A zordabb körülmények összetartásra is biztatnak.

A tél szerintem a legmegosztóbb évszak: legalább ugyanannyi érvünk lehet szeretni, mint tartani tőle. Bárhogyan is állunk hozzá, az élmény közös, a hozzáállásunk és a túlélési technikáink viszont sokat segíthetnek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki belőle. Gyerekként sokat idézték nevelő jelleggel a tücsök és a hangya történetet, aminek a tanulsága, hogy a felkészülésnek és a szorgalomnak gyümölcse lesz – télen is. Viszont sajnáltam a kevésbé dolgos, de jókedvű és élni tudó főszereplőt, aki lazán fogta fel a történéseket és aztán pórul is járt. Utóbb, hogy tanult-e belőle az nem derült ki, de arra emlékszem, hogy szerettem továbbgondolni a sztorit úgy, hogy végül az empátia és a barátság felülkerekedett a hiányosságokon és mindenki megelégedésére oldódott meg a helyzet.

Az viszont tény, hogy a fő tanulság nem csak időjárási viszonyok, hanem más emberi szituációk idején is jól alkalmazható: sikeres periódusokban, eredményes szituációkban, mikor minden teljes és napfényes, is kell, hogy legyen elképzelésünk a rosszabb és nehezebb napokra. Magyarán kell egy „b” terv: egy elképzelés vagy tartalék pénz, alternatív megoldás, mentő ötlet. Ha ismerjük a lehetőségeinket, ahhoz tudjuk tervezni a cselekvés idejét, kereteit és formáját. Mostanában mindegyikünknek sakkoznunk kell és jól beosztanunk, amink van, és nem árt nyitva tartanunk a szemünket, hogy megragadhassunk akciókat, kedvezményeket. A nehezebb körülmények pedig olyan tudást is kihozhatnak belőlünk, amit rég elfeledettnek hittünk: gyerekkori emlékeket, bevált technikákat, amiket még szüleink, nagyszüleink alkalmaztak hasonló időkben. A régi bölcsességeket érdemes leporolni, és ha modernizálva is, de használni és akár tovább is adni.

A tél nagyon alkalmas arra, hogy összehozzon embereket és erősítse a kapcsolatokat, mint régen is. Nagyapámék mesélték, hogy esténként összejártak a családok, beszélgetni, kártyázni, és mindig egymás látókörében maradtak. Ha munkában kellett segíteni, akkor a szívességet mindig viszonozták: disznóvágásban, a gyerekek iskolába eljutásában, javításokban, beszerzésekben. Figyeltek az idősekre és az egyedül élőkre. A leghidegebb évszak nagy bölcsessége, hogy mindannyiunkat azzá tehet, ha hagyjuk: előre látást és szervezni tudást tanít, érzékennyé tesz és megmutatja, hogy együtt többre vagyunk képesek, mint egyedül. Sokan szorulnak arra, hogy megértéssel forduljunk feléjük és lehetőségeinkhez mérten segítő kezet nyújtsunk számunkra: vagy tényleges cselekvéssel, de kezdeményezésekhez csatlakozással, gyűjtésekkel vagy megosztásokkal. És nem csak embertársaink, de négylábú vagy tollas barátaink is eszünkbe juthatnak a kemény mínuszokban.

Szerintem mindenki megtapasztalta már, hogy egy tett és önzetlen jóság a szívet is melegíti.

És így érti azt a gondolatot is, hogy a tél tele lehet csodákkal.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on google
Google+
Share on linkedin
LinkedIn
Share on pinterest
Pinterest