A modern fogászat soha nem volt erősebb, mégis egyre több a szuvas, érzékeny, letört fog. Közben a régészeti és antropológiai leletek azt mutatják, hogy sok ősi közösségben és az ókori Rómában kevesebb volt a fogszuvasodás. Nem a fogkeféjük volt jobb, és nem is a kezelések voltak kíméletesebbek, hanem egészen más volt az étrend és a mindennapi szokások ritmusa.
Érdekes tények
- Az ősi étrendben alig volt hozzáadott cukor és finomított liszt, ezért ritkább volt a fogszuvasodás.
- Ritkábban ettek, nem csipegettek egész nap, így a nyál pufferelő hatása több időt kapott a zománc visszaerősítésére.
- A keményebb, rostos ételek több rágást igényeltek, ami serkentette a nyáltermelést és mechanikusan is tisztította a fogfelszínt.
- Gyakoribb volt a fogkopás a koptató részecskék miatt, de a szuvasodás még így is kevesebb gondot okozott, mint ma.
- A modern cukros italok és ragacsos nassolnivalók hosszan savasítják a szájat, míg a víz és a teljes értékű, kevésbé tapadó ételek védő hatásúak.
Ősi étrend és a cukor hiánya
A legnagyobb különbséget a hozzáadott cukor és a finomított szénhidrátok robbanásszerű elterjedése okozta. A régi korok átlagembere ritkán találkozott szirupos üdítőkkel, cukrászsüteménnyel vagy fehér lisztből készült, puhára pépesített falatokkal. A szájban élő baktériumok a gyakori, könnyen erjeszthető cukrokat gyorsan savvá alakítják, ez a sav pedig oldja a fogzománcot. Ha a cukor ritkán és rövid ideig érintkezik a fogakkal, a nyál pufferelő hatása vissza tudja billenteni az egyensúlyt. Ha viszont naponta sokszor csipegetsz, kortyolgatsz, a fogak hosszú órákon át savas közegben maradnak, és ez nyit ajtót a szuvasodásnak.
Az is jellemző volt, hogy az édesség hosszú ideig luxuscikknek számított. Aki hozzájutott, több mézet vagy édes portékát ehetett, és ennek gyakran meg is látszott a fogazatán. A többség viszont nem nassolt, hanem ritkábban, nagyobb étkezéseket tartott, ami a nyálnak elég időt adott a remineralizációra.
Szájüregi mikrobiom és az életmódváltás hatása
A vadászó-gyűjtögető étrendről a földművelésre, majd az ipari, ultrafeldolgozott élelmiszerekre való áttérés nemcsak a kalóriák számát, hanem a szájüregi ökoszisztémát is átalakította. A puha, cukros és keményítős ételek a szuvasodást okozó baktériumoknak kedveznek, miközben visszaszorítják azokat a mikrobákat, amelyek a száj egészséges egyensúlyát tartják fenn. A mikrobiom szegényedése és eltolódása hosszú távon gyulladásokhoz, ínyproblémákhoz és gyakori szuvasodáshoz vezethet, még akkor is, ha valaki napi kétszer fogat mos.
A régi étrend változatosabb rostforrásokat adott, több rágást igényelt, és a nyáltermelést folyamatosabban serkentette. A nyál nemcsak „lemossa” az ételmaradékokat, hanem ásványi anyagokat is szállít, amelyek visszaépülhetnek a zománc felső rétegeibe.
Rágás, rostok és a természetes öntisztulás
A keményebb, rostosabb falatok mechanikusan is segítik az öntisztulást. A régi korok emberének sokkal többet kellett rágni, ami növelte a nyál mennyiségét és a száj pH-ját stabilabban tartotta. A nyers zöldségek, kemény gyümölcsök, olajos magvak és a kevésbé finomított gabonák nem tapadnak annyira a fogfelszínre, mint egy ragacsos édesség vagy egy puha fehér kenyérből készült szendvics. Az apró, de állandó koptatás természetesen okozott fogkopást, de a szuvasodás még így is kevésbé volt gyakori, mint a modern, cukorban gazdag környezetben.
Érdemes azt is észben tartani, hogy a „régi embereknek jobb volt a foguk” állítás nem azt jelenti, hogy nem létezett fogfájás vagy rossz lehelet. A foghúzás gyakori és fájdalmas beavatkozás volt, higiénés eszközökből pedig jóval kevesebb állt rendelkezésre. Mégis, az étrend ritmusa és összetétele sokaknak kedvezőbb szájüregi állapotot eredményezett.
Modern szokások, amik rontanak és amit ma megtehetsz
A mai étkezési mintázatban a legnagyobb kockázat a nassolás és a cukros italok lassú kortyolgatása. A gyakoriság legalább akkora gond, mint a mennyiség. Ha egész nap édes-keményítős falatokkal bombázod a szádat, a baktériumok folyton savat termelnek, a zománcnak pedig nincs ideje regenerálódni.
Néhány egyszerű átállás sokat számít:
- Válts ritkább, de teljes értékű étkezésekre, és hagyd ki a folyamatos csipegetést.
- Igyál vizet a főétkezések után, és kerüld a cukros italok „egész napos” kortyolgatását.
- Emelj be ropogós, rostos ételeket, amelyek rágást igényelnek és kevésbé tapadnak.
- Használj fluoridos fogkrémet, és ha édeset eszel, fogyaszd rövid idő alatt, ne elnyújtva.
A fogmosás és a fogselyem továbbra is alap, de a szájüreg biológiáját elsősorban az határozza meg, mit és milyen gyakran eszel. A modern fogászat képes javítani, pótolni, védeni, de a megelőzés ott kezdődik, ahol az őseink előnyt élveztek: kevesebb cukor, kevesebb ragacsos falat, több rágás és több idő a nyálnak, hogy tegye a dolgát.
Nem a „régi módszerek” voltak jobbak, hanem a környezet és az étrend volt kíméletesebb a fogakhoz.