon, az apró hibákon, a félresikerült napon, a döntéseinken vagy balul elsült dolgainkon való rágódás, bizonytalanság, éjszakai töprengés vagy önmarcangolás. Sokszor olyasmin is bosszankodunk (feleslegesen), amin nem igazán tudunk befolyásolni, pl. óra átállítása, vacak…
Nem mindegy
És ha sokan így vélik, a világ is élhetőbb lehet. Még talán sosem volt annyi új és nem várt tapasztalásban részünk, mint az idén. (És hol van még a vége?)  Azon túl, hogy egy csomó felismerést tehettünk a magunk működésével kapcsolatban, ennyire nem éreztük a közösségben levés fontosságát sem. És most pont nem a csoportosulásokra gondolok, hanem az azonos elvek mentén működésre és a szabályok együttes betartására. Mert egyre inkább…
Saját kuckó
Fontos-e, hogy legyen? Ha túlesünk azon a stresszen, hogy vége a nyárnak, és ezzel együtt a melegítő napsugaras időszaknak, a gyors és gondtalan öltözködésnek, a késő esti beszélgetéseknek a szabadban, akkor ismét hangulatba jöhetünk. (Kivéve azok, akik eleve ősz-fanok, mert ők alig várták, hogy hulljanak a levelek, süljön a tök, lehessen télire eltenni finomságokat, be- és kifőzni, gesztenyézni és új színekbe öltözni…) Előbb-utóbb menthetetlenül felismerhetjük, hogy nagyon sok mindent lehet…
Tökös téma
Mert szezonja van, és most még nagyobb szükség van a vidámságra. És talán nem túlzás azt állítani, hogy mindenkinél van otthon valamelyik fajtája (már ha van kisebb-nagyobb kertje). Kinél díszít, van, aki a gazt próbálja uralni vele (általában nem jön be) és természetesen a legtöbben azért termesztik, mert szeretik. Van belőle bőven választék, szerencsére a tökfélék családja igen népes. (Jó esetben a sajátunk is, és így mindenki megtalálhatja az ízlésének…
Pár-kapcsoló
Adásban vagyunk te és én. Szóval, a mi. Nem tudom, ki gondolkodott már azon, mennyivel egyszerűbb lenne, ha a társunkhoz való viszonyulásunkat, és a köztünk lévő vibrálást, mondjuk, egy rádióhoz hasonlóan lehetne szabályozni. Nyilván nem mindenben, csak nagyjából. De ha jól bevált, akkor lehetne a működést a csúcson felejteni. (Ezzel szemben a tapasztalat az, hogy folyamatosan állítgatni kell és finomra hangolni. Melózni kell vele, semmi sem magától értetődő, még hosszú…
Kapunyitási pánik
Némi szünidős szusszanás után (már ha volt), az idei, nem szokványosnak mondható esztendő őszi hónapjai is sosem tapasztalt izgalmakkal indultak. Nyilván, minden új iskolai esztendő hat a nebulók és pedagógusok közérzetére (elég vegyesen, a többség inkább depis, de vannak kivételek), a szülőknek pedig leginkább a pénztárcájára. Bár most lehet, többen mégis várakozással tekintettek a tanévkezdés felé, annak reményében, talán visszatér az élet a korábban megszokott menetébe. Nyilván az érzés a…
Önként tessék!
Szívből téve az igazi. Mostanság egyre inkább előtérbe kerül az önként végzett munka fontossága, amit egyáltalán nem szabad alábecsülni. Nagyon fontos személyes és társadalmi aktivitásról van szó, aminek valóban mérhető eredményei vannak. Nem csupán az eredmények szempontjából, hanem az önbecsülésünkre gyakorolt jótékony hatása miatt is. Mert ez a kategória az, ahol igazán megtapasztalhatjuk, hogy jót tenni valóban értékes és hasznos dolog. Nem mindig éreztem ezt így, mert gyermek- és fiatal…
Adás-szünet
Kell egy kis relax – nyáron is. Ahányan vagyunk, annyiféle módon kapcsolódunk ki. Egy dolog talán közös pont lehet mindannyiunknál a témában, ez pedig az alvás. Persze eltérő mennyiségben és módon, de olyan emberről még nem hallottam, aki ne cserélődne ki egy jó kis szunditól. (Más kérdés, ha vágyakozunk utána, aztán stressz vagy zajok miatt végül éjszaka csak agyalunk vagy a barikat számoljuk. )Én a nyárban imádom, hogy ebéd után…
Idő-szerű
A lényeg most is belül van. Életünk egyik állandó tapasztalata szerintem az idő múlásával kapcsolatos. Folyamatosan rácsodálkozunk, mennyire gyorsan telik egy napunk, hetünk, az évszakok és az évek is. Azt érezzük, hogy egy gyorsvonaton ülünk, aminek a sebessége egyre csak gyorsul, az állomásjelző táblák után az egyre növekvő számokkal meg csak kapkodjuk a fejünket és közben azon törjük az agyunkat, hogy is történt mindez velünk. Hiszen még csak tegnap volt,…
Nyaralás a nagyszülőknél
A gyermekkor legszebb emlékei maradnak. Az idei nyáron aktívan bekapcsolódhattam egy kisiskolás lány szünidei hetébe. A programok fő helyszíne és gasztronómiai bázispontja a „messzi” mama és tata otthona volt. Ahol, mondanom sem kell, a hét nap annak varázsában telt, hogy a kisunoka szép élményeket szerezzen, meg közben nagyon jól is érezze magát. És ehhez igazából nem kellett sok. A nagyvárosban, esetleg társasházban élő gyerekek számára ugyanis óriási kaland a nagy…
Nyaralás egyedül?
Miért ne? Az idén úgy alakult, hogy a szokásos szünidei utazásnál eldönthettem, hogy maradok itthon útitárs hiányában, vagy veszek egy nagy levegőt és elindulok egyedül. Az utóbbit határoztam el januárban és meg is tettem hozzá a szükséges előkészületeket. A tavaszi és kora nyári felkészülési időszak aztán bőven tartogatott izgalmakat, leginkább amiatt, hogy megvalósul-e a kaland a határnyitások és a vírushelyzet miatt. Azt döntöttem el, hogy ráhagyatkozom a helyzetre és nem…
Nyári vágyak: újratervezés
Bármi is a helyzet, az élmény továbbra is a lényeg. Szerintem egyetérthetünk, hogy nagyon másként alakul ez a szezon a korábbiakhoz képest. Teljesen új hozzáállást, tervezést és szervezést igényel tőlünk most az áhított szabadság (már ha akad még időszak, meg rendelkezésre álló anyagi forrás, amivel gazdálkodhatunk). A még „normál” időszakban lefoglalt utak nagy fejtörést okoznak: el merjünk-e indulni, és ha igen, akkor hogyan és mire érkezünk haza. Meg érdemes-e kockáztatni…