Blog Vélemény

Állati tél

Van ennek az évszaknak egy nagyon szerethető oldala is.

Nyilván nem a kemény fagyokra vagy az ónos, jeges utakra gondolok, amik nem csak a napi jövés-menésben adják fel a leckét, de sokszor életveszélyessé is válhatnak. Nem tudom ki, hogy van vele, én mindig kívánok igazi hidegeket, főként azért, hogy időseink bölcsességeiben bízva, meleg nyarunk legyen. És jó a természetnek is, meg az a korosztály, aki átélt még valóban gyönyörű, havas teleket, vágyakozhat arra a játékosságra és szépségre, amit csak ez az évszak adhat.

A mostani fiatalok számára sajnos kevéssé adatik meg a szánkózás, a hógolyózás és a hóember építés élménye, csak akkor, ha a hegyekbe vagy távolabbra utazhat. Itthon, az utóbbi évek időjárási körülményei nem nagyon kedveztek a természetes téli sportoknak, igaz, sokan ezt nem is bánják. Mert, ahogy telik rajtunk az idő, egyre inkább csak a praktikus oldalát szemléljük ezeknek a hónapoknak: a gázszámla nagyságát, a takarítás plusz terheit, a ruházkodás költségeit, a közlekedés nehézségeit… És sokszor inkább örülünk az enyhébb időszaknak, még úgy is, hogy elveszi a tavaszt vagy összezavarja a virágokat, növényeket.

Pedig a legnagyobb csodákat is tartogathatja számunkra a tél; olyan élményekben lehet részünk, amikben máskor nem. Talán már más is tapasztalta, hogy a nehézségek, a feladatok, a zimankó a szívünket melegíti: sokkal szolidárisabbak vagyunk másokkal, jobban észrevesszük a rászorultságukat, meglátjuk a segítségadás lehetőségeit. És nem feltétlenül csak embertársainkra értem ezt. Otthon mi mindig igyekeztünk meleg vackot biztosítani a kutyának, cicáknak és a fagyokban is langyos innivalót nekik és a baromfiudvar lakóinak, vagy száraz, szalmás ólat a malacoknak.  Ha fázó, fagyoskodó vagy elhagyott állatok képeit látom, télen még inkább összeszorul a szívem. Tisztában vagyok azzal, nem lehet mindenkit megmenteni, de a ránk bízottakért meg tudunk minden tőlünk telhetőt tenni. Meg segíteni a többin is, a magunk módján és lehetőségeivel.

Nagyon jó érzés látni, hogy akik olyan szerencsések, hogy vadakat is etethetnek, megteszik, és gondoskodhatnak nyulakról, őzekről, fácánokról, sőt, még akár mókusról is. Egy-két róluk elcsípett pillanat, elkészült fotó szerintem feledtet fáradtságot és költséget, amit a táplálásuk jelent. És például a madarak téli etetése is nagyrészt csak figyelem és kitartás kérdése, cserébe ezernyi élményért.

Télen nem nehéz érezni azt, hogy jót tenni, tényleg nagyon jó.