Blog Makó

Fél-elem

Helyette egész-ség!

Mostanában nem túl nehéz aggodalmaskodni; minden felől ömlenek ránk a nyugtalanító hírek. Nem csupán a médiából érkeznek aggasztó információk, az egymás közötti kommunikációnk alján is szinte kivétel nélkül ott lapul a téma. A vírus beférkőzött a kapcsolatainkba, jelen van egy egyszerű bolti bevásárlásnál, a családi ebéd témái közt (már ha merünk még együtt étkezni), a napi teendőink elvégzése közben. Nem könnyű olyan pillanatokat megélni, ahol önfeledtek tudunk lenni és egy kicsit kikapcsolhatunk. Pedig nagyon tudatosan kellene törekednünk rá.

Mert ahogyan látjuk, halljuk, tapasztaljuk, a helyzet nehéz. Mi pedig egyre fáradtabbak vagyunk és fásulunk. Az őszi-téli amúgy is elmúlós, szomorkás hangulat pedig nem sokat segít ezen. És az se, ha pihenésképp kicsit a közösségi médiában merülnénk el, csak úgy kinyitunk egy újságot, vagy bekapcsoljuk a tévét. Az életünk most nagyon nem a spontán pillanatokról szól. Sokkal inkább a tudatosságról. A figyelemről. A fegyelemről. Olyan pályán kell haladnunk, ahol a szabályok szigorúak, a játék egyáltalán nem játék és ahol a célba jutás nagyon fontos. És nem lehet kimaradni, a tét életbevágó és számít minden lépés. Együtt megyünk, de mégis egyedül vagyunk. Sok múlik azon, ki hogy lép, hogyan dönt. Emiatt sem könnyű.

Mert társasozni nem így szeretünk. De végül mégis nagyon jó lenne, ha mindenki győzhetne.

Az út még bármilyen hosszú lehet és közben különböző lapokat húzhatunk, sokféle feladat és kihívás várhat ránk. De talán még soha ilyen bizakodva és reménnyel nem vártuk valaminek a végét. Most talán eltörpülhet minden eddig fontosnak tartott gond és átértékelődhetnek fontossági sorrendek. Lehetőséget kaptunk, hogy koncentráljunk az igazán fontos dolgokra: az egészségre, a családunkra, a kapcsolatainkra, az idősekre, a bolygónkra. Az egyedül töltött időben figyelhetünk magunkra és befelé és lelkileg is megerősödhetünk, amire most igazán szükségünk van. Azt hiszem, mindenki megtapasztalta az eltelt időszakban, milyen hálásnak lenni egy mosolyért, egy segítségért, akár egy telefonhívásért, egy biztató szóért. Nehéz most adni, mert sokszor üresnek érezzük magunkat és csak túlélni akarunk, vagy felébredni mindabból, amit ez az év jelent.  

Kevesebbet félni és többet hinni. A hiányainkat csak a reményeink és a szeretet töltheti ki.

Egy hónap múlva karácsony.