A hőség fontos dolgokra is ráirányíthatja a figyelmünket. Szekeres Anna blogja.

Szerintem sokan vagyunk, akik már nagyon vártuk a nyarat; a zimankóban ábrándoztunk a napsütésről és arról, hogy egyre emelkedik a hőmérő higanyszála. Nos, nem lehet okunk panaszra, június második fele beteljesítette a várakozásainkat. (Nem írom, hogy túlságosan is, mert akkor meg az lesz, hogy semmi se jó.) Ez van, ennek örülünk, amúgy sem tudnánk sokat tenni ellene. Szerencsés, aki mostanra időzíthetett vízparti nyaralást vagy megoldhatja, hogy hűs terepen töltse a munkanapját.

A hasznos időt kettészakította a mellbevágó hőség: aktívabbak vagyunk kora reggel és este, sőt akad, aki éjszaka is, mert kevésbé tud pihenni a jócskán átmelegedett lakásban. A sorozatos kialvatlanság viszont érzékelhető, a felfrissülés hiánya gondot jelent a feladataink ellátásában, nehezebben összpontosítunk, ingerültebbek vagyunk a közlekedésben és az időjárás előrejelzés figyelemmel kísérése rendszeres tevékenységünkké válik. Én első körben az autót tettem le, mert sok más szempont mellett, ha nem sikerül viszonylag árnyas helyen parkolni, elviselhetetlen szauna-hőmérséklet fogad bennünket egy amúgy is fárasztó nap végén. Jó, ha figyelünk rá, hogy az állandó kiegészítővé vált kézfertőtlenítőt se hagyjuk benne (gyereket, kutyát, macskát meg alapból se, még pár perces ügyintézés vagy bevásárlás időtartamára sem).

 Utóbbi kapcsán nem hagyhatom szó nélkül egyes szupermarketek környékén, sokszor nagykabátban álló, összes ruházatát viselő ember(eke)t, akik nem tolakodó módon, nem erőszakosan, de ottlétükkel jelzik, hogy a nyár nekik lehet, még nagyobb kihívás, mint a többi évszak. Nem tisztem megítélni, miért és hogyan került ebbe a helyzetbe az illető és igyekszem elhessenteni a felismerést, mire fogja költeni végül a kapott összeget, de azt érzem, hogy a túlélésnek lehet olyan szintjén, amit segíteni kell: jó szón kívül vízzel, élelmiszerrel. Tudom, nem ezeknek örülnek igazán és volt már rossz tapasztalatom, de szerintem ez a mostani körülmény az, amikor tudnunk kell felülemelkedni.

A tartós hőség kíméletlen tud lenni az idősekkel is; és bizony nekünk kell figyelmesnek lennünk olyan magától értetődő információk ismételgetésére, mint, hogy igyanak elég folyadékot, vagy ne menjenek ki napközben az udvarra, no meg szellőztessenek, sötétítsenek. Soku(n)knak van háziállata is; róluk sem szabad elfeledkeznünk, a hűvös pihenőhely és folyamatos friss víz biztosításával. És hát elég körbenéznünk a kertünkben vagy a balkon virágládáin, a virágágyásoknál, hogy mennyire nagy szükség van arra az időre és energiára, amit öntözésre és locsolásra szánunk.

Most talán úgy érezzük, megsűrűsödtek a figyelni valók, de kitartónak kell lennünk. És mint annyiszor, most is rajtunk múlik, csak a problémát látjuk, amin túl akarunk jutni.

Vagy a lehetőséget is, amiben megtapasztaljuk az adni és segíteni tudás örömét. És talán majd a háláját is.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on google
Google+
Share on linkedin
LinkedIn
Share on pinterest
Pinterest