1873 óta gazdasági válság, két világháború és üzletkifosztások is nehezítették a Lenhardt család vállalkozását, ahol lassan a hatodik generáció is csatlakozik a családi hagyományhoz. A család és a közel 150 éves vállalkozás történetéről, a hagyomány és a megújulás fontosságáról idősebb és ifjabb Lenhardt Bélával beszélgettünk.

Mint idősebb Lenhardt Béla felidézte, a 19. század végén nagyobb hagyománya volt, hogy iparos családban a szakma apáról fiúra száll, vállalkozásukat dédapja indította Kiszomboron, nagyapja pedig Makón folytatta, ő 1900-ban kapott ipart.

Mint hangsúlyozta, a huszadik század vérzivataros időszakában jöttek a problémák, az első világháborúig azonban fénykorát élte a szakma, azt követően viszont háttérbe szorult.

Az első világháborúban részt vett a nagyapja is, aki sebesülten tért haza, ráadásul feleségét is elvesztette. A műhely akkoriban a buszpályaudvarral szemben foglalt helyet, 1924-ben költözött át jelenlegi helyére, a Kálvária utcába.

– Az ottani műhelyt teljesen kirabolták a román megszállók, ezt követően nagyon nehéz volt egy ilyen szituációból helyreállni. De elindult ez a folyamat, és a két háború között szép lassacskán kezdett helyreállni. Nemsokra rá jött egy nagy gazdasági válság, ami ezt a kis cégecskét is érintette – mutatott rá.

Édesapja gimnáziumban tanult, de végül ő is a családi vállalkozás mellett tette le voksát.

– Az ember beleszületik egy bizonyos családba, ahol a család és a szakma elég erősen összeforr – fogalmazott idősebb Lenhardt Béla kérdésünkre válaszolva, miért is maradhatott meg a családban ez a vezérfonal.

Mindezt a második világháború követte: nagyapja 1942-ben hunyt el, rá két hétre pedig édesapját elvitték a Don-kanyarba, ezen időszakban nagymamája vezette a műhelyt özvegyi jogon. A hazatérést követően, ’44-ben viszont amikor az oroszok megszállták az országot, és így Makót is, akkor ők fosztották ki a műhelyüket.

– Újra majdnem a nulláról kellett indulni, és akkor édesapám ’48-ban vette át az ipart nagymamámtól – osztotta meg.

Az ötvenes években viszont a ló ellenségnek számított, de meg tudtak maradni a magánszektorban, édesapja a TSZ-be is bedolgozott, a változások a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején érkeztek, emelkedés indult, amely a növekvő turizmusnak is köszönhető volt.

Lenhardt Béla elsőként gimnáziumban tanult, majd az autóvillamossági szerelő szakmát is elvégezte, katona is volt, de végül ő is visszatért a szíjgyártás felé. 1976-ban vizsgázott, majd két évre rá az ipart is átvette, és mint fogalmazott, ebben nem volt semmi kényszerítés, édesapja ráadásul közel 106 évet élt, 93 éves koráig pedig aktívan dolgozott.

Ifjabb Lenhardt Bélára is nagy hatással volt nagyapja, aki gyerekként gyakran kihozta a műhelybe, ami akkoriban még az üzlettel egy helységben volt. Ott játszott, a családi vállalkozásukban való részvétel a mindennapos tevékenység része volt.

Elárulta, már gyerekkorában is alkotó szellem volt, szeretett építeni, alkotni, a nagyapja pedig a cérna befűzésére is megtanította, majd általános és középiskola alatt egyre összetettebb termékeket tudott készíteni.

Akárcsak édesapja, ő is elsajátított egy másik szakmát: gyógymasszőr lett, ami a személyes érdeklődés és kíváncsiság kielégítése mellett arra is megtanította, milyen alkalmazottnak lenni.

– Ez az üzletünk szellemiségének is egy alapvető pillére, hogy meg kell ismerni, milyen az egyik, és milyen a másik bőrbe bújni – emelte ki ifjabb Lenhardt Béla.

Megerősítette továbbá édesapja szavait: a család és a vállalkozás összeforr, hat egymásra és fejleszti is, akárcsak egy örökmozgó.

Érdeklődésünkre elmondta, mindkét fiát érdekli a családi vállalkozás, de az idősebb jelentette ki ezt egyértelműen. Rámutatott a generációk közti különbségekre is, továbbá elárulta, maga is tanul gyermekétől, aki már a modern világ szemszögéből látja a dolgokat.

A változtatás, az erre való szándék és a rugalmasság pedig elengedhetetlen – véli ifjabb Lenhardt Béla, aki szerint lépést kell tartani a kommunikációban is, és fontos a vevőik felé tanúsított nyitottság és érdeklődés, az emberközelibb hozzáállás az internet korában.

– A régi vágású kisipari szellem – mutatott rá idősebb Lenhardt Béla, egyetértve fiával.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on google
Google+
Share on linkedin
LinkedIn
Share on pinterest
Pinterest