Mert nagyon nem mindegy a közeg.

Életünk során többféle csoport tagjai vagyunk; egy részüket nem választhatjuk meg, de akad, ahol mi is dönthetünk, akarunk-e oda tartozni. Bármelyikről is legyen szó, annyi bizonyos, hogy komoly tanulási folyamat részesei lehetünk bennük és sok tapasztalatra tehetünk szert általuk, magunkról is.

A család itt is meghatározó; szerencsések vagyunk, ha a testi-lelki fejlődés mellett a biztonságos és szeretetteljes légkör is adott, és szinte mindennek az alapját elsajátíthatjuk itt. Ha pedig kevésbé volt kegyes velünk a sors már az indulásnál, akkor pedig rájöhetünk, mennyire erősek, kitartóak és bátrak vagyunk, és talán még elemibb erővel kutatjuk, mire vagyunk képesek, mit szeretnénk elérni, bizonyítani magunknak és másoknak. A hozzáállásunk nagyon nem mindegy itt sem; egy helyzetben mit tudunk és akarunk meglátni, milyen erőforrásokat használunk, mit gondolunk magunkról és a világról.

Sokat formál azután rajtunk az oktatás rendszerébe kerülés; a csoport- és osztálytársak, az iskolák világa, a pedagógusok személye. Jó esetben megtanulunk közösségben működni, rátalálunk a helyünkre és felfedezhetjük, miben vagyunk tehetségesek és mik azok, amiket erősíteni kellene magunkban. Ha kölcsönös a partnerség, akkor nagyon motiválóak lehetnek a tanuló éveink; a tárgyi ismereteken túl, barátságokat, jó példákat, nagy tanár-egyéniségeket is megismerhetünk. Utólag talán már sokkal pozitívabban és reálisabban látjuk ezeket az éveket és benne magunkat is. A mostani tapasztalatokkal, az idő jótékony múlásával pedig teljesen másként is értékelhetjük a régi történéseket.

Amikre alapozhatunk később a munkahelyünkön is; már tudjuk, mennyire vagyunk csapatjátékosok, milyen céljaink vannak, mit szeretnénk és kikkel akarunk együtt dolgozni. Van, aki nagyon tudatosan építi a karrierjét, de lehetünk azok, akik felkérésre és biztatásra várhatnak, de előfordulhat, hogy nem hagyjuk el a biztonságos kereteket egy új lehetőségért. Bárhogyan is legyen, a legfontosabb, hogy a magunk igényei, vágyai, egészségünk szerint kielégítőek legyenek a hétköznapjaink. Gyomoridegben, frusztrált légkörben, állandó könyöklésben vagy teljesen elidegenítő környezetben nem lehet eredményesen teljesíteni, még kedvező anyagi feltételek mellett sem. Meg jó vezető hiányában sem. Rajtunk is sok múlik, járhatunk egyéni utakat, lehetünk a magunk urai is, ha megtehetjük. Ha nem, sokszor érezhetjük magunkat akár kiszolgáltatottnak vagy védtelennek is; ilyenkor van az a pont, amikor érdemes váltani és levonni a tanulságokat.

Tudom, mert megtapasztaltam, van az a hely, jól érezhetjük magunkat, inspiráló lehet a légkör és a feladatok is. Meg kell találjuk azt hivatást, hozzá a csapatot és szellemiséget, ami nekünk is fontos és azokat, akiknek ránk, a munkánkra, a hozzáállásunkra és az általunk képviseltekre van szükségük. Ahol kiteljesedhetünk és kihozhatjuk magunkból a legjobbat és ahol értékelik is az erőfeszítéseinket.

Lehet, nem könnyű, de nem szabad feladnunk.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on google
Google+
Share on linkedin
LinkedIn
Share on pinterest
Pinterest