Blog Vélemény

Felemás

Január, ami néha fekete, nem fehér. Vagy mégsem?

Hogy mi van? Talán hozzám hasonlóan sokan feltették a kérdést az eltelt évben, némi homlokráncolás vagy fejvakarás kíséretében. Régi beidegződésekkel egy megváltozott és folyamatosan új kihívásokat tartogató világban nem is csoda, ha nem mindig találjuk a helyünket. Az átmenetben inkább vágyjuk a korábbi, jól megszokott állapotot, sok a nosztalgia és a tagadás, meg a ragaszkodás azután, amit ismerünk, ami közösségi, ami élmény, és ami olykor már emlékszagúvá vált. Időkerék, katapult, fényévugrás, átalvás – bármi szóba jöhet a képzeletünkben megoldásként.  Közben meg az időjárás lehangoló, a hírek nyugtalanok, a négy fal unalmas, a barátok távoliak, a társasági életen nagy lakat, a munkahely meg jó, ha van. A január mindig depis, most különösen.

És a gond nem mindig a világ, nem a vírus. Hanem mi magunk. Meg a gondolataink.

Hogy valami megint elkezdődött és mi lehet, egy helyben állunk. Mert nem érezzük a ritmust, nem találjuk a helyünket, nem jött a lehetőség, vagy, mert ünneplés ide, pihenés oda, minden nagyon hiányzik. Nyilván belőlünk, és így körülöttünk is. Jó lenne erőt meríteni mások energiáiból, de pont azokat nem vesszük észre, csak a másik fásultat és összezavartat, mert így érthetőbbnek gondoljuk a magunk helyzetét is. Mert talán másnak sem jobb, könnyebb, élhetőbb, csak ez most egyáltalán senkit nem érdekel. Eltelt egy esztendő és nem úgy sikerült, mint jó lett volna. Nem csak saját a kudarc, de most ez nem lelkesít.

Mert elfelejtkeztünk saját magunkról. Hogy önző módon jól érezzük magunkat, a tények ellenére is. Hogy álmodozzunk, tervezgessünk, még akkor is, ha semmi nem indokolja. Vagy nevessünk, ha nem is érezzük, hogy lenne okunk rá. Esetleg kezdjünk bele valamibe, próbáljunk ki valami újat. Hogy magunknak feleljünk meg. A régi után pedig kár ácsingóznunk, most van helyzet, ebben kell feltalálnunk magunkat. És nem várhatjuk mástól a megoldást, nekünk kell életet és optimizmust csiholni magunkba. Minden reggel, mert talán jobb lesz holnap. De az is lehet, hogy csak holnapután vagy azután. Hamarosan.

És talán nem probléma, ha közben jönnek rosszabb napok is. Vagy valami még várat magára. Mert lehet, hogy még nem jött el az ideje. Persze, kellene valami biztató jel, egy szikra, vagy csak annyi, hogy végre kisüssön a nap. Azután, talán, mint egy rossz álomból, felébredünk.

Utána minden más lesz. Vagy csak a fele. Remélem.

Valamire az is elég lesz.