Élni csodálatos dolog. Érdemes ezt néha tudatosítanunk magunkban.

Az utóbbi napok történései a személyes életemben arra ébresztettek rá, hogy rázzam fel magam és legyek tisztában azzal, hogy milyen szerencsés vagyok. Sok minden mellett, azért, mert élek. És kisebb-nagyobb gondok mellett, de egészségesnek mondhatom magam. Amikor magam körül csapkodnak az elmúlás és a betegség hírei a korosztályomban és a nálam fiatalabbaknál, akkor nem elégedhetek meg azzal a tudattal, hogy majd velem biztosan nem fog történni semmi. Amellett, hogy felkavarhat egy helyzet, meg kell tanulnom hálásnak lenni mindazért, amit sokszor természetesnek veszek. Hogy felkelek, hogy vagyok, mozgok, élnek a szüleim, vannak barátaim, szeretnek, szerethetek, van munkahelyem, ki tudom fizetni (még) a számláimat, vannak céljaim, van hol laknom, süt rám a nap, békében és baj nélkül ért véget egy nap, egy hét, és itt a nyár, a jó idő…

Amiken nem biztos, hogy elgondolkodom a naponkénti pörgésben és hajtásban, mert sokszor csak túlélni szeretnék, de nem biztos, hogy jól is teszem. A kérdés jogos: mit tehetünk akkor, ha tudjuk, hogy nem éri meg a sok idegeskedés, a túlvállalt műszakok, a türelmetlen mondataink, a kapkodva hibázás, a hajszolt időbeosztásunk, mégis hagyjuk magunkat sodródni. A minap beszélgettem egy idősebb emberrel, aki azt mondta, eltelt az élete úgy, hogy csak dolgozott és majd mindig másnap akart lazítani, a hobbijának élni és a családjával többet lenni. Mindig azt hitte, van elég idő, lesz elég idő. Most, amikor már nem kell dolgoznia, az egészsége megromlott, akikért robotolt, messzire kerültek, a barátokkal és az álmokkal együtt. Elfogyott az erő, megváltoztak a célok és maradt a tanulság, a saját maga által kimondott értékelés: hogy másképp tenne már most, más lenne a fontossági sorrend és nem biztos, hogy így megérte.

Mondhatjuk, utólag mindenki okos és nem mindig rajtunk múlnak a dolgok. De sok minden igen és azért mi vagyunk felelősek. Hogy tartok-e haragot, váltok-e munkahelyet, kerülöm-e a mérgező embereket magam körül, akarok-e jó döntéseket hozni. Vagy tudom-e észrevenni magam körül azt, amiért hálás lehetek, és ami elégedettséggel tölt el. Akarom-e jól érezni magam a körülményeim vagy mások véleménye ellenére. El tudom-e fogadni a segítséget és merek-e boldog lenni, ahogy én szeretnék…

Bőven van mit tanulnom és gyakorolnom.

Szeretném hinni, hogy nincs késő és minden nap el vagy újra lehet kezdeni.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on google
Google+
Share on linkedin
LinkedIn
Share on pinterest
Pinterest