Fiumét, illetve Lovrant hátuk mögött hagyva már Pozsonyt is elérték a motorosok, akiket számos meglepetés és élmény is ért a napokban. A Trianon motoros emléktúra résztvevői, Nagy Tibor és Maczelka Róbert már Erdély felé tartanak.

Július 17-én elindultak Lovranból, ahol eső kísérte útjukat, Horvátországban mentek tovább a következő szállásukig, Krapináig, mintegy 380 kilométert.

 

Fiumei városnézésükről egy exkluzív anyagot is megtekinthetnek csatornánkon

– Reggel elindultunk Lovranból. Már reggel erősen “besimult” az idő. Vendéglátóink megnyugtattak, hogy 10 órára eláll az eső. Azonban ahogy haladtunk egyre beljebb a hegyek közé, reményeink szertefoszlottak, ugyanis olyan ködös, párás, zuhogó eső vett bennünket körül, hogy nem tudtuk tartani a tervezett sebességet. A helyzet kétségbeejtő volt. Azonban az út vége felé elállt az eső, viszont a megázott hegyi terepviszonyok megnehezítették a haladást, ugyanis rettentő sáros, murvás úton haladtunk tovább, szinte csúszkálva. Mindezek ellenére a fizikai megpróbáltatásainkat ellensúlyozta a leírhatatlanul gyönyörű táj. Ahogy az élő bejelentkezésünkben is elmondtuk, hogy ezt képeken, videón visszaadni nem lehet! Ezt látni kell! – írták a pénteken közzétett bejegyzésben.

Másnap négy országon keresztül szeltek át a hajdani Nagy-Magyarország határmenti településeit, Varasd-Zala-Vas-Sopron-Pozsony vármegyéin. Ismét nagyon hosszú utuk volt, több mint tíz órát töltöttek a motorokon – számoltak be róla közösségi oldalukon.

– Délután fél ötkor megérkeztünk Pozsonypüspökibe a szálláshelyünkre. Találkozót beszéltünk meg Végh Zolival aki Felsőszeliből toborozta össze a felvidéki motorosokat, akik holnap elkísérnek bennünket Trencsényig. Az édesanyja küldött nekünk egy nagy csomag teli élelmet, többek között “sós lapítottat”. Ezt a kalácsot csak az ismeri, aki felvidéki! – osztották meg követőikkel szombat este. A bejegyzésben köszönetet mondtak Piroskának, továbbá Zolinak is a pozsonyi városnézésért és az isteni vacsoráért.

 

– És a mai nap újabb meglepetésben volt részünk este fél 10-kor! Ahogy visszaértünk a pozsonyi találkozóról, mit sem sejtve nyitottunk be a szállásunkra. A motorjaink mellett állt még kettő az udvaron. Ahogy közelebb léptünk, a sötétben ott üldögélt Medvecz Gabi és Dékány Zoli barátunk! Hát a meglepetés leírhatatlan volt! Kinyomozták, hogy hol van a szállásunk, és ott foglaltak ők is szobát. Amíg mi Pozsonyban voltunk, ők éppen akkor érkeztek a szállásra. Semmit nem sejtettünk! Hogy fogunk felkelni holnap? – tették fel a kérdést. 

Vasárnap Pozsony-Nyitra-Trencsén-Árva vármegyéket érintve 422 kilométert tettek meg, az előző naphoz hasonlóan mintegy 10 órát töltöttek a motorokon. Mint írták: fáradnak, de nem adják fel.

– A tegnapi mozgalmas esténk után reggel Pozsonyba vettük az irányt, és a Kék templomnál (Árpád-házi Szent Erzsébet-templom) elhelyeztük a nemzeti színű szalagunkat, majd a motoros barátaink elkísértek minket Holicsig. Elindulásunk óta magyar szót csak Fiumében, és itt Pozsonyban hallottunk. Vendéglátóink elmondták, hogy a további szlovák szakaszon sem fogunk magyarul beszélő emberrel találkozni. Utunk során, a kezdetektől fogva sok város, település található, ahol magyar vonatkozású emlékekkel lehet találkozni. Azonban, hogy ezeken a helyeken megálljunk, ez az idő arra kevés. Ha visszalapoztok az oldalunk, és ha érdekel benneteket, visszanézhetitek, hogy a határmenti városokban, településeken milyen emlékeket lehet találni. Például a Zrinyi családról, vagy Batthyány Lajos köpcsényi orvosról, stb. és még lehetne sorolni tovább. A mai napon számításaink szerint elérkeztünk a túra feléhez. Legközelebb majd csak Erdélyben lesz egy nap pihenőnk, ahol nem fogunk motorra ülni. Fáradunk, de nem adjuk fel, végigcsináljuk – emelték ki.

Tegnap a kilencedik napon voltak túl a Csanádalbertiről indult motorosok, akik 382 kilométert utaztak Szlovákia északi részén Oravicétől a Szinnáig, csodálatos tájakon.

– Oravicénél a Liptói havasoknál vágtunk keresztül, majd Tátrafürednél már a Magas-Tátra csúcsait értük el. Ólublónál a Lőcsei hegység északi részén át Alsópagonyon keresztül az Alacsony-Beszkidek déli részén motoroztunk végig sorban: Árva-Liptó-Szepes-Sáros-Zemplén vármegyéken. A Piényinek Nemzeti Parknál megpihenve egy nagyon látványos élményben volt részünk. A Dunajec folyón népviseletbe öltözött tutajosok turistákat visznek át a folyón Majere-Vöröskolostor-Erdős érintésével. Erről teszünk fel külön képet. Az ukrán határhoz közeledve, ezen a vidéken már ruszinok élnek, akik görög katolikus vallásúak, és lépten-nyomon hagymakupolás templomokkal találkoztunk. Sajnos magyar szóval itt sem találkoztunk

 

Medvecz Gabi és Dékány Zoli barátaink jóvoltából hazakerült ma a felsőszeliektől kapott hímzett ajándék. Ígérjük, méltó helyen fogjuk őrizni! Ez az ajándék azért is nagyon fontos számunkra, mert az 1947-es szlovák-magyar lakosságcsere borzalmai még a mai napig elevenen élnek a még élő és azok leszármazottai emlékezetében. Felsőszeli csak az egyik falu volt a több száz közül, ahol ez az igazságtalanság megtörténhetett. Az elcsatolt területeken élő magyar honfitársaink még mindig erősen ragaszkodnak hagyományaikhoz és nyelvükhöz. Köszönjük Piroska! – olvasható a bejegyzésben.

 

Mint egy, kedd délután közzétett videójukban elmondták: már Erdély felé tartanak, bár nagyon meleg van, és a közlekedés kultúra is egy “kicsit másabb”, így vigyázniuk kell egymásra az úton.

 

Forrás: Facebook / Trianon motoros emléktúra

 

 

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on google
Google+
Share on linkedin
LinkedIn
Share on pinterest
Pinterest