Adventen túl, a karácsony kapujában beszélgettünk Biró István makói görögkatolikus parókussal a várakozni tudásról, a remény beteljesüléséről és a Szenteste csodájáról.

– Egy olyan időszakon vagyunk túl, ami elcsendesedésre, lassabb tempóra hívott bennünket. Adventnek más volt a ritmusa és a távlata is türelemre tanított. Mi a tapasztalata, mennyire tudtunk belefeledkezni ezekbe a hetekbe?

– Manapság nem tudunk várni. Megosztom, ahogy vacsorázom és azonnal a világ túlsó részén reagálhatnak rá; amint eszembe jut, cseveghetek bárhol, bárkivel, és csak néhány kattintás és akár másnap a futár helybe hozza az összes karácsonyi ajándékot. Kényeztető világunk üzenete az, hogy nem kell várakoznod. Amikor valami feldühít, égünk a vágytól, hogy azonnal kifejezzük a gondolatainkat, érzéseinket, ugyanakkor, ha türelmesebbek lennénk egy kicsit, esély van rá, hogy meggondoltabb választ adhatnánk. A várakozás a türelem, a vágy megélése, hogy kivé is válhatok. Az advent magára az Istenre való várakozás. Élek, várok és várom az Uramat. Azt mondom neki: Itt vagyok, jöjj Krisztusom és álmodd meg bennem azt, amire holnap készülsz, amit ma még nem látok.

– Miért olyan nehéz türelmesnek lenni, miért igyekszünk magunk megoldást találni mindenre, ahelyett, hogy Isten időzítésére és a tervére hagyatkoznánk?

– A várakozás felfedi szívünk rejtekeit és megmutatja, hogy mennyire magam akarom irányítani az életemet. Ha jól akarok várni és örömmel akarok ünnepelni, akkor merjek lemondani az irányításról, ne akarjak mindent magam megoldani. Egy athoszi szerzetes azt mondta, hogy „a várakozás türelem”. Vagyis a türelem nem a vágyak feladása. A gyermekek sokat segíthetnek nekünk. Többször kérdeztem már tőlük, hogy miben jobbak, mint a felnőttek, mit taníthatnak számunkra. Először csodálkoztak, miben lennének különbek, aztán rájöttünk. Ők igazán tudnak játszani, szeretni, megbocsátani: tökéletesebben, mint mi, felnőttek. És tanulhatnánk tőlük azt is, hogyan kell fenntartani a vágyat, hogyan kell ünnepelni. Ők ebben sokkal ügyesebbek.

– Karácsonyhoz értünk most; mi az üzenete számunkra?

– Krisztusról és az életről szól; a remény, a szabadság csodálatos története. Felfoghatatlan találkozása az emberiség kudarcának és az Istenség gondoskodásának. A Szeretet, ahol megjelenik, létet és szépséget teremt. Számára nem volt hely Betlehemben, számára, aki a halált jött eltörölni. Azért születik, hogy mi, akik reménytelenül elvesznénk, szabadságot, megbocsátást, új életet tapasztalhassunk meg Őbenne.

– Mi a probléma, ha mégsem érezzük az ünnep örömét?

– Mennyi vacsorán, rendezvényen és ajándékozáson vagyunk már túl Karácsony előtt! Szinte teljesen elveszítjük a vágyat az ünnep után, elfogynak az álmaink, a vágyaink, a szenvedélyünk. Szeretet és hit nélkül élő halottak vagyunk és így is érezzük magunkat, mire ránk köszönt a Szenteste. De Krisztus közösségében nem a túlélés a cél, hanem az élet maga. Nem adom fel, várom a holnapot, az ünnepet, mert az megvilágítja a tegnapot és a jövőt is képes megújítani. Talán most nem érzem, de ahol pontot tettünk, Ő újra írni kezd; ahol úgy érzem, mindennek vége, Ő meglepetéseket tartogat, és Ő meg tudja tenni azt, amit én nem…

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on google
Google+
Share on linkedin
LinkedIn
Share on pinterest
Pinterest