Blog

Hahó, nyár van!?

De.

Nem tudom, hogy az eltelt hónapok bezártsága okán, vagy még az előttünk rémképként lebegő újbóli karantén helyzet miatt, de egyelőre nagyon gyengén adjuk elő magunkat a legforróbb évszak küszöbén. Jó, mondjuk, van még időnk, de mintha se kedvünk, se bátorságunk nem lenne úgy igazán élvezni a nagybetűs nyarat. De miért is?

Eddig mondjuk az időjárás sem kényeztetett el bennünket, a rengeteg eső miatti panaszkodást most talán végre felválthatja a hőség meg a víz utáni (a nyakig elmerülős, de nem a gumicsizmás). A hőmérséklet, a csapadék és a napsütés kombója humora elég fanyar volt eddig (a maradj otthonban ideális és csodálatos, mihelyt mehettünk szabadon, egyből a négy fal közé menekültünk vissza). Ahol pedig – tisztelet a kivételnek, tehát a szorgalmasan diétázóknak és tornázóknak – inkább a téli alakra gyúrtunk és nem a „bícsbádi” készült a „hómofiszban”.

Ha meg messziről tettünk is erre az egészre, akkor meg nagy valószínűséggel a vízparti városok lakóit a vérszívók menekítik mostanság szúnyoghálóval védett területre. Meg, ha egy kicsit érdekeltek vagyunk a mezőgazdaságban és eddig az aratás időpontja is fontos volt a nyaralás tervezésében, akkor most itt is fel van adva a lecke és inkább a spontán programokat részesítjük előnyben. (A rugalmasságra egyébként is nagy szükségünk van ebben a szezonban, hogy higgadtan fogadjunk járattörléseket, átszervezéseket, új szabályokat, maszkviselést és módosuló útirányokat.) De ha most csak a kiskert vagy a bigecs a frissítő célpont, tapasztalnunk kell, hogy a karanténos mintagazdaságokat felváltotta a ki tudja honnan ránk rontó gaztenger és a munkálhatatlan göröngyös talaj. Jól tette, aki a korábbi évek bővebb gyümölcsterméseivel okosan gazdálkodott, tehát ki- és befőzött, mert a 2020-as úgy tűnik, nem fog elkényeztetni bennünket, sem a zöldség-gyümölcs állagában, sem árában.

Szóval, bár épp túl vagyunk már a felén, de mintha ez az év azért nem lenne az igazi, a nyár pedig különösen. Teszünk mindent, de a hangulatot és az érzést nekünk kell hozzá csiholnunk. Ami eddig spontán jött, azért most tennünk kell. Tehát, a semmi sem olyanon túl, lennie kell egy „csakazértis”-nek. Ami magunkon túl fontos a szüleinkért, akiknek aggodalommal teltek/telnek a napjaik, a gyerekeknek, akiknek ez a tanév közösségi élmények nélkül zárult. És mindenkiért, aki szereti az életet, a szabadságot, az élményeket és azt, hogy „együtt” .

Jó, hogy most is vágyakozhatunk és álmodozhatunk, de még fontosabb, hogy minden körülmény ellenére elhatározzuk azt is, hogy kihozzuk a helyzetből, amit és ahogy lehet.

Szóval, figyelj nyár, jövünk!