Gondolatok arról, ami mindig több, mint tégla, fa és cserép.

Minden háznak lelke van.

Biztos más is átélte már azt az élményt, hogy belépve egy otthonba, valamilyen érzés keríti hatalmába. Magával ragadhat a nyugalom, a barátságosság, de ugyanúgy nyomasztó, idegen is lehet az atmoszféra, amitől inkább menekülnénk. A személyes élettér mindig azokról tanúskodik, akik benne léteznek most vagy éltek egykor. Én már több örökül hagyott ház kiürítésében vettem részt, ami amellett hogy érdekes, egyáltalán nem könnyű munka. És itt most nem a fizikai részre gondolok elsősorban, hanem a lelki folyamatokra. Különösen akkor nehéz, ha közel álltak hozzánk azok, akik használták a tárgyakat és érdekes úgy, ha ismeretlenül fedezzük fel mások szokásait és gondoljuk el, miként és hogyan teltek a napjaik a falak között.

Minden háznak van története.

Nem biztos, hogy a lakóival kezdődött, de ők is tettek hozzá, formáltak rajta. Könnyű vagy nehéz időkről, egyszerű vagy fényesebb életvitelről, magányról vagy nagyobb családról, de elárulnak valamit az életről. Amikor ismeretlen helyeken járok, szeretek eljátszani azzal a képzettel, kik lehettek azok, akik ott éltek, milyen nyomokat hagytak maguk után, mit készítettek ők, mire gondoltak, amikor berendezték. És rossz érzés, ha az új elképzelésekben, egy új tulajdonosnál, egy más tervben ezeknek már nincs helyük és úgy tűnnek el, mintha sosem lettek volna. Megsárgult fényképekkel, egykor kézben tartott tárgyakkal, elvaduló kerttel, üres szekrényekkel együtt.

Minden ház titok.

Csak azok tudják, akik teremtették, miért épp ez az elrendezés és szín, mit mutat a falon a jelzés, hány lépés volt eljutni a kertig, kinek ültették a diófát, ki játszott a hintáján, kié a lábnyom a betonban. Ami valakinek emlék és beszédes volt, a látogatónak csak talány és furcsaság. Az alkotók mind tudtak valamit közösen, és talán még átadni is akartak nyomaikkal a következő nemzedéknek. Vagy csak megőrizni valamit a létezésükből.

Minden ház, több mint ház.

Menedék, büszkeség, érték, munka, bizonyíték, álom, hit, gondoskodás. S ha szerencsések vagyunk, akkor otthon és boldogság is.

De minden ház csak ház.

Mert a lényeg sosem a falakban van.

Áldott, szép húsvéti ünnepeket kívánok minden olvasómnak.

 

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on google
Google+
Share on linkedin
LinkedIn
Share on pinterest
Pinterest