Nemrégiben Budapesten, az Ünnepi Könyvhéten Balázs Imre József vehette át az idei Osvát Ernő-díjat. A díjalapítóval, Janáky Marianna író, költővel a díj megalapításáról, az őt ért támadásokról, a kuratóriumról, és a további tervekről is beszélgettünk.

– Privát kezdeményezésként indult útjára az Osvát Ernő-díj. Mi volt az a momentum, amikor megszületett önben az, hogy egy ilyen díjra szükség van?

– Az az igazság, hogy hajnalban, amikor felébredek, akkor szoktak jönni ihletett pillanatok. Ilyenkor felmondom a mobiltelefon mikrofonja segítségével, amely tele van hibával, de utána javítom, és ebből készül akár egy műalkotás. Egy ilyen hajnali nap volt, amikor eszembe jutott, hogy mennyit köszönhetek a szerkesztőknek. Ha nincsenek ilyen nyitott szerkesztők, akkor nekem semmi nevem nem lenne. Először Grecsó Krisztián neve jutott eszembe, mivel ő jelentetett meg először, és tudom, hogy rengetegen várnak arra, hogy az Élet és Irodalomban megjelenjenek. Nekem ez sikerült, és amikor az ember máshová küldi az írásait, és be tudja írni a kísérőlevélbe, hogy az Élet és Irodalomban megjelent írása, akkor csak jobban odafigyel a többi szerkesztő is. Ezután jöttek a nevek, hogy kik jelentettek még meg, és amikor megittam a reggeli kávém, akkor felmentem a netre, és elkezdtem böngészni, hogy van-e szerkesztői díj, és kiderült, hogy nincs Magyarországon. Sőt, mivel német szakos voltam, németül is beírtam a keresőbe, és ott sincs. Lehet, hogy a világon sehol nincs, és amikor én ezt megírtam különböző szerkesztőknek, akikkel már valamilyen szinten, e-mailes beszélő viszonyban voltam, hogy milyen ötletem született, mindenki azt mondta, hogy szuper, fantasztikus, csodálatos ötlet! Utána elkezdtem gondolkodni, hogyan legyen megvalósítva.

Balázs Imre József irodalomtörténész, kritikus, költő, a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem docense, a Korunk főszerkesztő-helyettese, a 2021-es év Osvát Ernő-díjasa.
Forrás: Litera – az irodalmi portál

– A díjat először éppen itt, a Hagymaházban adták át. Ezt követően, a járványhelyzet miatt személyes átadóra nem volt lehetőség, amikor Nagy Gabriella, a Litera – az irodalmi portál főszerkesztője kapta meg a díjat. 2021-ben viszont már az Ünnepi Könyvhéten került sor az átadásra, ahol Balázs Imre József vehette át az elismerést. Miként történt, hogy az idei évben ilyen formában került sor a díjátadóra?

– Egyrészt a pandémia is közbeszólt, úgy éreztem, hogy én már egyedül ezt nem tudom levezényelni. Makó városa segített nekem az első évben, mindenféle szempontból, a díjátadó a Makói Medáliák-díj átadásával együtt volt megrendezve. Rengeteg utánajárás és stressz, amivel ennek a szervezése jár, de annyi támogatást kaptam azoktól, akik tudták, hogy lesz ez a díj, hogy Makó városának segítségével érdemes voltálmom megvalósítani. Első évben Jenei László, a Műút szerkesztője kapta meg az elismerést. Nagyon boldog volt, egyrészt nagyra tartotta, hogy egyáltalán ilyen díj létrejön, másrészt színvonalas volt a díjátadó is.

Tavaly a pandémia miatt egyrészt a városnak is sokkal több stresszes helyzete volt, továbbá rengeteg minden plusz volt, amit nem tudtak, hogy kell megvalósítani, aminek utána kellett járni, és így tovább. Én ezt megértem, hogy kevesebb energiájuk volt egy ilyen kulturális eseményről egyáltalán társalogni. Az emberek is feszültebbek voltak mindenhol, és én támadásokat kaptam. Nagyon neves író, költőtől, aki a magyar irodalomban hihetetlenül ismert. Egy-két másik személytől is. Hiába tudtam, hogy ez úgymond irigység, féltékenység, illetve „magunkról sokat gondolunk”, és nem látjuk a másiknak az erényeit, vagy a másiknak a nagyságát. Itt is az a támadás, hogy „én érdemeltem volna meg az Osvát-díjat, nem épp valaki más”. Mivel én annyi pénzt beleáldoztam ebbe, úgy gondoltam, hogy én ezt már nem csinálom. Egyedül. Azonnal úgy gondoltam, hogy engem egyedül sikerült megtámadni, hogy elvegyék a kedvem ettől, mert én egyedül élek, úgymond vidéki, magányos nő vagyok, mind a két támadás pedig Pestről jött. Mind a két személy tudta, hogy én egyedül élek. Majd egy szervezetet nem fognak megtámadni!­­ Messengeren zajlott ez a megtámadás, és én akkor megírtam a levelet a Magyar Írószövetségnek, a Fiatal Írók Szövetségének és a Szépírók Társaságának, hogy én az Osvát-díjat nem tudom továbbvinni, de van egy másik álmom is, egy másik díj, amire szintén azt mondták már szerkesztők, hogy csodálatos, nagyszerű, és hogy ilyen sincs sehol. Mivel a Szépírók Társasága vett fel először a tagjai sorába, ezért a már átadott Osvát-díjat nekik ajánlom fel. A másik díjat, – ami még nem lett átadva, csak az elképzelés van meg, illetve már volt Wikipédia-oldala – úgy döntöttem, hogy azt a Magyar Írók Szövetségének ajánlom fel, mert az is egy nagyszerű ötlet, és azt csinálnak vele, amit akarnak, csak vigyék tovább. Elég, hogyha megemlítik a nevem, hogy Janáky Marianna álmodta meg. Nagyszerű embereket sikerült megnyerni az elképzelt Senior Auctor Díj kuratórium tagjainak is.

– Hogyan épült fel az idei évben a kuratórium?

– A kuratórium tagjainak kiválasztásában első alkalommal is segítséget kértem. Úgy gondolom, hogy írni tudok, de nem ismerem eléggé a kortárs magyar szerkesztőket, a kortárs magyar irodalomtörténészeket, egyetemen tanító, úgymond különböző évszázadokban otthonlévő irodalmárokat. A Fiatal Írók Szövetségének írtam, mivel egyedül ők álltak először a díj mellé. Én az Osvát-díjat is négy írótársaságnak egy kör e-mailben ajánlottam fel, és csak ők válaszoltak. Ezért kértem fel Korpa Tamást, aki akkor elnöke volt a szövetségnek, hogy legyenszíves segítsen a kuratórium tagjainak kiválasztásában, miközben én viszem egyedül ezt a díjat, és megpróbálom Makó városát felkérni segítőnek. Ő segített, én utánanéztem azoknak a személyeknek, és úgy gondoltam, hogy nagyon jó! Két évig tagja volt Radics Viktória, Szabadkán élő irodalomtörténész, kritikus, műfordító, valamint Zelei Dávid, aki szerintem leginkább otthon van a magyar folyóiratokban, ő most a Fiatal Írók Szövetségének titkára, e mellett kritikus, műfordító és szerkesztő. Ezen kívül még Gaborják Ádám – a mára megszűnt József Attila Kör elnöke – volt, aki elvállalta a kuratóriumi tagságot, hiszen akkor szűnt meg a szervezet, tavaly ő viszont erről lemondott, magánéleti problémákra hivatkozva. Ő ajánlotta Áfra János irodalomtörténészt, szerkesztőt maga helyett, aki költő is, és Makói Medáliák-díjas volt 2013-ban. Az idei díjazott, a kolozsvári Korunk lap főszerkesztő-helyettesének kiválasztásában már ő is benne volt. Úgy gondolom, hogy tényleg nagyon sikeres a választásuk.

Az Osvát-díj átadója, szeptember harmadikán, Budapesten – forrás: Janáky Marianna

– Hogyan zajlott a díjátadó az idei évben?

– Szkárosi Endrével voltam, Szépírók Társaságának akkori elnökével folyamatos kapcsolatban, kör e-mailekben leveleztünk, hiszen 8-9 személy volt érintett; akik a könyvhetet szervezik, azok is benne kellett, hogy legyenek, továbbá akik a kuratórium tagjai, és a volt díjazottak is, hiszen eszembe jutott, hogy mivel a tavalyi évben személyes díjátadó nem volt, ezért a tavalyi díjazott, Nagy Gabriella is kapja meg idén jelképesen.

Először úgy gondoltam, hogy én is felmegyek, kellett volna ott egy két perces beszédet mondanom, hogy hogyan jutott eszembe ez a díj. De mivel kiderült, hogy az idei dedikálásom másnap lesz, úgy döntöttem, hogy ez a két program nekem Makóról sok lenne. A díjátadón ott volt a két díjazott, és ott volt a Szépírók Társaságának volt elnöke, Szkárosi Endre, a mostani elnök, Czinki Ferenc, akik az oklevelet is aláírták, illetve a Fiatal Írók Szövetsége is, hiszen a két írótársaság viszi tovább a díjat, az idén biztosan. Hogy jövőre hogyan alakul, még nem tudom. Jelen volt a Vörösmarty színpadon megrendezett átadón Antal Nikolett és Pataki Viktor a Fiatal Írók Szövetségének társelnökei. A kuratóriumi tagok közül Zelei Dávid volt jelen, illetve Gaborják Ádám, a kuratórium korábbi tagja.

A szerző kötetei – forrás: Janáky Marianna

– A budapesti dedikálást követően pedig hamarosan a kötetét Makón is bemutatják. Mikor kerül sor a Gondolatok pelenkában című könyv bemutatójára?

– Október hetedikében állapodtunk meg Szikszai Zsuzsanna igazgatónővel, és abban, hogy végül „félkerekasztal” beszélgetés lesz, hiszen a nézőközönséggel szemben egy félkörben fogunk ülni azokkal, akik elővételben vásárolták meg a kötetet. Hiszen ez a könyv úgy jöhetett létre, hogy elővételben vásárolták meg annyian, hogy a kiadó vállalta a megjelentetését, mivel hiába pályázott a Nemzeti Kulturális Alapnál a megjelentetésre. Ezek közül páran makóiak – most már négy személy van, aki elvállalta –, ők fognak kérdéseket feltenni a mininovellás kötetem kapcsán. Ezeket a mininovellákatis azért írtam, mert ezen emberek közül többen arra biztattak a Facebookon, hogy írjam őket, mert hazatérve a munkából, üdítő volt elolvasni naponta egyet-egyet.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on google
Google+
Share on linkedin
LinkedIn
Share on pinterest
Pinterest