Matthew Perry, a Jóbarátok című világhírű sorozat Chandler Bingjeként ismert színész 2023 októberében hunyt el, halála pedig sokkolta a rajongókat világszerte. A boncolási jelentés szerint halálát több tényező együttese okozta, de a legfőbb kiváltó ok az eszketamin túladagolása volt – ez ugyanaz a hatóanyag, amit jelenleg a súlyos depresszió kísérleti kezelésében is használnak. Perry hosszú éveken át küzdött függőséggel és mentális problémákkal, és valószínű, hogy terápiás céllal alkalmazta az eszketamint, viszont nem ellenőrzött körülmények között.
Az esete rávilágít arra, milyen fontos a szigorú orvosi kontroll az ilyen típusú kezelések során, mivel még a terápiás célú használat is komoly kockázatokat rejthet magában.
A depresszió világszerte több százmillió embert érint, és sokan közülük évekig szenvednek anélkül, hogy hatékony megoldást találnának. A hagyományos antidepresszánsok nem mindig működnek, és gyakran csak hetek után fejtik ki hatásukat. Az utóbbi években azonban egy régi, de új szerepben feltűnt hatóanyag, a ketamin – és annak egy formája, az eszketamin – forradalmi áttörést jelenthet a pszichiátriai kezelések terén.
Mi az a ketamin?
A ketamin eredetileg altatószerként került be az orvosi gyakorlatba az 1960-as években. Azóta széles körben használják érzéstelenítésre, különösen sürgősségi helyzetekben, mivel gyors hatású és biztonságosabb bizonyos esetekben, mint más altatók.
A pszichiátriában azonban csak az utóbbi években kezdtek el vele kísérletezni. A kutatók felfigyeltek arra, hogy kis dózisban alkalmazva a ketamin gyors és látványos javulást hozhat olyan pácienseknél, akiknél más gyógyszerek hatástalannak bizonyultak.
A kezelés menete és hatása
A depresszió elleni kezelés során a ketamint kis dózisban, intravénásan juttatják be a szervezetbe. A hatás szinte azonnali lehet – sok páciens már az első kezelés után jelentős javulást tapasztal. Ez különösen fontos lehet azok számára, akiknél a tünetek súlyosak, vagy akár öngyilkossági gondolatok is jelen vannak.
A kezelés általában kúraszerűen történik, több alkalommal, és szigorú orvosi felügyelet mellett. Fontos kiemelni, hogy a ketamin nem „csodaszer”, hanem egy komoly, kísérleti gyógymód, ami speciális körülmények között és megfelelő háttérrel lehet hatékony.
Eszketamin: az orrspray formájú áttörés
Az eszketamin a ketamin egy módosított, tisztított formája, amit orrspray formájában alkalmaznak. Ez az eljárás kényelmesebb és kontrolláltabb adagolást tesz lehetővé. Az USA-ban és néhány európai országban már engedélyezték is a használatát terápiás célra, Magyarországon viszont még kísérleti fázisban van.
Az egyik legnagyobb előnye az eszketaminnak, hogy az intravénás kezeléssel szemben kevésbé invazív, és akár járóbeteg-ellátásban is alkalmazható. Ugyanakkor ugyanúgy szükséges a szigorú orvosi ellenőrzés, mivel pszichoaktív hatásai lehetnek, és nem mindenki reagál rá egyformán.
A pszichiátriai kutatások jelenlegi állása
Magyarországon a ketamin- és eszketamin-alapú kezelések még kísérleti stádiumban vannak. A Semmelweis Egyetem és más kutatóintézetek is dolgoznak azon, hogy pontosan feltérképezzék, kik számára és milyen körülmények között lehet ez a kezelés biztonságos és hatékony.
A kutatások célja nem csak az, hogy új terápiás lehetőséget kínáljanak, hanem hogy jobban megértsék a depresszió biológiai alapjait is. A ketamin ugyanis nem a hagyományos módon, a szerotonin rendszerre hat, hanem a glutamátrendszeren keresztül fejti ki hatását. Ez teljesen új megközelítést jelent a pszichiátriában.
Veszélyek és mellékhatások
Bár a ketamin és az eszketamin ígéretesek, nem mellőzhetők a lehetséges kockázatok sem. A kezelés során jelentkezhetnek mellékhatások, például:
- szédülés
- hányinger
- vérnyomás-emelkedés
- disszociatív élmények (olyan érzések, mintha valaki „kívülről” figyelné önmagát)
Emellett a ketamin potenciálisan addiktív hatású is lehet, ezért csakis szigorú orvosi ellenőrzés mellett használható terápiás célra. Nem mindenkinek ajánlott, és minden esetben alapos előzetes kivizsgálás szükséges.
Mit jelent ez a jövő depressziókezelése szempontjából?
A ketamin és eszketamin új távlatokat nyitnak meg a pszichiátriában, különösen a súlyos, kezelésre nem reagáló depresszióval küzdők számára. Bár még sok kérdésre nem tudunk választ, a kezdeti eredmények biztatóak, és az orvosi közösség világszerte nagy figyelemmel követi a fejleményeket.
Ez az új megközelítés talán elhozhatja azt az áttörést, amire sok depressziós beteg és orvos már évek óta vár.
Mire figyelj, ha érdekel ez a kezelés?
Ha te vagy valaki a környezetedben súlyos depresszióval küzd, és a hagyományos kezelések nem váltak be, érdemes lehet érdeklődni a kísérleti kezelések lehetőségéről – de mindig szakember tanácsát kérve. A ketamin nem egy „gyors megoldás”, hanem egy komoly beavatkozás, amit gondos mérlegelés után lehet csak alkalmazni.
Fontos, hogy csak hivatalos, orvosi keretek között történhet ilyen terápia. Soha ne próbáld ki otthon vagy nem ellenőrzött körülmények között!
A ketamin és az eszketamin új reményt jelenthet azoknak, akik eddig nem találtak hatékony megoldást a depresszió kezelésére. Bár még sok a nyitott kérdés, a kutatások gyors ütemben haladnak, és a jövőben akár szélesebb körben is elérhetővé válhat ez a módszer.
A mentális egészség ugyanolyan fontos, mint a fizikai, és ha új lehetőségek nyílnak meg a kezelésben, az hatalmas lépést jelenthet a betegek életminőségének javítása felé. Érdemes figyelemmel kísérni ezt az izgalmas és gyorsan fejlődő területet.
Matthew Perry túlélhette volna az eszketamin túladagolását
Persze ehhez több kritikus tényezőnek is máshogy kellett volna alakulnia. A legfontosabb az lett volna, hogy ellenőrzött, orvosi körülmények között kapja a kezelést. Az eszketamin terápiás alkalmazása során mindig szigorú protokollok szerint adják be a szert, jellemzően klinikai környezetben, ahol orvosok figyelik a beteg életfunkcióit, és azonnal be tudnak avatkozni, ha valami nincs rendben. Perry esetében viszont a jelentések szerint otthonában használta az eszketamint, ráadásul más szerekkel kombinálva – ez pedig már önmagában is rendkívül veszélyes.
Ha időben észlelték volna a túladagolás jeleit – például eszméletvesztés, légzésleállás, erős zavartság –, és azonnal mentőt hívtak volna, majd újraélesztési kísérlet történt volna, az is növelhette volna a túlélés esélyét. A halál pontos körülményei alapján azonban úgy tűnik, hogy hosszabb idő telt el, mire rátaláltak, így a gyors beavatkozás lehetősége elúszott.
A függőségi előzmények is sokat számítanak: Perry szervezete hosszú éveken át volt terhelve különféle szerek hatásaival, ami gyengíthette a testének ellenálló képességét. Tehát bár a túladagolás önmagában nem feltétlenül halálos, a szerhasználat módja, a körülmények és az időzítés sajnos mind hozzájárultak a tragédiához. Ha mindezek másként alakulnak, esélye lehetett volna a túlélésre.