15-en kerekedtek fel, hogy a szegedi ferencesekhez zarándokoljanak Nagyboldogasszony napján. A belvárosi római katolikus közösség tagjai, templomuk 250 éves jubileumért is felajánlották vállalásukat.

A makói Szent István Király templomot 1772-ben szentelték fel; egyházközsége a negyed évezredes fordulóról egy jubileumi eseménysorozattal emlékezik meg, amely most augusztus 20-án veszi kezdetét. A felkészülés nyitányaként, ősi hagyományok szerint a Szűzanya elé vitték kéréseiket a makói hívek. – Védőszentünk, Szent István király egész nemzetünket Szűz Máriának ajánlotta fel. Szeretnénk mi is városunk, közösségünk, családjaink szándékait a Szűzanya elé vinni most. Azért választottuk az alsóvárosi templomot utunk céljául, mert a szegedi ferencesek végezték egykor a makóiak lelki gondozását, másrészt feltehetően nekik köszönhetjük oldalkápolnánk Havi Boldogasszony képét is – avatott be a szervezés körülményeibe Pálfai Zoltán atya.

A plébános vezetésével indult augusztus 15-én a Szent István térről a zászlós menet, amely 15 főből állt. A zarándokok a 30 km-es távot pihenőkkel együtt 9 óra alatt teljesítették. A rekkenő hőség ellenére végig megőrizte lelkesedését a kis csapat, melynek tagjai imádságok, énekek és beszélgetések mellett járták útjukat. – Alapvetően mindenki pozitívan fogadta a kezdeményezésünket, biztató szavakat is kaptunk közben. Engem kicsit a csíksomlyói keresztaljákra emlékeztetett ez a vállalás – tudtuk meg Nyúl Patrícia M. Fidelistől. Egy másik résztvevő a lelki élményt emelte ki értékelésében. – A közösségünket erősítette ez a mai program, amiben a legjobb az volt, hogy együtt vittük végbe. Számomra ez az út egy nagy kihívást is jelentett, mert még soha nem gyalogoltam egyszerre ennyit – avatott be Szabóki Melinda.

A zarándokok Szegedre érve betértek a Teréz anya templomba is, amely a felfrissülés színtere is volt; az utolsó szakaszon a belvároson át, majd az ünnephez méltón, a Boldogasszony sugárúton haladva értek el a ferencesekig. Itt szentmisét mutatott be Pálfai atya. – Mária első szavai Erzsébet meglátogatásakor a hosszú út végén nem a fáradtságé voltak, hanem a háláé, a magasztalásé – utalt az evangéliumi szakaszra, majd ugyanerre biztatta a jelenlévőket, kérve a Szűzanya oltalmát a hozott felajánlásokra és szándékokra.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on google
Google+
Share on linkedin
LinkedIn
Share on pinterest
Pinterest