Nem véletlenül egyre népszerűbb a családfakutatás, hiszen mint Urbancsok Zsolttól megtudtuk: nagyon sokat fejlődtek a kutatás feltételei, amelynek köszönhetően az egész országot átívelve kereshetjük felmenőinket, akár több száz évre visszamenőleg is, mindezt ráadásul ingyenesen megtehetjük a levéltárban.

A főlevéltáros kiemelte: régen, ha valaki családtörténetet akart kutatni, akkor két dolgot tehetett; vagy felkereste az egyházak irattárait, vagy elment a levéltárba és ott tanulmányozta a régi anyakönyveket.

– Korábban nem őriztünk anyakönyveket, a kutatók kérésére az Országos Levéltárból kértünk mikrofilm-másolatokat az anyakönyvekről. Kutatóink ezeket manuálisan, oldalról oldalra lapozgatva nézték át, ami egy meglehetősen hosszú, időigényes folyamat volt. Jelenleg az adatbázisok és a digitális tartalmak már néhány kattintással elérhetőek, így jelentősen felgyorsult a kutatás – mutatott rá Urbancsok Zsolt.

Elmondta, hogy szülői engedéllyel már a 18 év alatti fiatalok is regisztrálhatnak, a kutatás ingyenes és bárki számára elérhető. A munka megkezdésében és a családfa összeállításában a levéltár dolgozói minden segítséget megadnak.

– 2012-ben létrejött a Magyar Nemzeti Levéltár, az ország legnagyobb közgyűjteménye. Az integrációnak köszönhetően megszűntek a kutatás eddigi nehézségei. Korábban Makón elsősorban a helyi vagy a térségi anyakönyvi adatokat lehetett kutatni. Ha most kiderül például az, hogy egy déd- vagy ükszülő Zemplén megyében született, akkor két kattintással el tudjuk érni a Zemplén megyei anyakönyveket is, gyakorlatilag egy hálózaton vagyunk – avatott be a részletekbe a főlevéltáros.

Fölhívta a figyelmet arra, hogy a levéltári kutatás megkezdése előtt mindenképpen át kell nézni a családi archívumot és meg kell kérdezni a rokonokat, hogy megtalálhassuk azokat a pontokat, ahonnan visszavezethetjük apai és anyai ágon a családfánkat.

A főlevéltáros hangsúlyozta: nem szükséges hónapra és napra pontosan tudni a születési időt a felmenőknél, már az év ismerete is egy fontos kiindulópont, akárcsak a halál vagy a házasság éve, illetve, hogy hol született, hogy hol hunyt el a keresett személy.

A legtöbben megelégednek az egyeneság feltárásával. Ez azt jelenti, hogy az anyai és az apai ágon nemzedékről nemzedékre csak a szülőket tüntetik fel. Ennél részletesebbek azok a családfák, amelyek a szülők, nagyszülők, déd- és ükszülők, valamint az ősök testvéreit – az úgynevezett oldalágakat – is tartalmazzák.

– A legalaposabb kutatás az, amikor egy személyről, akinek addig csak a születési és halálozási évét ismertük, megpróbálunk minél többet megtudni. Ez a családrekonstrukció legizgalmasabb része. A levéltár igazi kincseket őriz: meg tudjuk mondani, hogy az illető milyen vagyoni körülmények között élt, pontosan hol lakott a városban, mi volt a foglalkozása, hagyott-e végrendeletet, és így tovább – emelte ki.

­Urbancsok Zsolt azt is elmondta, hogy egy makói származású családtörténetét ideális esetben egészen az 1700-as évek elejéig visszalehet vezetni. 1699-ben települt újra a város, sajnos a korábbi iratok és egyéb feljegyzések a török pusztítása következtében megsemmisültek. Szerencsések azok, akik nemesi vonalra lelnek, hiszen a nemesi családfákat már alaposan feltárták, valamint nagyobb az esély arra, hogy a családi szálakat korábbi időszakra is tudjuk vezetni.

Mucsi-Majoros Judit tavaly ősszel kezdett el aktívan foglalkozni a családfakutatással. Két kutatást segítő weboldalra is előfizetett, illetve a levéltár szolgáltatását is igénybe vette.

– Most a református családi íveket nézem, és rengeteg eddig ismeretlen adatot találtam – számolt be a Makó Híradónak a makói kutató, aki Urbancsok Zsolt segítségével az általa kialakított rendszert is átalakította, a célja pedig, hogy Szirbik Miklóssal megtalálja, milyen rokoni kapcsolatban álltak a felmenői.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on google
Google+
Share on linkedin
LinkedIn
Share on pinterest
Pinterest