Volt, hogy vezette a bajnokságot és folyamatosan az élmezőny közelében tanyázott a Makó FC a szezonban az NB3-ban. A csapat edzőjét a bajnokságról és a jövőbeni munkáról kérdeztük.

– A 2021/2022-es bajnoki évet az 5. helyen zárta a Makó FC az NB3-ban. A célkitűzés a bennmaradás volt, úgyhogy frissen feljutó csapatként ez remek eredmény. Mekkora bizonyítási vágy volt a csapatban a szezon során?

– Két évet mennék vissza az időben. Amikor a jelenlegi tulajdonosok átvették a csapatot, akkor azt a célt tűzték ki elénk, hogy a városnak egy stabil NB-s csapata legyen hosszútávon és ne liftezzen a megyei és az NB-s osztályok között. Ehhez meg kellett nyerni a megye I-et, majd fel kellett jutni a magasabb osztályba. Tudjuk jól, hogy az osztályozót megúsztuk, és igazából ott kezdődött a mostani csapat alapjainak lerakása. Nyilván így is indultunk neki a bajnokságnak, hogy szeretnénk magabiztosan szerepelni. A célkitűzés az első tíz hely volt, nyilván akkor sem lettünk volna még az elején szomorúak, hogyha nem vagyunk benne az első tízben, de benn marad a csapat. Ehhez képest az 5. hely megszerzése egy nagyon komoly teljesítmény, sőt, igazából a szezon 90%- át ennél rosszabb helyen nem is, csakis jobb pozíciókban töltöttük, úgyhogy azt gondolom, hogy megoldottuk azt a kérdést, hogy stabil legyen a csapat ebben az osztályban.

– Igazi meglepetés csapat volt a marosmenti alakulat mindenki számára, joggal vívták ki a tiszteletet, de e mögött kemény munka áll. Összességében elégedett vagy a szezonnal?

– Nagyon elégedett vagyok. Most lehetne azt nézni, hol hullajtottunk el pontokat, meg hogy itthon lehetett volna még néhány mérkőzést nyerni, de igazából én azt vázoltam fel a vezetőségnek a bajnokság elején, hogy a biztos bent maradáshoz 10 hazai mérkőzést kell nyerni és hozni kell néhány döntetlent. Ehhez képest 11 meccset nyertünk hazai pályán, és két döntetlenünk volt. Idegenben pedig hármat mondtam, és 10-et nyertünk. Ami még ennél is fontosabb, hogy ezeket az eredményeket hogyan értük el. Voltak kimondottan jó teljesítményeink, bátor focit játszottunk, magasan védekeztünk. Nem „parkoltuk be” a buszt senki ellen. Talán egy piros lapunk volt összesen, és abban is szinte biztos vagyok, hogy mi kaptuk a legkevesebb sárga lapot. Ha a fair playt nézzük, akkor mi nyertük volna meg. Fontos az is, hogy milyen arcunkat mutatjuk független attól, hogy éppen a tabella hányadik helyén állt a csapat.

– Egy fantasztikus őszi kezdés után volt némi hullámvölgy a tavasszal, ennek hogy látod, mi volt az oka?

– Elő szokott fordulni feljutó csapatoknál, hogy a rengeteg pozitív hatás, ami éri a játékosokat egy bajnoki cím után, képes egy darabig repíteni, de utána általában ezt egy egész komoly hullámvölgy követi, mert nyilván minőségben van különbség a többi csapat javára. Azért az elég ritkán szokott megtörténni, hogy egy csapat folyamatosan tudja ugyanazt a stabil teljesítményt nyújtani. Az, hogy tavasszal nyertünk nyolc mérkőzést egymás után, nem volt annyira reális. Azt tartom nagyon komoly fegyverténynek, hogy mikor belekerültünk kétszer-háromszor egy-egy hullámvölgybe, – az eredményeséget illetően -, azokból fel tudtunk állni, és megint tudtunk jó sorozatokat produkálni. Nagy dolog volt az is, hogy itt az utolsó fordulókban még arról volt szó, hogy a dobogót el tudjuk-e kapni. Ez egy jó tükör nekünk és látjuk azt, hogy van értelme a munkának. Visszatérve a kemény munkára, én mindig is abban hittem, és abban hiszek ezek után is. Kollégáktól, szakemberektől azt a pozitív visszajelzést kaptuk, hogy a csapat kicsattan az erőtől, és én erre rettentően büszke vagyok.

– Minden edzőnek van egy személyes taktikai, játéktechnikai felfogása, számodra milyen az ideális csapat ebben a tekintetben?

– Ez nem csak a futballban, de máshol is így van, hogy az ember csak akkor tud eredményeket elérni, ha komolyan csinálja. Ezt nem lehet másként. Ha komolyan vesszük, akkor az azt jelenti, hogy dolgozunk és edzünk, amennyit csak lehet. A lehetőségeinkhez mérten megpróbáljuk kihozni belőle a maximumot úgy, hogy egy amatőr csapatról beszélünk, akik délután és munka után végzik az edzéseket. Azt gondolom, hogy ez az alap, és ezt máshogy nem tudom elképzelni, hogy lehet másként is csinálni.

– A srácok többször bebizonyítottátok, hogy igazi csapatként tudnak működni, és ez talán a legnagyobb eredmény. Mégis van-e, vannak-e olyan játékosok, akikkel különösen meg voltál elégedve?

– Nem szeretnék megnevezni senkit. Lehet, hogy tudnék, de nem szeretnék. Ahogy a szakmáról beszéltem, itt is csapatról beszélek. Mindenki egy jó teljesítményt, egy jó, erős átlagot tudott hozni. Mindenki tudott hozzátenni, amikor voltak hiányzóink, be tudták bizonyítani a többiek, hogy nem véletlenül vannak ebben a klubban, és nem véletlenül viselik ezt a címert.  Úgyhogy nem szeretnék egyéneket kiemelni. Az biztos, hogy a kemény munka mellett, ezen a szinten rettentően fontos a jó közösség, hogy lehetőleg sok időt töltsenek el együtt. Azért ez nem egyszerű, 25-27 játékosról beszélünk, meg edzőkről, ez szűk 40-50 ember. Ezt azért nehéz úgy megoldani, hogy minden klappoljon, mindenki illeszkedjen a képbe. A kis puzzle darabokat úgy összerakni, hogy teljesen tökéletes legyen, ez majdhogynem képtelenség, viszont erre kell törekedni.Az eredményen kívül arra vagyok igazán büszke, hogy egy olyan csapat verbuválódott össze, akinek lehet szurkolni, aki megtalálta a közös hangot a szurkolókkal, amely egy szerethető csapat és normálisan viselkedik a pályán és azon kívül. Joggal lehetnek a makóiak és a környékbeliek büszkék a Makó FC-re.

– Sajnos a sérülések sem kerülték el a csapatot. A legsúlyosabb veszteség Babolek Zoltán. Mit lehet róla tudni?

– Megműtötték Zolit, jó kezekben van. Az egyik legjobb szakember műtötte meg. Nekem meggyőződésem, hogy az ő hozzáállását ismervén erősebben fog visszajönni a klubhoz. Most a legnehezebb, mert türelmesnek kell lenni. Végig kell járnia a gyógytornákat amik egy ilyen sérülés után megszokottak. Szerintem ez egy erős nyolc hónap lesz számára. Úgy gondolom, hogy tavasszal azért a szurkolók már látni fogják a pályán bajnoki mérkőzésen.

– Magyar Györgyöt ünnepélyes keretek között búcsúztattátok el. Volt e már beszélgetés a jövőjéről, esetlen tudtok-e róla van-e, aki máshol folytatja karrierjét?

– Ezúton is szeretném megköszönni ezt a három közös évet, amit együtt töltöttünk Gyurival. A munkáját, a játékát. Szeretném megköszönni, hogy sokat segített személy szerint nekem is, meg nyilván a csapatnak is. Ha így szerepel egy csapat, akkor azért felkelti néhány játékos a klubok érdeklődését. Főleg úgy, hogy ment innen el a télen úgy játékos, hogy azóta stabil kezdőjátékos az NB2-ben. Én csodálkoznék, hogyha egyben tudnánk tartani így a keretet, de törekszünk rá. Hivatalosan nem tudok mondani, de nyilván hallja az ember, meg beszél akár játékosokkal, akár ügynökökkel, úgyhogy az embernek ilyenkor az egyik szeme sír, a másik nevet, mert ha valaki tud előre lépni, akkor minősíti a mi munkánkat is. Ebből látszik, hogy tényleg van értelme annak, amit csinálunk, viszont a csapatépítést megnehezíti. De a harmadosztályról van szó. Az lenne szomorú, hogyha nem keresnének meg senkit ilyen teljesítmény után.

– Hogyan tekintetek a nyárba? Milyen munka vár a fiúkra?

– Most három hétig teljesen nulla futball. Az utóbbi két évben erre nem igazán volt példa. Miután tavaly kiderült, hogy nem kell osztályozót játszanunk azonnal megkezdtük az építkezést az NB3-ra. Itt most a vezetőségnek kell rettentően agilisnak lennie, és nagyon sokat dolgozniuk, hogy megfelelő emberekkel tudjuk megerősíteni a csapatot. Ebben pedig én is erősen presszionálom őket. A három hét után egyéni képzésük lesz a srácoknak és június 23-án fogunk először közösen találkozni. Egy öt és fél hetes, elég intenzív felkészülést terveztünk, és így ugrunk neki a következő szezonnak.

– 51. alkalommal adott át a megye legjobb sportteljesítményeiért járó elismeréseket nemrég a Délmagyarország, amelyen téged választottak 2021. év edzőjének Csongrád-Csanád megyében. Milyen plusz motivációt ad ez az elismerés?

– Meglepődtem, nem számítottam rá, ez nagyon komoly elismerés. Tíz éve vagyok edző, és előtte nem is voltak ilyen ambícióim, csak belecsöppentem. Rettentő büszke vagyok a díjra, illő helyre került a lakásban. Meg kell mondjam, izgultam, amikor beszélni kellett az átadón. Olyan kollégák kaptak díjakat, akik olimpikonokat és magyar bajnokokat edzenek, és nem megyei vagy harmadosztályú csapatokat, úgyhogy még motiváltabbá tesz