Szükségünk van a lelki szervizre.

Az eltelt egy év jó alaposan felkavarta az addigi életünket, a szokásainkat, a közegünket, amelyben ismerősen és mondhatni magabiztosan is mozogtunk. A változásokkal bekúszott a mindennapjainkba a bizonytalanság, amit a jó hírekbe kapaszkodással, az egymás közt értelmezett információkkal igyekeztünk orvosolni. Megnövekedett a híréhségünk, amit a bezártság vagy az ingerszegényebb közeg még inkább fokozott. A pótcselekvésekkel együtt. Ugyanakkor az érdeklődésünk palettája leszűkült; még az elején igyekeztünk a korábbi életünk tereit pótolni, mostanra mintha ebbe is belefásultunk volna. Vagy tudatosan ellenállva, csak azért sem vagyunk pl. egy igazi színházi élményt laptopos pizsamásra cserélni és ezért maradunk ki belőle.

Sokféle lelki nyavalyát hozott elő a beszűkült terünk. Amelyekkel nem biztos, hogy jó egyedül megküzdenünk, de más alternatíva híján meg kell tennünk. A szakember nem elérhető, a barátok hasonló cipőben járnak és eltűnt a személyesség.  Az eltelt időszak alaposan megtépázhatta az önbizalmunkat, negatívan hathatott az önbecsülésünkre, arra a megerősítésre, hogy fontosak és értékesek vagyunk és hasznos a munkánk. Zavaró a csend, az eseménytelenség, a monotonitás, hiányzik a közösség, a társas események, az érintés, mások közelsége, a régi életünk. Szomorú a szívünk a veszteségek miatt. És küzdhetünk a feleslegesség érzésével és bevétel hiánnyal; nyomaszthat a sikertelenség, az eredmények elmaradása, a pálya beszűkülése, a valódi kihívások eltűnése. A gondjaink, lehet régiek, de most nagyon lecsupaszítva és tisztán állhatnak előttünk.

Mert kényszerűségből elmaradtak azok a hézagkitöltő programok és társasági események, amik eddig átlendítettek az egyhangúságon és feledtették, ha magányosnak éreztük magunkat, akkor, ha elmaradtak a szakmai sikerek, amik olykor az otthoni problémákon is segítettek túllépni.

A válság legnagyobb kihívása szerintem magunkkal szembe nézni: mit tudunk, mire vagyunk képesek és milyen tartalékaink vannak, lelkileg is.

Előtérbe kerültek az értékek a mértékben.

Mi meg még mindig csak a miértekkel vagyunk tele.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on google
Google+
Share on linkedin
LinkedIn
Share on pinterest
Pinterest