Térség Vélemény

Csanádpalota: az ígéret szép szó, de csak annyi? – 1. rész

Senki nem olyan szegény, hogy ígérni ne tudna, tartja a mondás, a betartása persze már más kérdés. A csanádpalotai időközi választás előtt három részes sorozatban mérlegre tesszük a botránypolgármester tavalyi kampányban tett vállalásait. Mutatjuk mi lesz, ha az ajtón kidobott Debreczeni István november 8.-án visszamászik az ablakon.

Mindent beleadott a tavalyi önkormányzati választások előtt Debreczeni István azért, hogy a hosszú évek óta vágyott hatalmat megkaparinthassa, ha az kellett hát leígérte a csillagokat is az égről a csanádpalotaiaknak, hogy aztán alig néhány héttel a győzelme után elkezdje kimutatni a foga fehérjét. A település utóbbi egy éve csak a káoszról szólt, ideje hát, hogy számot vessünk arról, hová lettek a jól hangzó ígéretek.

Mint tudjuk a szó elszáll, az írás megmarad, a botránypolgármester balszerencséjére pedig rendelkezésünkre áll a tavaly kiadott szórólapja, így nem nehéz összevetni, mi valósult meg abból, amit vállalt, elsőként vegyük górcső alá a „JÖSZSZ” kampányszlogent.

 

 

Jóindulat.

Ez szerepel Debreczeni István ígéretei között, amiből lássuk be, az elmúlt egy év tökéletesen bebizonyította: egyik sem igazán jellemző rá. A polgármester elsők között kezdte a hatalom megszerzése után szétverni a hivatalt, aminek több munkaügyi per lett a vége, nagy erőkkel kezdett szimatolni az általa vélt visszaélések után, amelyeknek a mai napig semmi eredménye nem lett.

A településen korábban sikeres pályázati beruházásokat beruházásokat megvalósító vállalkozók kerültek hosszú hónapokra feketelistára teljesen feleslegesen emiatt, az elvégzett munkákért várhattak a fizetségre, ami nem túlzás: családok életét lehetetlenítette el.

Az egyik első intézkedések között új adók bevezetéséről döntöttek, amelyről – micsoda meglepetés – egy szó sem esett a kampányban. Ennek kapcsán pedig azt sem árt megjegyezni, hogy a gazdák között hatalmas felháborodást okozó mezőőri járulékot az általános tiltakozás ellenére sem vezették ki, csak trükkösen felfüggesztették erre az évre, szó sincs arról, hogy a botránypolgármester letett volna róla.

Összefogás.

Jó vicc, miközben a csanádpalotaiak és a nyilvánosság soha nem látott módon el van zárva az önkormányzat (nem) működését érintő információktól. A sorozatos kínos ügyek mellett a testület feloszlásához éppen az vezetett, hogy Debreczeni István gyakorlatilag semmibe vette azokat a képviselőket, akik nem esküdtek feltétlen hűséget számára.

A lakosok így hiába kérték rajtuk számon a botrányokat, a döntések jó része nélkülük született, a testületnek lényegében semmilyen ráhatása nem volt, és a mai napig nincs is a település működésére, és az önkormányzat ellenőrzésére, ami egyébként a feladata lenne.

Debreczeni Istvánnak esze ágában sem volt összefogni, az első pillanattól fogva az információk korlátozása és a korábbi településvezetés lejáratása a cél a hatalom megtartásának érdekében. Minden eszközzel, akár jogsértő módon is akadályozva a testület döntését.

Szolidaritás.

A botránypolgármester szájából ez is szép szó, de csak annyi… Az a településvezető, aki képes egy iskolai jótékonysági kezdeményezést megfúrni egy helyi vállalkozóval való vitája miatt, vagy éppen az, aki miután lebukik a tanyáján dolgoztatott közmunkásokkal viccbe illő magyarázkodásba kezd, hát cseppet sem a segítőkészségéről híres. És ez csak két példa a számtalanból…

Debreczeni István ugyan az önkormányzat közösségi oldalán és újságjában is cukiságkampányba kezdett amikor már érezte, hogy nagyon meleg a helyzet, de Csanádpalotán már jól tudják, hogy az igazi arca a lejáratókampány, amit nemrég meg is kezdett.

Szeretet.

Nos, valóban kétség nem fér hozzá, hogy a botránypolgármester szereti a hatalmat, ahogyan azt is, ha mindenki tőle retteg, mert pontosan tudja, enélkül nem tudná azt megőrizni. Valószínűleg azt is szeretné, ha kezet csókolnának neki azok, akik a színe elé járulnak.

Ebből a fajta szeretetből azonban Csanádpalota az elmúlt egy évben sem profitált, és nem fog a jövőben sem, mert nem a 21. századba, hanem a középkorba vezeti vissza a települést.

 

Cikksorozatunk következő részeiben a botránypolgármester konkrét ígéreteit, és azok megvalósulását vesszük górcső alá.

 

Hogyan lehet mindössze néhány hónap alatt szétverni egy települést? – Makó Híradó

Furcsa hangvételű levélben mentek neki a képviselőknek „ különböző életkorú és társadalmi helyzetű, hétköznapi csanádpalotai olvasók” a Makói Csípősön, többek között azzal vádolva őket, hogy nem dolgoztak a településért. A valószínűleg maroknyi megmaradt Debreczeni hívő még mindig nem érti, miért nyújtottak be indítványt a testület feloszlására, igaz ők sosem fogják.