Blog

Önként tessék!

Szívből téve az igazi.

Mostanság egyre inkább előtérbe kerül az önként végzett munka fontossága, amit egyáltalán nem szabad alábecsülni. Nagyon fontos személyes és társadalmi aktivitásról van szó, aminek valóban mérhető eredményei vannak. Nem csupán az eredmények szempontjából, hanem az önbecsülésünkre gyakorolt jótékony hatása miatt is. Mert ez a kategória az, ahol igazán megtapasztalhatjuk, hogy jót tenni valóban értékes és hasznos dolog.

Nem mindig éreztem ezt így, mert gyermek- és fiatal koromban számos olyan munkát kellett elvégezni családi vagy közösségi szinten, amihez nem igazán fűlt a fogam, így még inkább a bőrömön éreztem annak keserűségét, hogy még fizetség sem járt érte. (Imádtam a vicces megjegyzéseket, hogy írjam a többihez, meg a kéménybe korommal stb.) Nem feltétlenül a tevékenységgel volt bajom, hanem azzal, hogy „kell”, meg hogy kérdés sem volt, szeretném-e. Mondjuk, nevelő hatása volt, ez kétségtelen.

Személyiségemből fakadhat talán, hogy életem során több olyan csoport tagja voltam/vagyok, amiben jócskán akadt feladat, kellett lelkesedés, ötlet, rááldozott idő és pénzben mérhető eredménye nemigen volt. Ennek köszönhetően nem kellett soha gondolkodnom a szabadidőm hasznos eltöltéséről és némi kreativitásra is szert tettem az anyagiak beosztása terén. Nyilván lelket simogató elismeréseket, erkölcsi megbecsülést, pozitív megerősítéseket azért kaptam és ennyi nagyon sokáig elég is volt. Tulajdonképpen most sincs semmi bajom a társadalmi vagy egyéb segítő típusú rendezvényekkel, szívesen odateszem magam, ha fontosnak látom. Viszont mostanra az idő, ezen belül is a pihenéssel, családdal, feltöltődésre szánt órák egyre értékesebbé és kevesebbé váltak. Így tényleg mindig mérlegelek, mit vállalok el és mi nem fér már a munkahely utáni és hétvégi életembe.

Ami változás még történt, hogy van, hogy nem a külső ösztönzés számít, hanem a belső igény, hogy valami értékeset és praktikusat, esetleg zöldet tegyek. Nem feltétlenül másokkal, van, hogy egyedül szedek szemetet, látogatok időset stb. A lehetőségek tárháza elég széles és szerintem mindenki talál olyasmit, amihez mindenfajta kényszer vagy elvárás nélkül csatlakozik. És nem azért, hogy kiposztolja, hírül adja vagy bármit várjon érte cserébe. (Ezzel sincs baj, mert mások így kaphatnak új ötleteket akár.)

Egyszerűen a magunk jó érzése miatt. Hogy egy aprósággal mi is tettünk valamit a nagy egészhez. Vagy mosolyt tudtunk vinni valakihez. Esetleg megtapasztaltuk a hálát, az önzetlenül adni tudás és elfogadás titkát.

Vagy valamit, ami még igazán tiszta és jó. Egy kis darabka mennyországot.