Sok mindent hasznosíthatunk/nánk elődeink tudásából.

Az eltelt bő egy esztendő számos új felismeréssel gazdagított bennünket. A történések, amellett hogy jócskán felforgatták a megszokott életünket, bizony rádöbbentettek arra, muszáj változtatnunk és rugalmasabbá válnunk. Most úgy tűnik, hosszabb távon kell alkalmazkodnunk, ami nem fog menni új technikák, más szokások alkalmazása nélkül. És régi öregekkel beszélve, nekik mindez mintha jobban ment volna. Lehet, kényszerűségből, de találékonyabbak voltak, megoldották, ha helyzet volt és nem estek pánikba. Természetesen a körülmények mások voltak, de az az erő, magabiztosság, ami egy-egy nehéz körülmény közt jellemezte őket, ösztönösen jött belőlük és ez most úgy tűnik, nagyon hiányzik.

Nyilván a tudás is más volt: ismerték a technikáját, hogyan kell pl. szinte a semmiből ételt készíteni és már jó előre gondoltak a váratlan helyzetekre; tudták a befőzés idejét, a tartósítás mikéntjét és a természet örök rendjében éltek. Erre a harmóniára alapozva, az elődeik bölcsességében és a saját ötleteikre építve, ha szűkösen is, de átvészelték a legnehezebb időket is a családok. Bolt, bevásárlóközpont, készen kapott áruk, internet és virtuális világ nélkül. Meg volt, hogy vezetékes víz és villany hiányában.

Félreért, aki azt gondolja, ezeket az időket sírom vissza, vagy azt hiszem, régen minden jobb volt. Egyáltalán nem, sőt, tisztában vagyok vele, a mostaninál sokkal nagyobb nyomorúságokat, bajt, szenvedést kellett átélniük eleinknek olykor. Ezért is érint rosszul a pánikszerű felvásárlások tapasztalata, a rögtön negatív hangok megjelenése, az egymásnak ugrás, az az igény, hogy a legkisebb kihívások is kerüljenek el bennünket, no, meg az a berögződés, hogy mi vagyunk a világ közepe. Talán utóbbi a legfájóbb, és ami tényleg messzire visz, mert megakadályozza a szolidaritást, a másikra odafigyelést és a kölcsönös segítségadást, amivel viszont mindenkinek könnyebb lenne a mostani nehéz időkben is. Szerencsére azért vannak jó példák; receptek cseréje, anyukák összefogása a gyerekfelügyeletben, hasznos tippek a karanténban, bevált gyakorlatok megosztása az otthoni barkácsolásban és egyáltalán a túléléshez…

Akár akarjuk, akár nem, tudatosítanunk kell magunkban: a változás az életünk része. És mindegy, milyen idősek vagyunk, nyitottnak kell maradnunk a tanulásra. Meg amíg lehet, kérdeznünk kell szülőt, nagyszülőt és megőrizni azt, amit még ők tudnak.

 És talán leszünk olyan szerencsések, hogy valamit mi is tovább adhatunk majd.