Az idei nyáron szemfülesebbnek kell lennünk.

Talán egyetért velem mindenki, ha azt írom, hogy elég sok megpróbáltatáson estünk át az eltelt közel másfél évben. Még ha szerencsések vagyunk és a betegségek el is kerültek minket, lelkileg akkor is elég megterhelő időszakon vagyunk túl. Alkattól függ, de a szorongás, a folyamatos változások, a bizonytalanság, a bezártság okozta depresszió, esetleg a félelem, a tervezhetőség hiánya közül valamelyik vagy több is, megviselhetett bennünket. A kialakult helyzetnek mindannyian elszenvedői voltunk és bizony, csak rövidebb időszakokra lélegezhettünk fel, akkor sem mindig teljesen felhőtlenül. Volt bőven min aggodalmaskodnunk és szomorkodnunk.

Most, végre itt a nyár, annak minden jóságával együtt; a rémítő információk is olvadnak talán, kicsit erőre kapunk, élvezzük, hogy süt ránk a nap. A hangulatunk is csak derül, bizakodóbbakká válunk, időt nyertünk, szabadságot és ezzel együtt gondtalanságot is, amiben bátrabban is tervezgetünk. Szerintem rég élveztük utoljára így a nyári napokat, amikor nem bánjuk a forróságot, csak mehessünk ki a szabadba, induljon a szezon, tolonghassunk egy kicsit a sokaságban, érezzük az ölelést, a másik kézfogását és közelségét. Átéljük, hogy bulizhatunk és kiabálunk torokrekedésig a koncerteken, meccseken, lélegzünk szabadon és belemosolyoghatunk a világba. És igyekszünk elhessenteni a gondolatot, hogy mi lesz ősszel, mit jósolnak, mi lesz mindebből és mi vár ránk ezután.

Szívesen vagyunk a kertben, a strandon és úgy egyáltalán, útközben. Mindegy, csak haladjunk, menjünk, töltsük fel magunkat látnivalókkal, tapasztalatokkal, fedezzük fel újra az együtt élményét, a társasági eseményeket, a közösséget, a másik embert. Persze, közben nyomaszthat, hogyan, ha alig van szabadágunk és miből, ha jócskán karcsúsodott a pénztárcánk, no meg kivel, ha nincs társaságunk vagy félnek az ismerőseink. Most mindennél fontosabb, hogy magunkban legyen rend, tudjuk mire vágyunk, mit akarunk megvalósítani és ezért mit vállalunk be. És legyen nyitva a szemünk, hogy észrevegyük az apró örömöket és kapaszkodjunk bele a pici jóba. Mert nem kellenek nagy dolgok, hogy úgy érezzük, szerencsések vagyunk és miénk minden, amit szeretnénk.

Most nagyon nem mindegy, milyen szemüveg van rajtunk, mit akarunk meglátni és milyen elhatározásokkal vágunk bele a nyárba.

Én szeretnék minél több élményt gyűjteni, örülni, szabadnak lenni és értékelni azt, ami van. Ami rajtam múlik, azt megtenni; a többit meg elengedni. Remélem, sikerülni fog.  

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on google
Google+
Share on linkedin
LinkedIn
Share on pinterest
Pinterest