Immáron 101 éve annak, hogy a trianoni békeszerződéssel megcsonkították hazánkat, és ezzel átrajzolták Magyarország térképét. Több millió magyar került idegen hatalmak véres keze alá. Egy nemzetet zúztak ezzel porrá? Vagy csak akartak? Mi, magyarok ma is itt vagyunk, és szerves alakítói vagyunk a jelenkori Európának.

Számos olyan próbálkozás volt már az évezredes történelmünk során, amely a trianonihoz hasonló törekvéseket mutatott, de mi, magyarok mindig álltuk a sarat. Nem adtuk fel. El akartak temetni minket, de nem tudták, hogy magok vagyunk! Kár lenne azon rágódni, hogy pontosan mi is vezetett országunk megcsonkításához, hiszen a történelem vaskerekét úgysem lehet már visszaforgatni, de a jelen és a jövő a mi kezünkben van.

Hogy mi lehet fényes jövőnk kulcsa? Talán az, ha összefogunk? Ha eggyé lesz nemzetünk? Ha erős szövetséget alakítunk ki a szomszédos országokkal? Minden bizonnyal igen. Különösen fontos ez a mai, nemzetközi harcokban. Ma már nem a Makótól pár tíz kilométerre lévő Romániával, vagy Szerbiával vannak vitáink, hanem a nyugattal. Azzal a nyugattal, amely ránk akarja erőltetni szabadelvű gondolkodásának túlzó jellegét. Egoizmussal, karrierszemlélettel, multikulturalizmussal, genderlobbival törnek be hozzánk. De miért teszik ezt? Talán meg akarnak fosztani bennünket minden identitásunktól? Nem csak nemzeti, faji, vallási, hanem már a nemi azonosságtudatunktól is, hiszen egy identitásától megfosztott tömeg könnyen válik irányíthatóvá és ezáltal beágyazhatóvá a globalista világrendbe. Ez a nyugatról érkező kulturális folyam, regionális összefogás hiányában megállíthatatlannak látszik.

Így állunk most. Együtt erő, szerteszét gyöngeség. Európában már csak mi, közép-európaiak őrizzük igazán nemzeti, etnikai, vallási identitásunkat. Trianonhoz a gőg, a cinizmus, az ego és a kiszolgáltatottság vezetett. Ma a nemzeti összetartozás napján emlékezzünk. Emlékezzünk, és tanuljunk a múltból azért, hogy ne eshessünk bele egy Trianonhoz hasonló mélységű gödörbe. Ha kaput nyitnánk a nyugat identitást vesztett politikájának, minden bizonnyal a trianonihoz hasonló halálfélelem és sivárság járná át az országunkat. Ám szinte biztosak lehetünk benne: a harangok már nem zúgnának szerte az országban.

Az országcsonkítás esetén „csak” határainkat módosítoták. A tudatos, ideológiai eszközökkel történő nemzetgyilkosság sokkal súlyosabb lehet. Akár végleg eltűnhetünk. Szóljon hát a mai nap az emlékezésről. Merengjünk a múlt szörnyűségein, a családi, nemzeti tragédiánkon, és tanuljunk belőle. Vezessük fényes jövőbe hazánkat, Magyarországot!

Borítókép: felvidek.ma

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on google
Google+
Share on linkedin
LinkedIn
Share on pinterest
Pinterest