A térség országgyűlési képviselője a Négyes választókerületi lapnak adott interjújában kiemelte, ha nem akarjuk, hogy a magyar vidék elnéptelenedjen, akkor mindazokat a szolgáltatásokat, lehetőségeket, amelyek az embereket a nagyvárosokba csábítják, meg kell teremteni helyben vagy legalább közelebb kell vinni oda a közlekedés fejlesztése révén.

– Képviselő úr, hadd kezdjem egy kis játékkal. Felolvasok néhány sort, vajon kitalálja-e, kitől származnak. „Ideje hát végre rendezni Magyarország tartozását a vidékkel szemben! Helyre kell állítanunk azt a méltóságot és azt az erőt, amit elvettek a magyar vidéktől. Meg kell végre adni a magyar vidéknek, ami jár neki!” Tudja, kinek a beszédéből idéztem?

– Az enyémből?

– Amikor először olvastam, én is ezt hittem. De a helyes válasz az, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úrtól, aki a Tokaj-Hegyalja Egyetem tanévnyitóján fogalmazott így. Épp azért szerettem volna idézni ezt a néhány sort, mert feltűnő a gondolati hasonlóság. Ön jó ideje beszél arról, hogy „most a vidék jön”. Vidékpolitikai fordulat várható a következő ciklusban?

– Már emlékszem, nagyszerű beszéd volt! Sőt történelmi beszéd, hiszen fordulópontot jelent nemcsak a rendszerváltás utáni, hanem a II. világháborút követő történelmünkben, ugyanis valóban meghirdeti azt a bizonyos vidékfejlesztési fordulatot, amire ön is utal. A gondolati egyezés tehát nem a véletlen műve. Magyarországon eljött az ideje és – az elmúlt évek eredményeinek köszönhetően – végre a lehetősége is egy fejlesztéspolitikai fordulatnak. Én ennek elsősorban a mezőgazdasági aspektusairól szoktam beszélni, hiszen az elmúlt években ezzel a területtel foglalkozom intenzívebben, de az agárfordulat és a vidékközpontú új fejlesztéspolitika összetartoznak, mint a kenyér meg a héja.

– Mit kell érteni pontosan agrárfordulat alatt?

– Egy olyan programot, amely egyszerre képes fejleszteni a magyar mezőgazdaság fizikai és szellemi infrastruktúráját. Vagy ahogy a gyerekeim mondanák, egyszerre modernizálja a magyar agrárium „hardverét és szoftverét: termelést és a feldolgozóipart, különös tekintettel az élelmiszergyártásra, de természetesen a hazai agrároktatást is.

– Digitálissá válik az egész világ. Ilyen körülmények között nem a múlté már a földművelés?

– Ez az egyik legkárosabb tévhit, amivel szemben föl kell vennünk a harcot. A mezőgazdaság nem a múlt, hanem a jövő iparága. A pandémia tapasztalatai ebben csak megerősíthettek mindenkit. Magyarországnak pedig három oka is van arra, hogy történelmi mértékben fejlessze, zárkóztassa föl a mezőgazdaságát: az ember, a pénz és a nemzeti függetlenség.

– Kifejtené ezt részletesebben?

– A nagyvárosokon kívüli élet a 21. században is ezer szállal kapcsolódik a mezőgazdasághoz. A vidéki Magyarországon mindenütt – itt, a Dél-Alföldön pedig különösen – olyan ökoszisztéma működik, amelynek közepében a mezőgazdaság áll. Ezt persze tágan kell érteni, a földműveléstől a feldolgozóiparon és az élelmiszergyártáson át egészen a helyi turizmusig, illetve az agrároktatásig és kutatásig sok minden beletartozik. Mindenesetre, ha az agrárium versenyképes, akkor a vidéki ökoszisztémák fejlődnek, a magyaroknak pedig egyre több oka és lehetősége lesz falun, községben, kisvárosban élni, más szóval a szülőföldjükön maradni vagy oda visszatérni. Márpedig a vidéki életforma érték: a kultúránk és az identitásunk része, ahogy arra a miniszterelnök úr is utalt a tokaji beszédben.

– De milyen gazdasági érv szól a mezőgazdaság intenzív fejlesztése mellett? Más országok inkább az iparba fektetnek…

– Magyarországot a Jóisten is agrárországnak teremtette. Ha okosan sáfárkodunk az adottságainkkal, akkor a modern ipar – például az autógyártás vagy az újraéledt hadiipar – mellett még egy tartópillére lehet a magyar gazdaságnak. Az agrárium sokkal nagyobb arányban járulhat hozzá a GDP-hez, a nemzetgazdaság növekedéséhez, mint ma.

– És hogyan függ össze az agrárfordulat a nemzeti függetlenség kérdésével?

– A járvány bebizonyította, hogy egy nemzet önellátó képessége létfontosságú még most, a globális gazdaság korában is. Ez az energiafüggetlenségre vagy pénzügyi szuverenitásra éppúgy vonatkozik, mint a vakcinagyártásra vagy az élelmezésre. Ha ugyanis a határokat részlegesen vagy teljesen lezárják egy világjárvány miatt, akkor egy független országnak képesnek kell lennie arra, hogy minden polgárát önállóan lássa el jó minőségű élelmiszerrel. Ez a mainál versenyképesebb mezőgazdaság és erősebb nemzeti élelmiszeripar nélkül elképzelhetetlen. Ez az oka annak, hogy Magyarország kormánya történelmi mértékben, 80%-ra készül megemelni az agrártámogatások mellé tett nemzeti kiegészítés arányát. Így a következő években több mint 7000 milliárd forint jut az agrárium, a magyar vidék fejlesztésére. Ennek a politikának minden magyar haszonélvezője lesz, a vidéki emberek – például a dél-alföldiek – közvetlenül, a nagyvárosokban élők pedig közvetetten. A vidékfejlesztési fordulattal mindannyian jól járunk.

– Ön szerint ez meg tudja állítani a magyar vidék elnéptelenedését, a fiatalok elvándorlását a falvakból, községekből?

Vidéki országgyűlési képviselő vagyok, de miniszterként is sokat dolgoztam terepen. Tapasztalatból mondom, hogy az emberek többsége szíve szerint a szülőföldjén boldogulna, nem akar onnan elmenni. De ha helyben nincs munka, nincs jó óvoda, iskola, egészségügyi ellátás – és akkor a kulturális, szórakozási lehetőségekről még nem is beszéltem –, nincs más hátra, szedik a sátorfájukat. Ha nem akarjuk, hogy a magyar vidék elnéptelenedjen, akkor mindazokat a szolgáltatásokat, lehetőségeket, amelyek az embereket a nagyvárosokba csábítják, meg kell teremteni helyben vagy legalább közelebb kell vinni oda a közlekedés fejlesztése révén. Ezért van az, hogy itt, a választókerületben egyfelől bölcsődét, óvodát, rendelőintézetet építünk vagy újítunk föl, másfelől pedig utat, kerékpárutat fejlesztünk vagy tető alá hozzuk az elmúlt 100 év legnagyobb magyar közlekedési projektjét, a tram-traint.

– A villamosvasúttal kapcsolatban valóban többször nyilatkozta már: a vásárhelyieknek és a környéken élőknek megadja mindazt, ami egy nagyváros előnye, anélkül, hogy a nagyvárosi lét hátrányait is el kellene viselniük. Ez vonzó ajánlat, így aztán sokakat érdekel, hol tart most a projekt?

– Ami a magunk részét illeti, azzal elkészültünk. Megálmodtuk, megterveztük, kilobbiztuk a projektet, legyártattuk a szerelvényeket, megépítettük a síneket és a megállókat, ideszállítottuk a járműveket és konzultációt indítottunk, hogy minden – immár a használattal kapcsolatos – eldöntendő kérdést közösen döntsünk el. Ezekkel mind megvagyunk, tőlünk tehát akár mától is járhatna a vasútvillamos…

– Jár is, csak éppen utasok nélkül…

– Ezt hívják a szakemberek tartampróbának. A törvény tízezer kilométernyi próbautat ír elő minden szerelvénynek. Első a biztonság, az emberélet. Persze láttunk már arra példát a világban, sőt, sajnos, Vásárhelyen is, hogy politikai érdekből fittyet hánytak a biztonsági előírásokra, és megpróbáltak olyan közlekedési járművekkel embereket szállítani, amelyek arra nem voltak alkalmasak. A vasútvillamossal azonban nem történhet meg az, ami a botrányos városi busztendernél. Csak és kizárólag a legszigorúbb biztonsági előírásoknak megfelelő járművek kezdhetik meg a szolgálatukat, hiszen ezeken a szerelvényeken gyerekek, anyák, apák, nagymamák, nagypapák fognak utazni, akiket hazavárnak.

– Az előbb utalt a tram-train konzultációra. Tudom, hogy meghosszabbították a kérdőívek kitöltésének a határidejét, így a végeredményekre még várnunk kell. Valami részeredményt azért elárulhat már?

– Sokan, különösen a fiatalok, csak a nyár második felében fedezték föl a konzultáció lehetőségét, ezért valóban meghosszabbítottuk a kitöltésre rendelkezésre álló időszakot, a kérdőívek tartalmi földolgozása azonban már most is zajlik. Ezzel párhuzamosan érdemben vizsgáljuk azokat a javaslatokat, kéréseket is, amelyeket levélben, emailben vagy a közösségi médián keresztül kaptunk. Ezek alapján már most nyugodtan kijelenthetem: „össznépi” támogatása van az általam fölvetett ingyenes bevezető időszak ötletének és egyértelmű az is, hogy az emberek elvárják a MÁV-tól, a Volántól és a Szegedi Közlekedési Vállalattól, hogy ún. tarifaközösségbe lépjenek. Vagyis olyan bérlet- és jegytípusokat dolgozzanak ki, amelyek nemcsak a tram-trainre, hanem a kapcsolódó tömegközlekedési eszközökre is érvényesek.

Képek Forrás: Lázár János Facebook-oldala

A Négyes választókerületi újság legújabb lapszámát keresse a postaládájában, vagy olvassa el itt, online.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on google
Google+
Share on linkedin
LinkedIn
Share on pinterest
Pinterest