Mi meg egyre idegesebbek vagyunk.

Lehet, hogy más is gyakran szembesül azzal, mennyire felgyorsultak körülöttünk a dolgok. Minden azonnalivá vált, hamar kell reagálnunk, döntenünk, folyamatosan a határidők szorításában érezzük magunkat. Biztosan alkatfüggő is, ki mennyire hagyja magát beszippantani a pörgésbe, de a motoszkáló érzés azért még a legnyugodtabbaknál is ott lehet, hogy ki- és lemarad, ha nem lép gyorsan. Pedig sokszor kellene leülnünk, nyugodtan átgondolni, mi is lenne jó, vagy aludni rá, mielőtt választ adunk valamire. Nyilván régen is voltak problémák, megoldásra váró helyzetek, csak valahogy mintha több lett volna az empátia, egyértelműbbek az információk, magától értetődött a segítségadás és kevésbé éreztük magunkat elveszettnek a nagyvilágban.

Az idő nem csak olyan értelemben gyorsult fel, hogy mindig történik valami és csak azt vesszük észre, eltelt egy hét, egy hónap vagy év, hanem az elvárásait tekintve is: mit kell(ett volna) elérnünk és teljesítenünk mondjuk huszonöt, negyven vagy épp hatvan éves korunkra. Esetleg mihez kellene (még) értenünk egy állás betöltéséhez, a gyermekünk leckéinek megoldásához vagy éppen egy ügy elektronikus elintézéséhez. Növekedtek az elvárások, megváltozott a teljesítés technikája, lerövidültek a határidők, miközben mi csak fogjuk a fejünket. Mert a magunk tempóját, fejlődését sokszor lassúnak, a képességeinket és lehetőségeinket kevésnek érezzük. A külvilág azt sugallhatja számunkra: nem itt kellene tartanunk, többet hozhatnánk ki magunkból és így a körülöttünk élőkből is.

Azon túl, hogy mindez negatívan hathat az önbecsülésünkre, a családi békénkre és a vérnyomásunkra, a baj az, hogy a nagy rohanásban és felzárkózásban elfelejtünk rácsodálkozni arra, ami szép: nincs idők a találkozásokra, leszokunk a jó beszélgetésekről, a minőségi kikapcsolódásról; a barátságaink felületessé válnak, és egyszer csak azt vesszük észre, a rutin és a megfelelni vágyás kerekedett felül az életünkben, ami meg eltelt közben.

Vibrálunk, listázzuk a tennivalókat, osztunk-szorzunk, és marhára elegünk van sokszor mindenből. A megoldás kulcsát pedig, lehet jó messzire eldobtuk.

Ideje rátalálnunk.

A többi meg hadd pörögjön.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on google
Google+
Share on linkedin
LinkedIn
Share on pinterest
Pinterest