A Makó Híradó megújulása alkalmából készítettünk interjút R. Kárpáti Péter színésszel, aki olvasóinknak is üzent. Mint portálunknak elmondta, igyekezett a nehéz körülmények ellenére is a legjobban kihasználni a koronavírus miatt kialakult kényszerpihenőt, és társulatával együtt nagyon várja már a fellépéseket.

 

– Mivel foglalkozol, hogy vagy mostanában?

– Jól vagyok, a kényszerpihenőt, amire mindannyian kárhoztatva vagyunk, igyekszem kihasználni. Szerencsére kertes házban élek, így azért mindig van teendő, építeni, szépíteni. Befejeztem a harmadik kötetemet, ami a halálközeli élményekkel foglalkozik, illetve megírtam a negyediket, az Előző életek című könyvet, az most lektorálás alatt van. Közben volt egy-két filmes munka, hangos könyvet olvastam fel. Apróbb dolgok voltak, de hát maximálisan nem a kapacitásoknak megfelelően.

– Elképesztően nehéz másfél év van mögöttünk, hogy élted ezt meg? Mit tapasztaltál a környezetedben?

– Nagyon sok példát lehetett arra látni, hogy színészkollégáknak el kellett menni mással foglalkozni, mert bevétel nélkül maradtak. Sajnos nekünk színészeknek nem volt olyan erős a lobbink, mint a könnyűzenészeknek. A színészek mindig is kicsit olyan büszkék, szemérmesek voltak, nem verték az asztalt, de kár, hogy a szabadúszók nem részesülhettek támogatásban.

– A posztjaid alapján úgy látom nagyon igyekeztél nem csak a járványügyi szabályok betartásának fontosságára felhívni a figyelmet. Miért vállaltad ezt fel?

– Van olyan állapot, mint például ez a pandémia, amikor az egyéni érdek fölé kell helyezni a közösségi érdeket. Ebből nyilvánvalóan következik az is, hogy én nem értek egyet azokkal, akik nem oltatják be magukat, mert azt mondják, a saját testükkel azt tesznek, amit akarnak. Ez még rendben is volna, de ha elkapja a betegséget, és továbbadja egy embertársának, az már elég nagy felelősség. Én nem szerettem volna a nyakamba venni azt a felelősséget, hogy nem oltatom be magam, és az embertársaimat teszem ki olyan betegségnek, ami halált is okozhat. Ezt nem tudtam volna feldolgozni, ezért is vagyok az oltás, és a védekezés mellett.

– A hivatalos oldaladon láttam, hogy a koronavírus járvány első hulláma környékén elkezdtél meséket felolvasni videóban. Honnan jött ehhez az ötlet?

– Amikor hirtelen a nyakunkba roskadt ez a hülye járvány, nem mehettek iskolába a gyerekek, a szülőknek épp elég gondjuk volt, úgy gondoltam átveszem azt a néhány percet, ami az esti mese olvasást jelenti, kicsit tehermentesítve őket. Nagyon érdekes viszont, hogy főként felnőtt nézői voltak ezeknek a, ami utólag belegondolva talán nem csoda, hiszen a mai világban a gyerekeknek nehezen elképzelhető egy ember, aki ül, és mesél. Ez már nem korszerű, ha szabad így fogalmazni, de ettől függetlenül jó kis kezdeményezés volt, a világ minden tájáról magyar ajkú emberek nézték az adást.

 

 

– Milyen tervek vannak a jövőre?

– Nagyon szeretnék részt venni gasztrokulturális fesztiválokon, ahogy hosszú évek óta. Gyakran hívnak meg zsűriként. Van amikor főzök is, beszállok a csapatokba, beszélgetek az emberekkel. Természetesen igyekszünk a kiváló kollégáimmal olyan műsorokat is vinni, amik megállják a helyüket az ilyen szabadtéri rendezvényeken, fesztiválokon. Nem feledkezünk meg a különböző irodalmi műsorokról sem, amikkel szintén nagyon gyakran kapunk meghívást. Ilyen például a II. Rákóczi Ferencről, Wass Albertről, vagy Arany Jánosról szóló felolvasószínház. Ezek a tervek, és néha beesik egy-egy tévés produkció, vagy hangoskönyv.

– A társulatoddal rendszeresen jártok a legkisebb településre is, az ilyen rendezvények milyen plusz tapasztalatot, feltöltődést jelentenek számotokra?

– Jó találkozni az emberekkel. Akiket szórakoztattunk hosszú időn át a képernyőn keresztül, megszerettek minket, igényük van személyes találkozásra. A fesztiválokon ott vagyunk egész nap, az emberek között jövünk-megyünk a műsorszámok között. Én ezt fontosnak tartom, nagyon jók azok az emberi kapcsolatok, amiket itt kialakítunk. Úgy szoktam mondani, hogy „szeretetbonbonokat” adunk, és fogadunk be.

 

 

– Amikor a térségünkben jártál néhány évvel ezelőtt, egy falunapon összetalálkoztatok Lázár Jánossal, ha jól emlékszem beszélgettetek is pár szót. Milyen embernek ismerted meg?

– Nem ismertem őt korábban, szimpatikus palinak láttam, így gondoltam, hogy kattintsunk egy szelfit. De természetesen nem csak vele van ilyen, amerre jártunk az országban én is mindig készítek magamnak közös képeket, nem csak velem csinálnak. Jó néhány szelfitm van emberekkel, vagy éppen kevésbé ismertekkel, akikkel jó kapcsolat épült ki abban a néhány órában, amikor ott voltunk egy adott helyen. Ezek emlékek, amikkel hosszú évek multán is felidézhető az akkor tapasztalt nagyszerű hangulat.

– Makót mennyire ismered? Biztosan jártál már itt is.

– Már régóta tervezem, hogy a Hagymatikum fürdőt meglátogatom, még nem voltam ott, pedig fürdőkben is fel szoktunk lépni. Voltak már műsoraink Makón, de ez még valahogy kimaradt.

– Így a koronavírus járvány harmadik hullámának vége felé, az újra nyitás előtt, mit üzennél a Makó Híradó olvasóinak?

– Bízom benne, hogy most már tényleg arról beszélhetünk, vége lesz ennek a koronavírusjárvány nevű őrületnek, ami mentálisan is nagyon sok rosszat hozott magával. Azt szeretném üzenni, hogy fel a fejjel, igyekezzünk minél hamarabb visszatérni a régi kerékvágásba, hogy újra olyan életet tudjunk élni, mint előtte. Azt kívánom, hogy a lelki, mentális sebek minél hamarabb gyógyuljanak be.

 

Borítókép: R. Kárpáti Péter Facebook

 

 

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on google
Google+
Share on linkedin
LinkedIn
Share on pinterest
Pinterest