Egy év kihagyás után júliusban ismét megszervezi a Vajdasági Szabadegyetemet a Vajdasági Ifjúsági Fórum (VIFÓ), amelyen egy saját készítésű dokumentumfilmet is bemutatnak, Maradunk! címmel – tudtuk meg Búcsú Ákostól, a VIFÓ alelnökétől, akivel többek között arról is beszélgettünk, melyek azok a témák, amelyek a leginkább összefogják a magyar fiatalokat.

– A tavalyi évben a járványhelyzet miatt elmaradt a Vajdasági Szabadegyetem. Hogyan élte meg a pandémia időszakát a Vajdasági Ifjúsági Fórum?

– Én azt szoktam mondani, hogy lehetőségként tekintettünk a korlátozásokra, mintsem kifogásként. Személyes tapasztalatom, hogy sok ifjúsági szervezet inkább kifogásként tekintett arra, hogy most például nem lehet gyűlést tartani, találkozni, és e miatt ne csináljanak semmit. Egész egyszerűen a VIFÓ teljes egészében áttette a tevékenységét az online térbe, az arculatunkon dolgoztunk, online kezdeményezéseket indítottunk, és igyekeztünk tenni az ellen, hogy például a legnagyobb rendezvényünk, a Vajdasági Szabadegyetemnek az elmaradása se vágjon meg bennünket annyira. Nem az anyagiakra gondolok, ezt szeretném kihangsúlyozni, hiszen a Vajdasági Szabadegyetemnél – lévén, vajdasági, de talán kárpát-medencei szinten is az egyik legjelentősebb értelmiségi, szellemi műhely – nem az anyagi vonzata az, ami igazán fontos a Vajdasági Ifjúsági Fórumnak és a fiataloknak, hanem az, amit évről évre megrendezve képvisel. Túlontúl azon, hogy népszerűsíti a VIFÓ-t, maga a rendezvény, és a Vajdasági Ifjúsági Fórum egyik fő profilja a közösségépítés: teret biztosít arra, hogy a mi közösségünk évről-évre tudjon találkozni. Persze, ilyen szempontból ez kiesés volt, de így, hogy át tudtunk állni szinte teljes egészében az online működésre, és online tudtuk magunkat népszerűsíteni, kis rendezvényekkel, illetve új arculattal, így most egy év távlatából, nem érezzük annak a hiányát, hogy elmaradt nemcsak a szabadegyetem, hanem az összes kis rendezvényünk; ifjúsági konferenciánk, művészeti galériánk, amit egyébként meg szoktunk valósítani. Teljesen az alapoktól felépítettünk egy új weboldalt, továbbá a legnagyobb kezdeményezésünk az volt, hogy belekezdtünk egy saját készítésű dokumentumfilm forgatásába, amit az idei, XVIII. Vajdasági Szabadegyetemen fogunk majd bemutatni. Nem bírtunk tétlenül ülni; az, hogy az online térben működtünk, az nem azt jelenti, hogy maga a csapat nem találkozott, és nem dolgozott együtt, természetesen a VIFÓ rendezvényeire visszajáró közösséggel nem tudtunk a korlátozások miatt találkozni, de mi azért dolgoztunk együtt, személyesen, és utazgattunk a filmforgatás kapcsán is, ez egy hiánypótló elfoglaltságként kezdődött, amikor megtudtuk, hogy nem tudjuk megtartani a tavalyi szabadegyetemet.

 

– Az idei évben az intézkedések lehetővé teszik, hogy megrendezésre kerüljön a szabadegyetem. Mivel készül a VIFÓ csapata, hogyan állítottátok össze a programot?

– A szabadegyetem közel egyhetes program szokott lenni, talán a leglényegesebb változás, hogy most egy nappal rövidebb lesz. Nem feltétlen az anyagiak miatt, egyébként is gondolkodtunk, hogy egy kicsit rövidítünk rajta, résztvevői visszajelzések miatt. Fontos továbbá, hogy szellősebb is lesz a program. Két évvel ezelőtt hivatásos trénerek önismereti workshopot tartottak, amely hatalmas népszerűségnek örvendett, és úgy döntöttünk, hogy ebből többet rakunk a szabadegyetem programjai közé, ez fogja kitenni a délutáni programot a csapatjátékok mellett. Amit érdemes még tudni, hogy vajdaságibb lesz, mint valaha, hiszen máskor mindig hívtunk anyaországi előadókat, nevesebb, tapasztalt szakembereket, nemcsak az anyaországból, hanem természetesen Vajdaságból, és más határon túli régiókból is. Ennek elsősorban a járványhelyzet az oka, ez sem titok, hiszen nem tudtuk bevállalni azt, hogy a határok átlépése miatt például nem tudnak eljönni. Ez egy olyan lehetőséget kínált számunkra, ami önmagában gyönyörű, hiszen így minden előadónk vajdasági származású lesz, a tartomány minden szegletéből. Továbbá a hetet sem tettük tematikussá, hogy a legkülönfélébb előadásokkal készülhessünk, ez az előző években jellemző volt. Az idén fele annyi idő alatt szervezzük meg a szabadegyetemet, mint korábban, ennek a korlátozások volt az oka, márciusban tudtuk meg, hogy végül lesz lehetőségünk megszervezni, illetve bepótolni a tavalyi szabadegyetemet.

 

– A fórum alelnökeként hogy látod, melyek azok a témák, amelyek a legjobban összefogják a vajdasági és a kárpát-medencei magyar ifjúságot?

– Rengeteg utazik a VIFÓ csapata más határon túli régiókba, nagyon sok partnerszervezetünk van, nagyon sok fiatalt ismerünk Kárpát-medence szerte, és amit mi lépten-nyomon tapasztalunk, az az, hogy – természetesen nem a nacionalista értelemben – de a magyarság az, ami összetartja a fiatalokat. Lehet ez annak köszönhető, hogy az elmúlt években az anyaország, amennyire csak tudta, támogatta a határon túli régiókat és az ott tevékenykedő fiatalokat, de a magyarságtudat nemcsak hogy összetartja, hanem érdekli is a fiatalokat, és imádnak róla beszélni. Azok a közegek, ahol mi is mozgunk, mint Vajdasági Ifjúsági Fórum, és a körülöttünk lévő szervezetek is mozognak, például a Vajdasági Magyar Diákszövetség, vagy az Újvidéki Fiatalok, mindenki nagyon szeret ismerkedni, beszélgetni a származási helyéről, mindenki nagyon büszke, hogy honnan származik. Ezeken a megfoghatatlan dolgokon túl, azt vettem észre, hogy a határon túli magyar fiataloknál többségében – és most azokról beszélek, akik ifjúsági szervezeteknek a tagjai, és találkozunk velük különböző rendezvényeken – aki önkénteskedik, vagy valamilyen szervezetnek, közösségnek a tagja szülőföldjén, körükben sokkal alacsonyabb a kivándorlási hajlam, és hogy az absztrakt dolog, a magyarságtudat mellé mondjak valami konkrétat, ami érdekli és foglalkoztatja őket, az a megmaradás, hogy vállalkozzanak a szülőföldjükön, hogy tegyenek valamit érte. Szinte mindegyik szervezet azért küzd, hogy valamilyen szinten, de a saját kis közösségét, a hozzájuk visszajáró fiatalokat arra okítsa, tanítsa és buzdítsa, hogy igenis van a szülőföldön jövő.

 

– Mennyire erős a kapcsolat a vajdasági és az anyaországi ifjúság között? Mennyire segít ebben például Szeged – mint egyetemi város – közelsége?

– Általánosságban nézve a vajdasági fiatalok és az anyaország közt Szegedet szokták kapocsként emlegetni, illetve talán Pécs városát, rengeteg magyar fiatal jön ide tanulni a földrajzi közelség miatt, ez egy nagy könnyebbség szerintem sok fiatalnak, hiszen az anyanyelvén tud tanulni bármit, hiszen Vajdaságban van magyar nyelvű felsőoktatás, de eléggé korlátolt  véleményem szerint, korlátoltabb, mint a magyar nyelvű felsőoktatás Felvidéken vagy Erdélyben, sajnos. Ez egy nagyon égető probléma a vajdasági magyar fiatalság körében. Ami a VIFÓ-t illeti, mint ifjúsági szervezet és kapcsolati háló, alapítótagjai vagyunk a Magyar Ifjúsági Konferenciának, egy budapesti székhelyű ernyőszervezetről beszélünk, amelynek mintegy talán 45-46 tagszervezete van, Kárpát-medence szerte. Régiókra oszlik a Magyar Ifjúsági Konferencia, vajdasági régiója is van, amelynek elnöki tisztségét a VIFÓ idén június elsejétől átvette. Azokkal az ifjúsági szervezetekkel, többségükkel, akik a Magyar Ifjúsági Konferenciának tagjai, vagy az anyaországból, vagy bármelyik másik határon túli régióból, mi nagyon szorosan együttműködünk, továbbá a VIFÓ ezen kívül a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának a különböző eseményeinek is rendszeres résztvevője. Összegezve, nagyon szoros az anyaországgal a kapcsolat, Magyarország szinte minden szegletéből vannak ismerőseink, vagy fiatalok, mint magánszemélyek, vagy konkrét ifjúsági szervezetek.

 

– Említésre került, hogy egy saját készítésű dokumentumfilmet is bemutattok a Vajdasági Szabadegyetemen. Ez a tervek szerint megtekinthető lesz a későbbiekben online vagy más platformon?

– Elsősorban itt most tervekről tudok csak beszélni, hiszen csak most fogjuk bemutatni a filmet Kishegyesen, de szeretnénk a tévébe is eljuttatni, ez nekünk vágyálmunk, még ki kell járnunk ezt az utat a bemutató után, és aztán bízom benne, hogy pár hónapon belül online is megtekinthető lesz. Ez a film egyébként a magyar ifjúsági mozgalmak, szerveződések történetét dolgozza fel, elsősorban a VIFÓ és a Vajdasági Szabadegyetem szemszögéből, a ’90-es évek végétől, a dél-szláv háborús időszaktól napjainkig.

 

 

Fotók forrása: Vajdasági Ifjúsági Fórum

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on google
Google+
Share on linkedin
LinkedIn
Share on pinterest
Pinterest