Blog

Érezd is!

Alkalmak, amikor a szívünk is örül.

Nem tudom, ki hogyan van az ünnepekkel, én nagyon szeretem őket. Bármilyen formájukban és minőségükben; legyen szó a sajátomról, vagy családtagéról, baráthoz kapcsolódóról, de egy közösségi vagy nemzeti eseményről is szívesen megemlékezem. És nem feltétlenül azért, mert ilyenkor általában nem kell dolgozni. Egyszerűen amiatt, mert kizökkentenek a hétköznapok megszokásából és más üzemmódba kapcsolnak át. Persze, ha hagyjuk és szeretnénk. Tudom, sokan egy rossz emlék, egy eltávozott családtag vagy fájó esemény miatt nem szívesen gondolnak az örömre, de talán ilyenkor is lehet egy szép emléket vagy kedves történést az alkalommal kapcsolatban felidézni, ami segít érezni, hogy összetartozunk és szeretetbe csomagolja a napot.

Én mindig lelkesült vagyok a jeles időket illetően és már előtte is a készülődésben, szervezésben. Ha pedig városi vagy magyarságunkhoz kapcsolódó alkalomról van szó, akkor a részvételemmel és aktivitásommal igyekszem az ügyhöz kapcsolódni. Mert már a jelenlétnek is óriási ereje van. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy részt vehettem a tavalyi csíksomlyói pápalátogatáson, ahol a kedvezőtlen időjárási körülmények és utazási nehézségek ellenére megtapasztalhattam egy közös szándék életre szóló és felejthetetlen élményét. Hogy csak azáltal, hogy együtt, szeretettel és jó akarattal vagyunk együtt, sokan és sokféleképp, csodákra és gyógyítani képes. De ugyanezt szerintem kicsiben is bármikor megélhetjük.

Persze, sok múlik azon, milyen hagyományokat hozunk magunkkal otthonról és milyen a mi hozzáállásunk, lelki alkatunk. Tudom, sokan izgulnak vagy nem szívesen állnak a középpontban, de szerintem a lelkük mélyén őket is megérinti mások öröme és feléjük sugárzott szeretete. Idősebb rokonaim által ismerem a „nincs mit ünnepelni”, „ez a nap is olyan, mint a többi” stb. fordulatokat, és ennek lehetnek valóban mélyebb családi és érzelmi gyökerei, de itt sem szabad feladni azt, hogy finoman valami szépet csempésszünk az alkalomba.

Adni és tenni valami igazán találót vagy látni a másik boldogságát, háláját, ami visszasugárzik ránk is – azt hiszem, ezek adják meg egy ünnep valódi tartalmát. És nem kellenek nagy dolgok, a kicsi figyelmességek értéke a legtartósabbak, ha azok tényleg szívből jönnek.

 Meg nem csak ajándékozni kell tudni, hanem elfogadni is és meglátni mögötte azt is, ami sokszor nem kimondható.