Beszélgetés Pálfai Zoltán atyával a karácsonyig vezető útról és a megérkezésről és közben valami sokkal többről is.

– Egy hosszabb adventi időszak készített fel ebben az esztendőben az ünnepre. Miként élte meg?

– Az egyházközség számára a templomunk 250 éves jubileuma miatt is egy közös út volt ez az advent. Úgy láttam, hogy a közösség tagjai megérezték, mit jelent együtt haladni mind a jótékonyságban, mind a felkészülésben. A kezdeményezéseink mögé többen odaálltak, és szívesen kapcsolódtak be a meghirdetett programokba. Nekünk, katolikusoknak az advent egyik pillére a hajnali mise, amit sokan vettek komolyan. Józsi atyával az ószövetségi szakaszokból készültünk a híveknek, s így az elmélkedések nekünk is plusz lendületet adtak. Az életem és a lelkipásztorkodás területein pedig a sokféleséget és a teljességet tapasztaltam meg.

– A keresztények miben válhatnak tudatosabbá a várakozás időszakában?

– Az elkötelezettségben; egyrészt az Isten felé való kapcsolatban, de egy közösség tagjaként is. Ha ezekben tudunk évről-évre előrébb lépni az adventjeinkben, akkor egy-egy feladatunk teljesítésén túl lesz távlatunk is. Lassan két évtizednyi papság után azt mondhatom, több egymást követő advent hozza meg a gyümölcsöket. Előfordulhat, hogy éppen nem élünk meg változást magunkban, de visszatekintve régebbre, mindez kirajzolódhat.

Mennyire tartja helyénvalónak azt a megállapítást, hogy amilyen volt az adventünk, olyan lesz a karácsonyunk?

– Teljesen igaznak érzem, mert egy zarándoklathoz hasonlít az az út, amely az ünnephez vezetett. Közben, ha megtettük a napi „lelki kilométerünket”, teljesítettük a vállalásainkat, akkor célba értünk. De amíg haladtunk, rádöbbentünk, hogy maga az út fontosabb volt, mint a megérkezés.

– Karácsony mit üzenhet számunkra?

– Számomra – talán a jubileumunk kapcsán is – egyre fontosabbá válik az „együtt” jelentősége, ami sokféle módon benne van Jézus születésének történetében is. A Szent Család Názáretből Betlehem felé közösen halad, a pásztorok sem magunkban köszöntik a Messiást, és a bölcsek is egymást segítve haladnak a csillagot követve. Visszagondolva a templomunk 250 évére pedig egyszerre felemelő és megrendítő is, hogy emberek az Istenbe vetett hittel, de óriási összefogással alkottak olyasmit, amiről nem tudták, hogy több száz év múlva az hogyan fog tovább élni. Ez pedig csak együtt sikerülhetett.

– Megérthetjük-e karácsony csodáját?

– A misztérium olyan titok, amely egyszerre feltárul, ugyanakkor soha nem fürkészhető ki és mindig felfoghatatlan marad az ész és a szív számára is. Az egyháznak több, mint négyszáz év kellett ahhoz, hogy kimondja, Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember. Szeretem a magam és mások számára is tudatosítani, hogy karácsony elsődlegesen ámulat. A jászolnál állva nem kell mást tennünk, csak rácsodálkoznunk az emberré lett Istenre.

– Mit kérhet az idei ünnep tőlünk?

– Most eszembe jutnak mindazok, akik családtagot vesztettek el az idén és egyedül lesznek a gyászukkal karácsonykor. Mindenkit bátorítok arra, hogy imáinkban gondoljunk majd rájuk is.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on google
Google+
Share on linkedin
LinkedIn
Share on pinterest
Pinterest