A jó szomszédság nagyon fontos.

Amikor házat vagy lakást veszünk, kábé azt vehetjük csak biztosra, hogy kikkel fogunk élni a falai közt. Azonban, hogy kik lesznek azok, akik mellettünk, alattunk, felettünk laknak, az csak a beköltözés után válik nyilvánvalóvá. Ráutaló jelek persze mindig vannak, a külső, a kert sokat elárul, de nem mindent.

Persze, az óvatosság mellett is érhetnek meglepetések bennünket, hiszen itt is lakva ismeri ki az ember igazán a másikat. Már, ha egyáltalán módunk van erre. Nagyobb településeken például teljesen általános, ha azt sem lehet tudni, ki él egy lakással odébb. Főként, ha a lakó egyáltalán nem tartja fontosnak, hogy legalább a köszönés erejéig tartó kontaktot építsen ki. Nem ritkaság ez azon a helyeken sem, ahol a tulajdonos albérlőztet és azok személye gyakran váltakozik. Ezzel talán még nincs is gond, ha szépen belesimul(nak) a ház vagy utca kialakult rendjébe. A problémák akkor kezdődnek, ha annyira láthatatlanná válnak, hogy az a takarításnál, a közös költségeknél vagy a megbeszélést igénylő ügyeknél már zavaró. Vagy, ha nagyon is érzékelhető a szomszédság: a zaj- és hanghatások átlépik azt a küszöböt, ami még tolerálható. A vékonyabb falaknak és a szorosabb élettérnek köszönhetően a társasházak lakói kicsit többet is tudhatnak a másikról, mint szeretnének. A szaglóérzékünk is fejlődhet a közösségi térben, egy laza lépcsőházi séta alatt kiderül, ki mit főzött, égetett oda, ki dohányzott, takarított éppen, vagy felújított netán.

Sok kis mozaikból áll utána össze a kép, ami után levonhatjuk a tanulságokat. Magunkról is: mennyire tudunk alkalmazkodni, milyen az ingerküszöbünk, fogékonyak vagyunk-e a pletykákra, alapvetően magán- vagy társasházi emberek vagyunk-e. Lehet, furcsának tűnik, de ez például kitűnhet a közös kert gondozásánál, hogy mennyi időt töltünk otthon és tartunk-e háziállatot.  A parkolás témája is kényes pont lehet, ki és hova állhat, és egyáltalán hol van hely. Két kerékkel is necces lehet a helyzet és babakocsival is, ha nincs saját tároló, és sokszor csak a bosszúság marad.

A családi háznál kicsit más a helyzet; nagyobb a tér, kevesebb a súrlódási pont. De megoldásra váró helyzet itt is lehet bőven: a hajnali fűnyírás, a mosott ruhára füstölés, a szagos baromfiudvar, a disznótartás, a műsorozás az udvaron, az átszemetelés a kertbe… És legalább ugyanennyi jó kezdeményezés is akad: gyermekfelügyelet, terménycsere, egymásnál vendégeskedés, utca-party, segítség a bevásárlásban, az építkezésnél, vagy ha valami elromlik és a forró drót a forró helyzetekben…

A szomszéd lehet ősellenség és a napjaink megkeserítője éppúgy, mint több évtizedes barát és bizalmas, akire mindig számítunk. Néha nem rajtunk múlik, hogyan alakulnak ezek a kapcsolatok. De azon mindig tudunk dolgozni, hogy mi ideális szomszédok legyünk – mások szerint is.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on google
Google+
Share on linkedin
LinkedIn
Share on pinterest
Pinterest