Négy hét, amikor sokkal többet kapunk, mint adunk.

Szinte hihetetlen, mennyire elrepült az idei év, ma már az első gyertyát gyújtjuk meg az adventi koszorúkon. Kicsit úgy érzem, mintha egy felgyorsult idővonaton ülnénk és a megállóknál csak kapkodjuk a fejünket, kicsit rácsodálkozunk, és már robogunk is tovább. A most elkövetkező szűk egy hónap azért (is) lesz jó, mert segít abban, hogy lelkileg is utolérjük a történéseket, tudjunk hangolódni, és ha néha csak pillanatokra is, de megérintsen bennünket a várakozás csodája.

Lehet, hogy a tempó csökkentése közben nem rajtunk múlik, és körülöttünk ugyanúgy pörög majd a világ, mint eddig, de szinte minden nap rábukkanhatunk valamire, ami szép, csendes és meghitt. Egy kis rácsodálkozás pedig elgondolkodtathat és ki is zökkenthet minket a napi rutinból. A korán kelők és a későn járók már gyönyörködhetnek a város adventi fényeiben és a főbb utak üdvözlő üzeneteiben. Egyre többen díszítik fel a házaikat és a kertjeiket, ami számomra azt is jelenti, hogy vágyik a lelkünk valami fényesre és arra a reményre, hogy a külsőségek után majd belülről is megérkezzen az ünnepi érzés.

Ami a lényeg lenne, és amit olyan nehéz néha megtapasztalnunk. Pedig már hetek óta hangolnak a reklámok a tévében, az üzletek polcai vásárláskor és a hirdetőújságok is. Nem tudom, hogy az idő múlása okozza-e, hogy mindezzel fordított arányban vágyunk egyre inkább egyszerű dolgokra, letisztultabb ünneplésre és igazi tartalomra. Például, hogy együtt készülődhessünk azokkal, akiket szeretünk, és elővegyünk régi recepteket azért, hogy közösen süssünk, mint gyerekkorunkban. Vagy régi történeteket meséljünk, és nézzünk családi fotókat, hogy saját kezűleg készítsünk díszeket, fújjunk az ablakra műhó dekorációt és legyen saját adventi koszorúnk az otthoni gyertyagyújtásokra.

Minden családnak vannak hagyományai és ünnepi menetrendje, amihez, ahogyan öregedünk, egyre jobban ragaszkodunk. Nálunk is van ideje a mézeskalács és puszedli sütésnek, amiket majd még az új esztendőben is majszolgatunk, és majd sokáig emlékeztetnek a karácsony ízeire; és bele tartoznak a naptáron a napok eseményeire és múlására emlékeztető ablaknyitogatások pici ajándékokkal, a hajnali roráték, az apró figyelmességek, a várakozás izgalma, a szép dallamok és a pici csöndek.

Advent abban is segít, hogy a figyelmünk fókusza kicsit érzékenyebbé is váljon: felfedezzük magunk körül a szükséget éppúgy, mint a segíteni tudást és az önzetlen adás örömét. És észrevehessük, sokkal több jóság és szépség van bennünk és körülöttünk, mint azt gondoltuk volna.

Még ugyan halk és távolinak tűnik a csengőszó, de karácsony közeleg. 

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on google
Google+
Share on linkedin
LinkedIn
Share on pinterest
Pinterest