Decemberben mindig új értelmet nyerhetnek a tárgyaink.

Sok szó esik mostanság kreativitásról és újrahasznosításról, amiknek kombinációjára remek lehetőségünk adódik a karácsonyt megelőző hetekben. Amellett, hogy egyre népszerűbbek a saját kézzel készített ajándékok, egy egyszerű papír dobozka a legnagyobb segítségünk lehet abban, hogy ismeretlenül is örömet szerezzünk másoknak. A különböző felhívások lényege ugyanaz; apró figyelmességekkel, édességekkel, jó állapotú játékokkal, iskolai eszközökkel… kell megtölteni a kis csomagot, ünnepi díszbe öltöztetni, és esetleg egy kedves, személyes üzenettel ellátni a meglepetést. A ráfordított energia csekély, az ötlet nagyszerű és a hatása szavakkal nehezen kifejezhető.

Szerintem a legnagyszerűbb az egészben az, hogy nem tudhatjuk hol és kinél ér célba a meglepetésünk, így csak elképzelni tudjuk a megajándékozott örömét és meghatottságát. Szeretek eljátszani a képzettel, hogy az a kedves érzés, szeretet, gondosság és odafigyelés, amivel válogatjuk és összekészítjük a tárgyakat, a kibontáskor éppúgy érzékelhető. És talán aki kapta, is elképzeli, ki lehetett az adományozó, akire jó szívvel gondol majd. Így szövődhet láthatatlanul, felismertté feltehetően soha nem váló módon emberek, családok között kapcsolat, amelyek vegytisztán önzetlenek és érdek nélküliek.

Adni mindig jó dolog, de ünnepek előtt még jobban vágyakozik a lelkünk rá és fogékonyabbak is vagyunk másokra odafigyelni. Inkább észrevesszük hol és mivel tudunk egymás segítségére lenni, sokkal találékonyabbak vagyunk és energikusabbak is a megvalósításban. Úgy tapasztalom, hogy szeretünk szépet, emberit cselekedni és ennek bizonyítéka, hogy az ilyen jellegű felhívások és akciók mindig nagyon sikeresek. Szerencsére nagyon sok kezdeményezésbe lehet bekapcsolódni és mi magunk is lehetünk ötletgazdák. Tavaly a társasházi lakóközösséget leptem meg csokival, miközben sikerült az inkognitómat is megőriznem, mert a postásra gyanakodtak inkább. Karácsony előtt, életkortól függetlenül kicsit gyermek üzemmódba is kapcsolunk és izgalommal csenünk a másik cipőjébe, kabátzsebébe, levélszekrényébe valami figyelmességet. Felnőttként még inkább értékeljük a Mikulás-érzést, felszabadultabban tudunk örülni, énekelni, játszani a közösségi élményért.

Már jól tudjuk, hogy nem valaminek az értéke a fontos, hanem a szándék, amivel adják azt nekünk. Annak a bizonyosságnak az öröme, hogy gondoltak rám, hogy fontos vagyok másoknak és én is meglephetek mást. Szép lenne, ha ez az érzés nem csak karácsonyig járná át a szíveinket.

Mert a másokra szánt idő, egy jó szó, kedves gesztus nem kerül semmibe és még doboz sem kell hozzá.  

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on google
Google+
Share on linkedin
LinkedIn
Share on pinterest
Pinterest