Így locsolkodtak Csanádpalotán

Asztalos P. Kálmán írása nyomán osztott meg bejegyzést erről a József Attila Múzeum közösségi oldalán.

A locsolkodó nap minden húsvét hétfőjére következett. Régebben az idősebb emberek is felkeresték az ösmerős családot, míg később az 1910-es években inkább a legények keresték fel a lányos házakat, na meg a gyerekek. S amíg régebben ásott kút vizéből vederrel, kantával eszközölték a locsolást, és igen bőven, csuromvizesre, az utóbbi időben már csak üvegből és szagos vízzel locsolkodtak. Minden esetben az elsőbbség a lányoké, majd az asszonyoké volt, míg utána olyan tessék-lássék módjára a ház minden lakóját meglocsolták.

Mielőtt a locsolkodáshoz fogtak volna, különösen a gyerekek, így köszöntek be:

“Éltető, jó vizet hoztam,
Hogy e ház tisztelt lakóit
meglocsoljam.”

Locsolás végeztével a gyerekeknek pirosra festett főtt tojást, vagy egypár fillért adtak, míg a felnőtteket étellel, itallal kínálták meg.

Amikor a locsolkodók távoztak, így köszöntek el:

“Mindnyájunknak azt kívánom:
Legyen hasznos locsolásom!”

Locsoló hétfő után, kedden a nők locsolkodása következett. Persze, ezt csak azok a lányok, asszonyok gyakorolták, akiket tegnap kíméletlenül meglocsoltak, vagy aki ki akart kezdeni valamelyik legénnyel. Ezek a nők aztán alkalmat lestek arra, hogy az utcán nyakon löttyentsék a kiszemelt férfit, vagy ha erre nem volt kilátás, okkal, móddal kiszemelt lakására mentek, egy óvatlan pillanatban, képen löttyentették a tegnapi nagylegényt, ami után az utcára futva, hogy mások is lássák és hallják, visszakiabált a locsolkodó:

“- Talán a csorgásba álltál, mikor esett az eső, hogy úgy eláztál, mint a vizbefúlt kakas?”

 

Forrás: Facebook / József Attila Múzeum – Asztalos P. Kálmán: Csanádpalota szájhagyománya 1935-1960.- JAM adattár 313.
Borítókép: illusztráció