Most nem feltétlenül az életkorunk miatt. Szekeres Anna blogja.

Bár, ahogyan telik az idő rajtunk, azért megfigyelhetünk apróbb jeleket magunkon: jobban ragaszkodunk a megszokott rutinunkhoz, nem szeretjük a változásokat, kevésbé akarunk idegeskedni dolgok miatt, nem örülünk, ha sürgetnek bennünket… És könnyebben próbára teszi a türelmünket a legkisebb zavaró ügy is. Mondjuk, bogarak formájában.

Szúnyogszezonon túl és a fűtésin innen, a nyugalmat megzavaró módon és kihasználva a rést a nyugalmas őszben, legkevésbé sem álcázott módon, megjelentek újra a poloskák a mindennapjainkban. Sütkéreznek a falakon, esnek ki a kinyíló ablak keretéből, gyűlnek az éjszakai lámpafényre és a legváltozatosabb helyeken fedezhetjük fel őket: teregetett ruha redőiben, kerti szék párnája alatt, kint hagyott kabát zsebében…  Én egyáltalán nem szimpatizálok velük, ritka kellemetlen jövevénynek tartom őket. Már bosszankodtam miattuk eleget a kertben, az idén alig találtam olyan őszibarackot és most körtét, amelyen ne lenne rajta a szúrásuk nyoma. Rátelepedtek a gyümölcsre, amit se leszedni, se megenni utána nem nagyon volt kedvem.

Ahhoz képest, hogy pár évvel ezelőtt még teljesen ismeretlen élőlények voltak, egyre többet kell foglalkozni velük mostanság. Tudom, nem az ő hibájuk a megjelenésük, ami összefügg azzal is, hogy melegebb éghajlat lettünk. Gondolatban küldenénk őket tovább vagy vissza, mert odáig jutottunk, hogy a szép őszi időben, a kertben/teraszon egy kávét sem lehet meginni nyugodtan. És bár emberre ártalmatlanok, mégis nagyon kellemetlenek tudnak lenni, sokan félnek vagy undorodnak is tőlük.

Nincs mit tenni, és szó szerint nekünk kell kézbe vennünk az ügyet, mert úgy tűnik, nincs hatásos ellenszerük. Sajnos velük kapcsolatban szervezett gyérítésre sem számíthatunk, maradnak az egyéni próbálkozások és módszer kidolgozások. Számos praktikáról olvastam, mit lehet(ne) tenni ellenük: kertbe gabonát ültetni elterelésként, a szobában vizes ruhát az ablakkeretbe tenni és minden behatolási lehetőséget kizárni. Ajánlott a szúnyoghálók ellenőrzése, az éjszakai fényforrások megszüntetése és a nyílászárók gyors nyitása, becsukása. És ha mindent megtettünk, akkor sem lehetünk teljesen biztosak abban, hogy este a tévé képernyőjén nem mászik-e majd, azonnali intézkedést kívánva vagy a sötétben nem halljuk-e a zümmögő, döngicsélő hangocskáját. Bűzváladék spriccelés, szag ide vagy oda, úgy érzem, szélmalomharcot folytatunk ellenük.

Invázió van. Túlélésre játszunk.

A természet türelemre tanít bennünket.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on google
Google+
Share on linkedin
LinkedIn
Share on pinterest
Pinterest