Blog

Beindulunk?

Kicsit olyanok vagyunk, mintha ismeretlenként fedeznénk fel a saját környezetünket.

Ha valaki azt mondja nekem az év elején, hogy majd alig várom, hogy mehessek dolgozni, vagy, hogy a napom fénypontja lesz, ha beülhetek egy kávézó teraszára sütizni szabadon – akkor kicsit furcsán néztem volna az illetőre. Az igen jól sikerült szilveszteri bulin éjfél után azt kívántam, csak rosszabb ne legyen ez az esztendő, mint a tavalyi volt, no meg, ha nem is ad semmi újat, el ne vegyen semmi fontosat. Hát meglepetésekben, váratlan és elképzelhetetlen szituációkban már bőven volt részünk és még az év felénél sem vagyunk. Abban meg továbbra is csak reménykedhetünk, hogy a komoly veszteségek elkerülnek bennünket, főként emberileg, kapcsolatilag. Szóval, elmondhatjuk, hogy bár semmi sem úgy alakult eddig, mint gondoltuk, de bőven van részünk új felismerésekben, tapasztalásokban és rengeteg tanulásban – nem csak tananyag szintjén, de magunkról, másokról és összességben a világról. Ha valami most lendületet adhat, az az, hogy megbizonyosodtunk arról, képesek vagyunk összefogni egymásért és közös célokért.

Rólunk pedig kiderülhetett az elmúlt hetekben, mennyire vagyunk kreatívak vagy rugalmasak egy-egy szituációban, hogyan bírjuk a korlátokat, és ki tudunk-e lépni a komfortzónánkból. Meg most már a házunk ajtaján is azzal a bizakodással, hogy talán magunk mögött hagyunk egy igazán embert próbáló időszakot. És talán rég elfelejtett gyermeki örömmel fedezzük fel magunknak a napfényt, a szabad mozgást, a ruhás boltot, a konditermet és még annyi minden mást; leporoljuk a kerékpárt, újratervezzük a nyarat és elkezdjük felvenni a mindennapjaink új és óvatos fonalát.  A régi kerékvágást elfelejthetjük, mert sem mi, sem a világ nem a régi – és ez nem feltétlenül baj.  Az óvatosság, a félsz és a mérlegelés még biztosan sokáig elkísérnek bennünket csakúgy, mint a pici lépések, az apró örömök, a kis sikerek. A fontos az, hogy ezeket ne felejtsük el ezeket értékelni, tudjuk megosztani másokkal, inspiráljon bennünket a várakozásban és táplálja bennünk a hitet, hogy ha lassan is, de idővel minden jobb lesz.

Persze, továbbra is hiányozni fognak a nagy ölelések, az üdvözlő puszik, kézfogások, a gondtalan programok, spontán találkozások, nagy családi események, és ezer pici személyes dolog is.

Talán leginkább az a szabadság, amit igazán csak a korlátok közt ismertünk fel és értékelünk.

Május, vágyak, csodák – készen állunk.