Emlékeit is beleszövi saját gyártású hangjátékába a Fishing and Hunting sztártévése, Jéger Szabolcs. Rengeteg élménye van, és a vidéki, makói hangulat is visszaköszön benne.

 A Városi Golgotája címmel is készített hangjátékot. Ő írta, olvassa fel, és gyártja le teljes egészében a történeteket. Érdemes meghallgatni, reméljük sok, sok része lesz még. Interjú.

Mesélj kicsit magáról a történetről. Hogyan született meg A városi Golgotája?

Sokat horgászom, de kevesebbet, mint szeretnék. Mások nem ezt gondolják rólam, de az igazság az, hogy nekem a pecából sokszor csak annyi marad, hogy felelevenítem magamban a korábbi élményeket, ha pedig új horgászkalandra készülök, már jó előre álmodozom, hogy milyen is lesz majd. Ezeket a kis gondolatmeneteket és más bennem született történeteket évek óta papírra vetem. Ezek nagy része eddig a fiókban maradt, néhány pedig a legrégebbi magyar horgászújság hasábjain jelent meg. Most gondoltam egyet, és úgy döntöttem közzéteszem ezeket az írásokat, melyek közül néhány szó szerint az én történetem.

Milyen élményekből meríted a történeteket?

Saját képzeletvilágom szüleményei ezek, de Fekete István, vagy épp Szári Zsolt művei is nagy hatást gyakoroltak rám. Jártamban, keltemben gyakran botlom olyan szituációkba, amelyek megfognak, amik beindítják a fantáziám. Egy kapualjból előbotorkáló idős ember, egy csónakban a botját és az orrát is lógató horgász, egy szebb napokat látott stég, vagy épp egy beszélgetés egy régi történetről. Ezek a képek indítanak el bennem valamit, amiből szeretem megragadni a részleteket. Talán ezek azok a dolgok, amiket a festményeken a legrészletesebben kidolgoznak, vagy színezik a művészek. Na, nem mintha én az lennék, de próbálom szavakba önteni ezeket a jegyeket, illatokat, egy-egy hangulatot, ami segíti az olvasót, jelen esetben a hallgatót abban, hogy beleélje magát a történetbe.

Mi a városi Golgotája?

Akár az enyém is lehetne, de nem csak az, hiszen a visszajelzésekből kiderült, hogy mások is tudtak azonosulni a kor emberének vívódásával, örök elégedetlenségével, a mókuskerékkel. A Városi igazából a hétköznapi ember megtestesítője, ami így kifogyhatatlan témát biztosít.

Miért éppen a hangjáték műfajt választottad? Ez már kitekintés egy új irány felé a munkásságodban?

Kevesebb alkalommal jár a kezünkben könyv, az emberek pedig már a neten se olvasnak hosszabb írásokat. Gondolkodtam, hogy felrakom a netre ezeket, de arra jutottam, hogy nem fogják elolvasni. ekkor ötlött fel bennem, hogy mi lenne, ha én olvasnám fel nekik. Engem szórakoztat, és első körben ezt tartottam a legfontosabbnak. Arra talán még nem hivatottak ezek a sorok, hogy nyomtatásban jelenjenek meg, de így is fennmaradhatnak, mert az internet nem felejt.

Hol érhetjük el a történeteket?

Még én is keresem azt a platformot, ahol a legjobb helyük lenne, az biztos, hogy a Facebook oldalamra és a youtube csatornámra került fel az első néhány történet, de Spotify-on is elérhetőek lesznek a következő részek, amelyek talán nem vesznek majd el a zenék és a podcast-ek között. Ezek a 10-20 perces szösszenetekkel jobban telhet az utazással töltött idő, akár munkából jövet, menet, vagy akár házimunka végzése közben, netán lefekvés előtt.

Milyen visszajelzéseket kaptál?

Ez az ami számomra a legmeglepőbb. Először nem nagyon tudták az oldalam követői hova tenni ezt az egészet, abból gondolom, hogy az első részt nem is hallgatták meg olyan sokan és nem is váltott ki belőlük komolyabb reakciót, viszont a második és harmadik hanganyagot már nagyon sok pozitív hozzászólás és nekem címzett privát üzenet kísérte. Egy like-ot odanyomni nem nagy dolog, így én nem is ezekből indulok ki, de ha már néhányan vették a fáradságot és megírták, hogy mit jelent számukra egy-egy történet, na az szerintem már valami. Sokféle ember hallgatja, van aki egy idegen országból üzent, van aki a szomszédból, de örömömre sokakból váltott ki érzelmeket.

 Mi a célod a sorozattal?

Most, hogy ilyen pozitív visszajelzések érkeztek, másként állok hozzájuk, de nagyratörő céljaim nincsenek. Nem gondolom többnek ezeket a szösszeneteket annál, amik, és szeretném is ilyennek, egyszerűnek, szerethetőnek, könnyednek meghagyni. Van még néhány történet, ami már elkészült és pár darab még írásos formában lapul a fiókban. Ha alkalmam lesz azokat is közzéteszem. 

Nem kis munka lehetett összerakni, érződik, hogy profi hang, effektek, mennyi idő alatt készül egy rész, hogyan dolgozol rajta?

Megírni talán tovább tart. A régebben lejegyzett írásokat gyakran előveszem, újra átolvasom, új gondolatokkal egészítem ki, esetleg kihagyok belőlük néhány sort. Formálódnak ezek a történetek, és csak lassan születnek meg és van, ami csak vázlatos marad. A munkám során, a hétköznapokban televíziós műsorokat vágok, és azokhoz képest, mivel itt csak a hanggal van dolgom, ez csak ujjgyakorlat, viszonylag gyorsan megvagyok velük.

Itt érheted el a történeteket:

Facebookon itt lehet követni Szabolcsot: https://www.facebook.com/jegerszabolcsofficial