Az ünnep a szívünkben születik.

Váratlan fordulatokban, még év elején elképzelhetetlen történésekben bővelkedett a 2020-as esztendőnk. Nagyon másként alakult az év, mint ahogyan azt reméltük és kívántuk magunknak még az elején.  Mindannyian új felismerésekkel lettünk gazdagabbak, amelyekben akaratlanul is próbára kellett tennünk rugalmasságunkat és alkalmazkodóképességünket. Például a különféle kütyük és technikai ismeretek elsajátítása iránt.

 

 

Mert rá kellett jönnünk, hogy sem a tanítás, sem a tanulás, de még a kapcsolattartás sem fog működni ezek nélkül: nem beszélve a vásárlásról és a legegyszerűbb ügyintézésről. Nyilván lehetett bennünk ellenérzés és félelem kezdetben, mennyire fog ez menni nekünk, de szerintem az induló bénázások után mindannyian rá kellett jöttünk, hogy ez is elsajátítható és csak gyakorolni kell. Hogy mennyire jó ez a digitalizálódás, és milyen hatásai vannak a személyességre, más kérdés. De a jelenlegi helyzet megérdemli, sőt megköveteli, hogy adjunk egy esélyt annak a világnak, amiben sok mindent el lehet biztonságosan intézni, sőt, mint legutóbb átéltem, akár ünnepelni is lehet.

Hadd osszam meg az olvasóimmal: minap virtuális, nagy családi karácsonyban volt részem. A Mikulás-kori időpont régóta hagyomány a famíliánkban, egyrészt, mert szerencsére sok a gyerek, meg így van idő felkészülni a legszűkebb körben is a szép napokra. Én először idegenkedtem az online-ötlettől, leginkább attól, hogy sikerül-e majd mindenkinek az otthonából bejelentkezni, és milyen érzés lesz így együtt lenni. Nyilván egy igazi találkozó hangulatához nem volt mérhető, de az igyekezet, hogy ország-világ több pontjáról egyszerre lássuk és halljuk egymást, nagy élmény volt. Főként az idősebbeknek az, hogy mire képes már a technika. Minden család kapott saját időt, amit kitölthetett tartalommal: volt sok nevetés, néhány könnycsepp és még közös éneklés is. De a jó benyomások mellett ilyenkor talán még inkább belénk hasít az, ami nincs, és ami nem lehet – egyelőre. Hogy személyesen adjuk át és köszönjük meg az ajándékot, átöleljük és puszit adjunk a másiknak. Hogy megfogjuk a kezét a fa mellett, vagy jót beszélgessünk a szépen terített asztalnál. Hogy hosszan időzzünk közösen a karácsony hangulatában.

Gondolatban leszünk csak együtt és most nem csak azokkal, akik már eltávoztak tőlük. De a lényegen nem változtathat még egy vírus sem: a szívünkben van és lesz mindenki, aki fontos.

És benne születik meg az is, aminek a csodája örök.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on google
Google+
Share on linkedin
LinkedIn
Share on pinterest
Pinterest