Makó

Farkas Éva Erzsébet beszéde a makói városi ünnepségen

Az alábbiakban a polgármester tegnapi, Szent István király tiszteletére tartott városi ünnepségen elmondott beszédét olvashatják.

„Azért is hálaadással, ünnepélyes vigaszsággal,

mi együtt örvendezünk, szívünkből emlékezünk”

mi kik téged pártfogónknak, választottunk szószólónknak,

Szólj Istennél érettünk, légy mindenkor mellettünk!”

Jöjj erősség lelke!

Járj közben értünk Szent Istvánunk!

Oltalmazz bennünket Magyarok Nagyasszonya!

 

Tisztelt Egyházközösségeink Elöljárói!

Tisztelt Országgyűlési Képviselő Úr! Kedves Zita Asszony!

Elnök Úr!

Képviselőtársaim!

Drága, jó makói Honfitársaim!

 

Szent István nemzetünkért való fohászkodó, középkori, moldvai-csángó népdalrészletével köszöntöm Önöket!

Külön tisztelettel köszöntöm állami kitüntetettjeinket:

Buzás Péter polgármester elődömet, aki Makót Makovecz városává tette, örökségének köszönhetően új lehetőséget, új növekedési iránymutatást adva itt, településünkön.

Gáspárovics János urat, az 1956-os Forradalom és Szabadságharc makói eseményeinek bátor helytállóját, résztvevőjét.

Tiszlavicz László urat, Makó város lakóinak magas színvonalú egészségügyi ellátását biztosító professzorát, valamint oktatói és tudományos tevékenységet végző egyetemi tanárát.

Köszöntöm 2020. évi díszpolgári címmel kitüntetett Rója István urat, a nagy múltú, 1895-ben alapított József Attila gimnáziumunkban 22 év szolgálatot teljesítő igazgatóját.

És engedjék meg, hogy külön köszöntsem a mai napon, Sánta Sándor polgármester elődömet, Makó rendszerváltó városvezetőjét, aki társadalmi és politikai rendszerek különbözőségében hídként szolgálta településünk közösségét.

 Hosszú évek óta ez az első alkalom, hogy a rendszerváltás utáni 3 polgármester egyszerre, egy időben, egy helyen találkozik, együtt ünnepel nemzetünk, városunk egyik legszentebb eseményén.

Mérföldkő lehet ez a találkozás a városunk fejlődése érdekében tett kiengesztelődés útján, éppen államalapító Szent István királyunk ünnepén. Hála és köszönet ezért!

 Igen, felülemelkedni ideológiai különbségeken, pártérdekeken, megosztottságon, mert csak így haladhatunk előre töretlenül, így téve jobbá szeretett városunkat, s azon túl országunkat. A békét és az együttműködést szolgálni, biztonságot, hitet, jövőképet adva felelősségteljesen városunknak és egész nemzetünknek, úgy, ahogy ezt szent királyunk is hordozta.

Nehéz, szokatlan, olykor talán ijesztőnek tűnő időszakot éltünk meg az elmúlt hónapokban, de a bizonyosság is mérhetetlen tereket ölelt át példaértékű felelősségvállalásban, fegyelmezettségben és összefogásban. Hálás szívvel köszönöm meg ezt Magyar Kormányunknak, Lázár János országgyűlési képviselőnknek és minden makói honfitársamnak. Csakis így lehet hatékonyan, tiszta szívvel szolgálni családjainkat, városunkat, hazánkat. S csak így lehet őszintén, minden álarc nélkül együtt ünnepelni a mai napon.

Augusztus 20. a magyar államot megalapító Szent István királyunk és az államalapításunk  ünnepe. 

 Kevés ünnepünk van, amelyet a történelem folyamán ennyire befolyásolt, alakított az országot uraló aktuális hatalom, vagy az azt meghatározó politika, ideológia. Az államalapítás világi és egyházi színeket is öltött, volt, hogy tiltották, és olyan is volt, amikor az alkotmány ünnepének kellett neveznünk.

 Nincs okunk ezen csodálkozni, hiszen az, amit ma ünneplünk, talán a legfontosabb és legmeghatározóbb része a közösségünknek: a magyar állam a közös nevező, az alap, a szegletkő minden magyarban. Éppen ezért érdemes és fontos időről időre feltennünk a kérdést, hogy mi is a magyar állam? Mi az, amit augusztus 20-án, közösen megünneplünk? 

 Vajon, hol lehet meglátni, megérinteni, megérteni, vagy megtapasztalni a magyar államot? A könyvtárak polcain nyugvó történelemkönyvek évszázadokkal terhelt oldalain? A sokszáz oldalas jogszabálygyűjteményekben? A határoknál, ahol sok esetben honvédek és rendőrök védik az országot idegen nemzetek beáramló tömegeitől? Az önkormányzati, vagy kormányzati hivatalokban, ahol dokumentumokba foglalják a házastársi eskünket, a gyermekeink nevét, vagy az otthonunkat, tulajdonunkat érintő szabályokat? Az adózásban, a családtámogatásban, a szociális ellátórendszerben, az egészségügyben? Esetleg a Parlamenti vitákban, a választásokon, vagy az Európai unióval folytatott küzdelmeinkben?

 Megannyi metszete, vetülete van a magyar államnak, de a lényeg ezeknél sokkal egyszerűbb, és mégis sokkal több. Szent István királyunk az államalapítással közjogi értelemben is otthont adott a magyaroknak, helyet az európai nemzetek asztalánál. Kereteket és rendet, amelyek a magyar emberek életét meghatározzák, segítik és védik. Jogokat és kötelezettségeket, lehetőségeket, de ugyanakkor szabályokat is.

 Különösen aktuális feltennünk a kérdést, mit jelent nekünk a magyar állam akkor, amikor azt látjuk, hogy a nálunk fejlettebb demokráciáknak mondott országokban éppen lebontják az állam kereteit. 

 

            Fontos, hogy átgondoljuk, mit jelent nekünk a magyar állam, amikor nálunk is divat lett megkérdőjelezni a társadalmi berendezkedést és rendet. 

 

Hiszem, hogy a magyar állam nem a történelemkönyvekben, vagy a jogszabályokban van. Nem csupán Szent István emlékezetében, nem a parlamenti padsorokban, vagy az uniós vitákban rejlik.

 A magyar állam mi vagyunk. A magyar állam rendje a mi életünk rendje. Konzervatívoké, baloldaliaké, közalkalmazottaké, vállalkozóké, iskolázatlanoké, diplomásoké, szülőké, nagyszülőké, gyermekeké. Gazdagoké és szegényeké, férfiaké és nőké. 

 A magyar állam a mi közös értékünk. És közös felelősségünk, amelyet meg kell gondoznunk, növelnünk kell, amelyért minden nap tennünk kell. Ez lehet Szent István királyunk legfőbb üzenete számunkra 2020-ban. Tenni pedig nem mással, mint döntésekkel tudunk. Nem csak a parlamenti, vagy helyhatósági döntésekre gondolok, bár az is fontos része a demokráciának, hanem arra, hogy ma már minden nap döntenünk kell.

 

Döntenünk kell, mit választunk a felénk áradó, sokszor szándékoltsággal, manipulációval és rosszindulattal kibélelt cikkek, tudósítások és hírek között.

Döntenünk kell a hatalomért acsarkodó és a valódi munkát végezni képes politikusok között.

És döntés kérdése, hogyan választjuk el az értéket, a valódi tartalmat, az igazat, a mellébeszéléstől, a politikai cirkusztól és a hazugságoktól.

És az is döntés kérdése, el választjuk-e valóban a saját értékeinket attól, amit valakik ránk akarnak erőltetni, a saját érdekeinket pedig attól, amiről valakik el akarják hitetni, hogy az nekünk fontos.

 

Arany János szavaival élve: „Ha minket elfú az idők zivatarja: nem lesz az Istennek soha több magyarja.” 

 

Nincs másik Magyarország. Nincs jobboldali, baloldali, európai. Nincs másik, csak ez az egy, a mienk, a magyarok országa.  

                       

                        Tisztelt Ünneplő Közösség!

Miként augusztus 20. ünnepét, úgy a magyar államot is alakítják a korok. A mi feladatunk nem több, de nem is kevesebb, mint meghatározni, mit adunk majd át a gyermekeinknek. Egy erős, értékalapú, szilárd államot, vagy a divatos ideológiák szelében hajladozó, átvert és kifosztott Magyarországot.

Nem kérhetek ma többet, mint türelmet, a szív bölcsességet, erőt és felelősséggel vállalt összefogást  mindannyiunknak ehhez a munkához, úgy, ahogyan azt megtapasztalhattuk a pandémia időszakában.  

Szent István királyunk, magyarságunk több mint ezer éves zarándokútja a mai napon, emlékezetének ünnepén a megbocsátás és kiengesztelődés útja is bennem, amelyről bevezetőmben szóltam: 30 év, 3 polgármester mai találkozásában.

Ezért a tapasztalatért hálával tartozom minden egykori és jelenlegi városunkért felelősséget vállaló politikusnak. Különös értéke van ennek éppen egy nehéz, járványügyi időszakot követően.

Sík Sándor gondolatai erősítik azonban a Szent István-i bizonyosságot bennem. Sík Sándor, aki egyszer arról beszélt; a szent király egyik legnagyobb dilemmája az volt, hogy körülötte jó magyarok voltak, akik pogányok akartak lenni; s jó keresztények, akiknek viszont nem volt olyan fontos a „jó” magyarság.”

Mélyen elgondolkodtató…

Szent István sokszor küzdött ugyanis azzal, hogy a körülötte lévők egymást megértsék, meghallgassák és kiengesztelődjenek egymással.

A szent király ebben a helyzetben végül úgy döntött, nem jobbra vagy balra, hanem felfelé keresi a megoldást. Ezért ajánlotta fel Máriának, a Magyarok Nagyasszonyának országunkat.

Éppen ezért Őt kérem én is a mai napon, hogy segítsen államalapítónk útján haladni bennünket, s legyen a mai nap városunk fejlődésének, további századokra tekintő fennmaradásának méltó mérföldköve.

Szent István királyunk fohászával kérjük együtt, több mint ezer év után is nemzetünk feletti oltalmát!

 

„Dicső Védőasszonyunk, Hazánk Nagy Asszonya

Szálljon fel Te Hozzád hű szolgád imája.

Hallgasd meg legszentebb végső akaratom,

Amelyet Neked örökre felajánlom.

 

Én Te Reád Bízom a szép Magyar Hazánkat,

A nemzetet, vele együtt koronámat.

Legyen ez mindenkor a Te örökséged,

Oltalmazd, Őrizd, vezéreld e népet.”

 

Isten adja, hogy így legyen!