Birkás Balázzsal, világ- és Európa-bajnok kajakossal beszélgettünk. Mesélt nekünk a sportpályafutásáról, és kiderült, több területen  tevékenykedik. Egyetemi hallgató és katona is. A kihívások és az alázat élteti, szereti a kalandokat, a vitorlázás az egyik kedvenc hobbija.

 

-Számos kiemelkedő eredményed van már a sportolói pályafutásod során, világ és Európa- bajnok is vagy, de mégis, ha egyet kéne kiemelni, melyikre vagy a legbüszkébb és miért?

-Talán az egyik legutóbbi és legkülönlegesebb élményemet mondanám, a 2019-es  II. Európa játékokon elért ezüstérmemet 200 méter egyes versenyszámában. Maga a verseny egy kis „európai olimpia”, nagy élmény volt, hogy kijutottam, és onnan haza hozhattam egy gyönyörű szép érmet.  A másik része az érdemnek pedig az, hogy nagyon mostoha körülmények között versenyeztünk.  Brutális szembe- és oldalszél volt, és ott sikerült egy második helyet megszereznem.  Nagyon szeretem az ilyen  kihívásokat, amikor általában az emberek inkább megijednek, és én egy olyan sportolónak tartom magamat, akit leginkább a kihívások és a nehézségek motiválnak. Ha ezeket megugrom, akkor egy nagy élménnyel tudok gazdagodni.

-Rátok, mint kajakosokra, hogyan hatott ki a járvány? Tudtatok attól még rendszeren edzeni?

-Nekünk elég szerencsés  helyzetünk volt, mint kajak-kenu, mint Magyarország szinten. Mi nyílván nyílt terepen edzünk leginkább, és így nem értek minket annyira a korlátozások. Az első időszakban, amikor a vízi telepeket és egyesületeket is korlátozták, akkor volt egy kicsit nehézséges a helyzet, de igazából kiesés nem is volt nagyon. Az edzéseket kellett kicsit átütemezni, voltak újdonságok így tíz év rutin után is, de olyan számottevő hátrány nem ért minket.

– Az eredményeid közül talán még egy hiányzik, az olimpiai érem. Különleges ötkarikás játékok lesznek  az ideiek, de azért sikerült rá felkészülni?  Mire számítasz?  Milyen számokban indulsz?

– Jelen pillanatban a 200 méter egyes szám az, amire készülök. Minden szezonnak megvannak az adott kihívásai. Nekem az élet során mindig ezek a tavaszi versenyek voltak a legnagyobb kihívások, és ez idén sem volt másképp. Minden tekintetben ez egy nagy feladat, hogy vajon, hogy tudom abszolválni. Tök jól halad a felkészülés, de mindig vannak azok az apróságok, amik 200 méteren jelentősek. Igazából pont ezeket szeretném kijavítani, úgy hogy a válogatott és én is elégedett legyek magammal.

 

-Utoljára hazai vízen volt egy elég komoly világkupa. Gondolom Szegeden nem megszokott a „csendes” lelátó. Milyen volt ezt átélni nézők nélkül?

-Most hogy így mondod, igazából fel sem tűnt. A versenyzők azért leginkább magukra figyelnek, a külvilágtól el vagyunk zárva, csak a hangzavar az, ami leginkább feltűnik.  Az, hogy most volt, vagy nem, az nem nagyon tűnt fel számomra.

-Mikor kezdtél el kajakozni? Mikor szerettél bele igazán a sportágba?

-Talán 2008, vagy 2009  őszén kezdtem el, a szegedi víztelepen.  Legelőször a versenyszellem miatt kedveltem meg,  másodszor pedig ilyen 15-16 évesen elkezdtem iszonyatosan élvezni ezt a kajakos mozgást. Azon az elvem voltam mindig, hogy „ a másikat csak azért is elkapom”. Ez a gyermeki dac, ami jellemzett engem.

-Továbbra is megtartottad ezt a jellemet. Így külső szemmel is az látszik hogy nagyon harcias és motivált vagy minden versenyen.

Igen , bár vannak nekem is mélypontjaim és rosszabb időszakaim, de azért versenyeken mindig odaállok és soha nem adom fel. Csinálom, ahogy a szívem diktálja, ahogy szeretném csinálni. Ha a szívünket nem adjuk bele, akkor szinte biztos a kudarc.

-A sport mellett tanulsz is. Konkrétan mit, és hogy fér össze az élsporttal az iskola?

Igen, a Szegedi Tudományegyetem Mérnöki Karán vagyok hallgató, levelezős tagozaton. Kicsit lassabban haladok a tárgyakkal, hogy a sportra tudjak elég hangsúlyt fektetni. Ennek ellenére csinálom, és szeretem az egyetemet. Annak a híve vagyok, hogy a tudás az örök, a többi az elvész. A sportba fektetett munka, és az anyagiak azok tárgyilagosak, elvesznek. A tudást tartom a legértékesebbnek, jól esik.  Lehet, hogy nem vagyok profi műszaki menedzser és mérnök, de van fogalmam hozzá.

-Mi a helyzet a katonasággal?

A Magyar Honvédség Sportszázadának tagja vagyok, szakaszvezetői rendfokozatban. A Honvédség biztosít egy kettős életpályamodellt számomra, ami azt jelenti, hogy élsportolói pályafutásomat befejezve, a katonaság kötelékében folytathatom a karrieremet. Jelenleg elsősorban a sportra összpontosítok, de a kiképzések, törzstanulónapok során eleget teszek katonai kötelezettségeimnek is, illetve katonasportoló társaimmal aktívan részt veszünk a járvány elleni védekezésben. Az élsport és a katonaság hasonló értékeket képvisel, mint például a kitartás, céltudatosság.

-Gondolom akkor benned van egy bizonyos szintű alázat is?!

-Így van. Alázat nélkül nem lehet sportolni sem igazán. Maga a tudásnak és a munkának a fejlesztése az elengedhetetlen. Alázatosan kell gondolkodni az élet minden területén. Mindenkit meg kell hallgatni.  Több feladatot vállaltam így magamra, de ezekkel én csak több lehetek. Többet ad az életemhez, és nem elvesz a meglévőből.  Az a probléma ezekkel az egyéni sportokkal, hogy amint van az embernek van egy rosszabb szezonja, azonnal az ösztöndíjak és az egyesületi juttatások jelentősen csökkennek. Na most, a katonaság ilyen téren egy biztos pont, megélhetést biztosít.

Tekintsünk most el a sporttól és a hivatástól, néhány személyes kérdés. Hogyan néz ki egy átlagos napod? Gondolok itt az időbeosztásra főleg.

Reggel időben felkelek, nem vagyok az az igazán korán kelő, de azért 6-kor általában felkelek, megreggelizek. Még edzés előtt szoktam elvégezni az ilyen ügyintézős dolgokat. Aktívan próbálom tölteni a reggeleimet és délelőttjeimet. A  délutánjaim általában csak edzéssel, vagy csak feltöltődéssel telnek.

-És ha már edzésnél és a regenerációnál tartunk, van különleges étrendetek?  Vagy akár személyesen neked?

Sokan próbálkoznak különböző dietetikussal, több kevesebb sikerrel. A makroszámolgatás jellemzi őket, miből hány gramm, kis számolgatások, stb. Nos, én ezt nem követem, nem is tudnám nagyon sokszor kivitelezni. Persze irányelveket én is követek, jelenleg a low carb, azaz a csökkentett szénhidrát- és magas zsírtartalmú ételek jellemzik étrendemet. Szalonna, kolbász, máj, májkrém a kedvenceim. Tehát igazából olyan túl speciálisan nem étkezem, és nem is tartom azt, hogy ezt úgy kéne lebonyolítani.  Sokkal több energia  és stressz megy el,  ha a kaján gondolkodunk.

 

-Ha  van szabadidőd, akkor az mivel telik, illetve milyen hobbijaid vannak?

-Nagyon szeretek a szabadban lenni. Napozni, sétálni, fürdeni.  Imádom Szegedet ebből a szempontból, mindenre van lehetőség. Szoktam vitorlázni is, tök jó kihívás ez számomra. Szeretem a picit más közegeket, és új kihívásokat.

 –Az nem titok, hogy a kalandos életet kedveled. Miben nyilvánul ez meg?

-A kalandos életet mindig nagyon nehéz összehozni, mivel mind a sport, mind a katonaság rutinszerű, akkor érhető el a legoptimálisabb teljesítmény. Viszont ha nem abban a periódusban vagyok, akkor nagyon szeretek utazgatni, többek között volt egy lakókocsis túrám is. Egy hónapig jártam a világot. Azért szeretem ezeket, mert olyankor nem köt le semmi, és minden spontán történik, nagyon élvezem, és feltöltenek, de hatalmas még a bakancslistám ebből a szempontból.

 

 

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on google
Google+
Share on linkedin
LinkedIn
Share on pinterest
Pinterest