Gyönyörű ez a búcsú.

Imádom a nyarat: a mézsárga napot, a könnyű ruhákat, a nyitott ablaknál alvást, a langyos estéket, a víz hűsítő érzését a forró időben, az árnyékban szundikálást, a gyümölcsök nap érlelte ízét, a játék lazaságát… Nehéz szívvel köszönök el mindig tőle, mindig marasztalnám, maradjon még, hadd legyünk tovább kicsit szabadok. A gondokat is mindig beragyogja és távolra űzi ilyenkor a szép idő, éjjel a csillagokkal teli ég és a másik ember mosolya, ami ilyenkor nem ritkaság. A felhőtlen hetek, a hosszúra nyúlt nappalok, a sütögetős, beszélgetős, borozgatós baráti estek után komoly sokk a hajnalok csípőssége, az öltözet vastagodása, a bent lét hívogatása, az, hogy minden gyorsabban csendesül, komolyodik, sötétedik.

Egyetlen mentség van a változásokra: hogy minden csodaszéppé lesz. A fák lombjai, ami alatt színpompás szőnyegen sétálhatunk, amit csak egy-egy gesztenyéért lehajlás kedvéért kuszálunk össze. Hálát adunk azokért a percekért, amikor még melegen süti az arcunkat a nap és egy réteg ruha feleslegessé válhat. Amikor csak ülhetünk a folyóparton és figyelhetünk, gondolat nélkül. Ha a forró teás vagy csokis bögrére simulhat a kezünk, vagy a kandalló tüze melegíti a hátunkat. És amikor a konyhában almás és szilvás sütemény illata borít be mindent és a kertben naponta szemléljük, mennyit nőtt a tök. Meg persze megnöveljük a süniknek szánt csemege mennyiségét és megértéssel vesszük tudomásul, ha a macskánk a melegre akar belógni.

Amikor csak állunk a szőlőlugas alatt, amit átragyog a fény és a kis prést leporoljuk. És eszünkbe jut felhívni a barátokat, hogy szalonnát süssünk, vagy csak üljünk a tűz mellett. Előkerülnek a könnyű takarók a kinti székekre, mert egy ideig kötelező dacolni a hideggel, miközben nézzük a hulló faleveleket. Amiket séta közben meg-megrugdalunk, a nagyobb kupacokban pedig az őszangyalkát is kipróbáljuk, de minimum a fejünk fölé dobjuk. Reggeli futáskor makk ropog a lábunk alatt és rigók gyors léptekkel szaladnak át előttünk. Még jólesik kerékpározni, sőt kívánjuk is, minél tovább lássunk szépet. Ötletelünk, hogyan lehetne egy kis kirándulást és élményt belecsempészni a gyorsan változó napok közé.

Kedvünk támad dekorálni, begyűjteni, tartósítani és használni, amit lehet, megőrizni ízeket, élményt és pillanatokat. Hogy mindig emlékeztessük magunkat, ha már elmúlt ez is.

Csodát lesni, hálásnak lenni, békét találni hívogat minden.

Értünk őszül a természet.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on google
Google+
Share on linkedin
LinkedIn
Share on pinterest
Pinterest