Blog

Szabadnak lenni

Nem a független és egyedülálló életet jelenti.

Egy időben nagyon fontos célom volt, hogy szabad legyek. Akkor úgy véltem, olyan keretek közt létezem, amik nem engednek élni, legalábbis nem úgy, ahogyan én szeretnék. Úgy éreztem, mintha béklyóban lennék, és ebből nem tudok szabadulni. Nem akartam érteni a helyzetet és a megoldást sem láttam; ez meg is betegített.  De azt tudtam, hogy ki akarok jutni belőle.

Megcsontosodott, régi szituáció volt, amiben kínzott a bűntudat, hogy boldognak kéne lennem, vagy minimum jól éreznem magam, de mégsem tudtam. Marcangoltam magam, mit kellett volna másként tenni, hol hibáztam, mi a baj velem és mi lett volna ha… Sokáig menekültem a saját felelősségem elől, mert könnyebb volt hibáztatni a másikat és a körülményeket, míg rá nem jöttem, hogy a hozzáállásom még nagyobb rabság, mint amit akkor annak éreztem. És hogy az áhított szabadság mást jelent, mint amit én képzeltem.

Minden körülménynek ellentmondva, a megoldás kulcsa a döntés volt. Amit meg mertem hozni és végre ki is mertem mondani. Amiről tudtam, hogy én vagyok, amiben felvállaltam magam és az érzéseimet. Sőt, ennél sokkal többet tettem: szembenéztem azzal, hogy miért kerültem bele ebbe a helyzetbe, mit tettem és mit nem, mit és kit akartam valójában.

Ha őszintén látja magát az ember, rájön, a saját felelősségünk, miként alakul az életünk. Még akkor is, ha rajta kívül okok és személyek is formálták. Ha mást vádolunk, az csak eltávolít bennünket attól, hogy meggyógyítsuk magunkat és azt a helyzetet is, amibe kerültünk. Nekem nem azonnal ment, kellett hozzá segítség is és ez a magamról tanulási folyamat sem záródott még le. És amit korábban nem mertem, nem tudtam vagy akartam felismerni, azt utána más helyzetekben visszakaptam az élettől.

Nehéz elfogadni és ezzel együtt szeretni is a tökéletlenségeinket; megbocsátani és elengedni a múlt hibáit, a környezetünk meg nem értését, a csalódásainkat és még inkább az elvesztegetett időt. De rájöttem, az a nem mindegy, mit kezdünk ezekkel. Én egy ideje azon dolgozom, hogy erőt és hitet merítsek belőlük. Előre szeretnék nézni úgy, hogy tudom, minden, ami eddig történt, már az életem része és erről az alapról indulok. De azt is, hogy az a lényeges, hogyan megyek tovább.

És úgy hiszem az igazi szabadság ez. Hogy minden nap választhatok.