1927. február 26-án kezdődött Makó egyik legszebb épületének, a mintegy 967 ezer téglából álló neobarokk bérpalotának megépítése, amelyhez számos érdekesség, valamint tragikus történet is kapcsolódik.

– A városi bérpalota a Horthy-korszak reprezentatív épülete volt, igazi lordok háza. Csóválták is akkoriban a jó makóiak a fejüket, minek kell pazarolni a pénzt ilyen hivalkodó épületre. Erdei Ferenc „Léleknélküli neobarokk produkció”-nak nevezte, „melynél szörnyűbb jelensége nincs a városnak”. Hasonlóan értékelte Féja Géza is nagy port felvert Viharsarok című munkájában. „A városháza közelében emelkedik otromba ízléstelenségével az új városi bérház. A költekező esztendők emléke, rengeteg pénzt öltek bele. ” – idézi fel Tóth Ferenc Makó igézetében című, cikkeket és tanulmányokat felvonultató kötetében.

Az egykori kasznárlak – amely a földesúr iránti gyűlölet szimbólumának volt tekinthető – helyén épült meg a bérpalota, melynek építését véglegesen 1926 őszén fogadtak el, hiszen a korábbi épület feleslegessé vált, később pedig a város meg is vásárolta.

A korábbi épület elbontása előtt gondoskodni kellett a benne lévő üzletek elhelyezéséről is, amely között üveges és cukrászműhely is helyet kapott. Úgy határoztak, hogy egyes részeket egyelőre nem bontanak le, hiszen az nem zavarta a bérpalota építését, más üzletek a húspiacra, azaz a mai Csanád vezér tér elejére költöztek, ahol barakkot létesítettek az üzletek ideiglenes elhelyezésére, mindezt pedig 30 nap alatt építették meg.

A bérpalota építésére jeligés tervpályázatot írt ki a város; a kétemeletes épület emeletén szállodát, kávéházat, éttermet és hangversenytermet is el szerettek volna helyezni, míg a földszinten üzlethelyiségeket, hivatali helyiségeket, illetve a többi részen magánlakásokat. Az épület négyfrontos lett volna, amennyiben viszont a rendelkezésre álló kilencmilliárd nem lenne elegendő, a hátsó front építése elmaradhat.

Az első díjat kiérdemlő terv 25 millió korona pályadíjban részesült, amelyet Orth Ambrus budapesti építész tett le az asztalra, akit a részletes terv és a költségvetés elkészítésével is megbíztak. Dr. Fried Ármin elhanyagolónak indítványozta a kávéház és a szálloda építését, hiszen véleménye szerint a külföldi kölcsönnel a lakásínségen kellene segíteni.

Hatvan pályázat érkezett a terv kivitelezésére, amely közül öten az egész épületre tettek ajánlatot, a makóiak közül a város legtekintélyesebb vállalkozója, Papp József hétmilliárdért vállalta az építést, akit az építési bizottság javaslata alapján meg is bíztak a feladattal.

A munkálatok 1927. február 26-án vették kezdetüket, a várható befejezés időpontját november elsejében jelölték meg, az építés során ráadásul két bokrétaünnepséget is tartottak.

A tervezett befejezési időpontra hatással volt az építőmunkások állítólagos sztrájkja, amelynek ügyében június 13-án Kotroczó József szólalt fel, bár valójában nem került sor sztrájkra a bérpalotánál, Papp József másik vállalkozásánál, az Arad-Csanádi Banknál viszont valóban abbahagyta 25 kőműves a munkát, majd száz segédmunkás is csatlakozott hozzájuk.

Ekkor merült fel a kérdés, hogy munkások díjazásánál betartják-e a szerződésileg fizetni kötelezett szegedi indexet? Mint kiderült, a szegedi Szakszervezeti Bizottsággal nem jött létre a megegyezés, így az építőiparra az indexmegállapodás nem vonatkozik, amely azt jelenti, hogy a munkabér továbbra is a vállalkozók és a munkások közötti szabad megegyezés alapján jön létre.

Papp József közben elkezdte elbocsátani a makói munkatársait, egyesek ügyészhez fordultak, a vállalkozó viszont nem volt hajlandó tárgyalni a makóiakkal, helyette Szegedről hozott szakmunkásokat. Az események polgári radikális politikusokat felháborították: Dr. Kiss Károly ügyvéd interpellációt nyújtott be, arra hivatkozva, hogy annak idején a bárház építését azért fogadta el a képviselő-testület, hogy a makói dolgozók munkaalkalmat nyerjenek.

Bár azt kérte a polgármestertől, az építőmestert szorítsa vissza a szerződésben vállalt kötelezettségeinek teljesítésére, a szerződésben viszont az állt, hogy azonos munkabér esetén kell helybeli munkást alkalmaznia, a szegediek viszont olcsóbban vállalták.

A szegediekkel megbeszélt akkordmunka bevezetése ellenére határidőre nem tudták befejezni a bérházat, háromnapos késéssel átadták a lakás- és üzletbérlők számára a kulcsokat, és megkezdődhetett hamarosan a beköltözés, de a lakhatási engedélyt csak november 25-én adták ki, a késedelem miatt pedig fekbért is kellett fizetni a vállalkozónak.

Zombori Lajos asztalosnak is súlyos nézeteltérései támadtak a vállalkozóval, akinek pártjára állt a bíróság, így Zombori Lajos kétségbeesésében vonat elé vetette magát, amelyben bár nem vesztette életét, súlyos következményeket hozott magával, ráadásul mindenét el kellett adnia adósságának rendezése miatt.

Tóth Ferenc írása szerint a bérpalotához 967 ezer téglát használtak fel, építése pedig 708 ezer 108 pengőbe került, amely az akkori viszonyok mellett igen magas összegnek számított, bár menet közben egyszerűsítették a terveket.

1927-ben a városban nem volt nappali áramszolgáltatás, így az elektromos csengő nappal nem volt üzemeltethető, ezért Lechauche-telepeket alkalmaztak, a vizet villany- és benzinmotorral nyomatták fel, hiszen magasnyomású vízvezeték sem volt.

Az elkészült bérpalota üzlethelyiségeit és lakásait árverés útján adták bérbe, mely alól kivételt képeztek a kasznárlak egykori üzleteinek bérlői. A lakásokból 3 volt ötszobás, előszobával, loggiával, konyhával, kamrával, cselédszobával, fürdőszobával; 3 négyszobás, 3 háromszobás, 4 kétszobás. Az üzleteket három, a lakásokat öt évre adták bérbe.

A házirend fővárosi minta alapján lett összeállítva, azonban még 1927-ben engedélyezték, hogy a mosókonyhát a bérlők disznóvágás céljaira igénybe vehetik, Dr. Nagy Béla közjegyző páncélszekrényét pedig csigán húzták fel az emeletre.

A bérpalota részletes történetét ismertető szerző írásában az épület felújításairól, korszerűsítéséről is beszámol, amely napjainkban is gyakran felmerülő téma, hiszen a város egyik legszebb épülete egyre rosszabb állapotban van.

A bérpalota látványterve

Mint korábban portálunkon is megírtuk, milliárdokba kerülne az épület helyrehozása, amit az is nehezít, hogy az önkormányzatnak kisebbségi tulajdona van benne. 2018-ban viszont elkészültek a látványtervek a bérpalota felújítására, amelynek köszönhetően visszanyerhetné pompáját, illetve egykori színét, melyet a ’80-as években festettek át a jelenlegire, amikor is nagyobb felújításon esett át az épület.

Cikkünk alapját Tóth Ferenc: Makó igézetében – cikkek, tanulmányok kötete szolgáltatta. (A városi bérpalota története – Csongrád Megyei Hírlap. 1982. júl. 8.-13.)

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on google
Google+
Share on linkedin
LinkedIn
Share on pinterest
Pinterest