Termések és beteljesült remények: ősz, én így szeretlek.

Ha a szépségén kívül még valamiért szeretem ezt az évszakot, azok a termései: zöldségek és gyümölcsök színes palettája kényeztet bennünket mostanság. Kivételesen szép időjárású napokon vagyunk túl; szinte mesebeli volt a ragyogó napsütésben a táj. Ezer színben pompázó lombok és levélszőnyeg csábított kirándulni, szabadban lenni, termést gyűjteni. Utóbbiból akad bőven: makk roppan a futópályán a cipő alatt, gesztenye koppan a motorháztetőn parkoláskor, fekete kérgű diók kandikálnak ki a falevélkupacok közül. Gyermekkoromban imádtam gyűjteni őket. A különleges leveleket újságpapírok közé tettem, hogy a szétnyithatós konyhaasztal lapjai között préselődjenek addig, amíg ragasztóval tájképet, fantáziadús állatokat varázsoltam a rajzlapra. A gesztenyéből, makkból gyufaszálakkal mindenféle nyagda élőlények készültek, amikkel azután egy egész mesét lehetett költeni és eljátszani. A gyűjtési szenvedély megmaradt, csak átalakult: inkább már csak dekorációs céllal ügyeskedem a termésekkel a lakásban.

Az őszi betakarításokat a földeken mindig nagyon vártam. Nem csak azért, mert az éves munka végét jelentette és egyfajta számadást az elvégzett tevékenységről, hanem mert igazi családi program is volt. A kukoricaszedés alatt például kiválóan lehet beszélgetni, viszonylag kellemes időben, nem kellett görnyedni a földeken és még haladni is lehetett közben. Szerencse volt, ha lila szemű csövet találtunk, a szebb példányok pedig héjuknál összefonva egész évben díszítették a házat. Az irdalóm, amivel dolgoztam, még nagyapámé volt, nagy becsben őrzöm azóta is, mikor már csak egy régi emlék a kukoricaföldeken a kétkezi munka.

Vannak azonban hagyományok, amiket éltetni szeretnék. Ilyen például a sok vidámságnak, jó beszélgetéseknek egykor helyet adó családi szőlőlugas újraélesztése. Ami tanúja volt anyukámék eljegyzésének, hangulatos szüreteknek; árnyat adott nagy melegekben és bő termést kedvező időkben. Mint amilyen az idei volt: minden fajtából, gyönyörű szőlőfürtök adtak okot az örömre és a fogyasztásra. Tudom, sokan pazarlásnak tartják a nyersen fogyasztást, mikor pálinka, bor is készülhet belőle, de utóbbiakra nem mernék vállalkozni (még). Marad a nagyüzemi szőlőevés és ezzel az alapos őszi tisztítókúra is. És amiért már most szeretem, hogy egy kis kertet is részben magaménak tudhatok, az a gyümölcsös, csupa kedvenc fával: körtével, almával és szilvával, alatta a selymes, idei fűvel.

Megtapasztalt igazság, hogy a kerttel urat is kap az ember, de olykor sokkal több jóságot is, mint amennyit gazdaként adott.

Meg tavasszal vetett vágyakat, hitet és bizalmat, ami előtt ősszel, csak hálával állunk.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on google
Google+
Share on linkedin
LinkedIn
Share on pinterest
Pinterest