A makói hegymászó augusztus végén utazott Grúziába, hogy egy magyar szervezésű csapattal megmássza a Kazbeket. Kerekes Éva az utazásról, a csúcsra érés pillanatáról, az őket éppen elkerülő lavináról, és arról is mesélt portálunknak, hogy merre járt a sikeres csúcsmászás óta.

Kerekes Éva a Makó Híradónak elmondta, két éve folyamatosan készült a következő mászásra, de a pandémia miatt szinte sehova nem sikerült eljutnia, egyedül a Tátrába, illetve a Radnai-havasokba tavasszal.

– Volt róla szó, hogy  augusztus elején sikerül kijutni, újra megmászni a Lenint. Az a csapat, akivel mentem volna, anyagi okok miatt visszamondta, így úgy döntöttem, hogy egyedül mégsem vágok neki. Majd megkerestek egy lehetőséggel, hogy a Kazbekre mehetnék egy másik csapattal, magyar szervezéssel, és úgy gondoltam, hogy mivel arra még nem jártam, de orosz nyelvterület, meg kellene próbálni! – emelte ki a hegymászó.

A Kazbeken az idei évben nagyon sok magyar járt, szinte mindenki sikerrel, ezért is gondolta úgy Kerekes Éva, hogy a felkészüléséhez, a későbbi mászásokhoz kapóra jöhet.

– Arra voltam kíváncsi igazából, hogy milyen egészségügyi állapotban vagyok, mert tavasszal én is felvettem a védőoltást, és bevallom őszintén, kicsit “lerottyantam” tőle, nem igazán úgy reagált rá a szervezetem, ahogy reméltem. Ezért kicsit izgalom volt bennem, milyen lesz a mászás, hogyan fogom bírni ötezernél, de teljesen jó volt, minden jól ment és rendben működött, nem volt semmi különösebb probléma; fejfájás, magashegyi betegség, úgyhogy részemről rendben van a dolog, lehet feljebb menni! – hangsúlyozta.

Mint megosztotta, arra is nagyon kíváncsi volt, hogy a csapata miként bírja majd, hiszen közülük többen háromezer felett még nem nagyon jártak.

– Úgy láttam, hogy jó volt, hogy voltunk ott páran tapasztaltabbak, akik jártak már magasabb részeken, tudtuk, hogy hogyan tudunk nekik segíteni, hogy minél könnyebben legyőzzék a magashegyi betegség tüneteit – fogalmazott Kerekes Éva.

Kiemelte, a mászás nagyon gyorsra sikeredett, hiszen a szombati napon érkeztek meg Grúziába, hajnalban, és már aznap a célállomás felé indultak, este már a Kazbek lábánál lévő faluban aludtak, vasárnap pedig a felsőházban trackingeltek, mintegy kétezer szintet mentek fel.

Egyetlen egy pihenőnapot tartottak hétfőn, amikor akklimatizációs kört tettek 4100 méter magasságában, majd visszatértek a szállásra, ahol felkészültek a következő napra, bár sok alvásra nem volt lehetőség, mivel a hely nem volt megfelelően higiénikus.

Hajnal kettőkor vágtak neki a csúcsmászásnak, útközben viszont a nyolcfős csapatból ketten rosszul lettek és visszafordultak, a betegséget feltehetőleg az okozhatta, hogy olyan ételt vagy italt fogyasztottak, amit addig még nem, a csapat tagjai viszont 9 óra környékén elérték a csúcsot.

– Eufóriának hívják azt az érzést, amit ott érez az ember. Megint előjött a bömbölhetnék, ami szokott minden sikeres csúcs elérése esetén – árulta el a hegymászó.

Mint megtudtuk, a tapasztaltabb négyfős parti tagja volt még a helyi vezető, Oxana, dr. Sztrókay Eszter és Tóth János, akik a másik csapatnál valamivel hamarabb érkeztek meg a csúcsra.

– Ez még csak a fele az útnak, a másik fele a lejövetel. Azt el kell mondanom, hogy a Kazbek több ismerősöm elmondása alapján tracking hegy, ami azt jelenti, hogy nincs technikai nehézség benne, például sziklamászás, viszont voltak olyan szakaszai ennek a hegynek, ahol elég meredek volt, és elég nehéz volt felfelé menni, illetve nekem, mivel alacsony vagyok, így a lépések is túl nagyok voltak, így dupla kihívás volt – tudtuk meg Kerekes Évától, aki elmondta: az utolsó 200 méteren a túra jégcsákány is előkerült.

A hegyről lefelé menet egy lavináról is hírt kaptak, amely szerencsére elkerülte őket; mintegy húsz perccel azután szakadt le, ahogyan elhaladtak a mászóúton, lefelé menet viszont látták azt a szakaszt, ahol történt.

– A mentésben mi már nem vettünk részt, mivel addigra már négy lengyel fiút kimentettek a hó alól, illetve két lengyel lány volt még a hó alatt, akiket éppen ástak ki, mikor mi odaértünk. Tőlünk csak forró teát kértek termoszban, hogy ennyit segítsünk, illetve hogy minél előbb hagyjuk el a helyszínt, hogy nehogy véletlen még egy lavina lezúgjon, és mi is érintettek legyünk – árulta el Kerekes Éva, aki ennyire testközelből nem élt át még lavinát.

Kedden érkeztek meg a menedékházba, amelyet követően  azonnal össze is csomagoltak és el is hagyták a hegyet, így azon a napon 1400 szintet fel, 4400-at vonultak le.

– A maradék két-három napot Grúziában töltöttük el, ahol különböző szép helyeken járhattunk. Azon kívül, hogy voltunk a főváros környékén, megnézhettünk egy gyönyörű cseppkőbarlangot, megnéztük Sztálin fürdőjét, és egy-két jó helyet, ahová be lehetett jutni, hiszen ott a pandémia eléggé felfutó ágban van – osztotta meg Kerekes Éva, aki társaival tesztet is készítetett a hazatérést követően, mindannyian negatív eredményt kaptak.

A hegymászó érdeklődésünkre arról is mesélt, hogy az elkövetkezendő mászások fényében most újra előtérbe kerültek a szikla-  és a via ferrata-s élmények, ennek okán pedig ellátogatott a megyeri tengerszemhez , ahol a nemrégiben átadott, új ferrata-útvonalakat lehetett kipróbálni, de Felsőtárkányban is megálltak.


Fotók forrása: Facebook / Kerekes Éva hegymászótanonc

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on google
Google+
Share on linkedin
LinkedIn
Share on pinterest
Pinterest