Blog Makó Vélemény

Elmúlt!?

Talán még soha nem vártuk ennyire, hogy egy évnek vége legyen.

Ha azt gondoltuk eddig, hogy bennünket már nemigen lehet meglepni semmivel, az idei esztendő jócskán rácáfolt a feltevéseinkre. S bármennyire is úgy tűnik utólag, nagyon gyorsan telt el 2020, közben azért egyáltalán nem volt könnyű megélni: aggódás, remény, félelmek, bizakodás, jó és rossz hírek váltották folyamatosan egymást. Kicsit olyan érzésünk volt, mintha egy hullámvasúton ülnénk, azzal az eltéréssel, hogy míg a játékon tudjuk, hogy hamarosan vége lesz, itt ebben azért nem lehettünk biztosak. Nem beszélve arról, hogy a mi döntésünk szokott lenni, hogy felülünk-e sikítva borzongani, most pedig ugyan bízunk erősen, de a történések nem (csak) rajtunk múlnak. Szóval, sok leckét tartogatott a búcsúzó év, aminek tanulságait még sokáig magunkkal visszük.   Talán annak felismerése volt a legerősebb, hogy bármennyire szeretnénk, nem a mi kezünkben van az irányítás. Vagy, hogy egyedül nem, csak együtt érhetünk el eredményt. És a szabályokat be kell tartani. Sőt előfordulhat olyasmi, amit elképzelni sem tudtunk idáig. Meg kellett tanulnunk folyamatosan újratervezni, átgondolni, leegyszerűsíteni, új utakat keresni. Eddig ismeretlen technikákat elsajátítani.

Várakozni. Türelmesnek lenni. Nem feladni. Hinni.

És hálásnak lenni. Örülni apróságoknak is, vagy olyasminek, ami korábban fel sem tűnt. Mert minden furcsaság ellenére azért bőven lehetett pozitív tapasztalatunk is az idén. Olyan helyről kaphattunk segítséget, ahonnét nem vártuk. Tudatosabbak lettünk, akár csak egy egyszerű bevásárlásnál. A személyes teret tiszteletben tartottuk. Jobban figyeltünk egymásra. Fontosabbak lettek a kapcsolataink. Kipróbáltuk, vagy akár tökélyre fejlesztettük a digitális műveltségünket. Megbecsültük, amink van, leginkább az egészségünket. Megtanultunk vágyakozni: egy puszi, egy kézfogás, egy ölelés iránt… hogy együtt ünnepeljünk… utazzunk és világot lássunk… beszélgessünk maszk és találkozzunk szabályok nélkül… vagy akár szertelenek legyünk és önfeledtek, ha azt szeretnénk.

Én január elsején csak azt kértem, ne vegyen el tőlem semmi fontosat ez az év. Ha csak erre gondolok, akkor szerencsésnek tartom magam, mert olyan veszteségeim nem voltak, amik igazán fájnának. A többi hiány meg valószínűleg nem is annyira fontos.

Szeretnék mindent elengedni, ami rossz volt az idén és csak a jóra figyelni ezután.

Isten veled, 2020.